Bölcsőhalál (SIDS): megelőzés, okok, tünetek és esetszámok

Általában "bölcsőhalálként" emlegetik, de pontosabb neve "hirtelen csecsemőhalál szindróma", más néven "hirtelen csecsemőhalál szindróma" vagy "váratlan csecsemőhalál" (SIDS) olyan jelenség, amelyet a kutatóknak még nem kell pontosan megmagyarázniuk.

A SIDS egy látszólag egészséges csecsemő hirtelen és váratlan halálában nyilvánul meg, gyakran az előzetes jelek és valószínű okok teljes hiányában.

A halálesetek szinte mindig megmagyarázhatatlanok maradnak a kórbonctani vizsgálatok után is.

A SIDS-ben érintett családok gyásztámogatása fontos, mivel a csecsemő hirtelen és látszólag ok nélkül hal meg, ami egy előre nem látható és megmagyarázhatatlan tragédiát eredményez, amely vigasztalhatatlan gyászba helyezi a szülőket, ellenállva még a hosszú pszichoterápiás kezeléseknek és az antidepresszáns gyógyszerek támogatásának is.

Mivel a bölcsőhalálnak nincsenek tanúi, gyakran az egyik vagy mindkét szülő esetleges bűnösségének felderítésére irányuló nyomozáshoz kapcsolódik.

A bölcsőhalál aránya

A szindróma a gyermekeket az élet első 12 hónapjában érinti, és még mindig a vezető halálok az ipari országokban született egészséges csecsemők körében.

Olaszországban 0.5-ben körülbelül 2011 ezrelékes volt (23 5 év alatti gyermek, az összes halálozás 1.3%-a a referencia-időszakban).

A 2004–2011-es évekre vonatkozó adatok a piemonti régióra vonatkozóan azt mutatják, hogy a SIDS átlagos halálozási aránya 0.09/1000.

Ez a leggyakoribb halálok egy hónapos és egy éves kor között.

Az esetek mintegy 90 százaléka hat hónapos kor előtt következik be, a megbetegedések csúcsa két hónapos és négy hónapos kor között van.

A SIDS gyakoribb fiúknál, mint lányoknál.

A SIDS a hirtelen váratlan csecsemőhalálok (SUID) körülbelül 80%-áért felelős.

Vannak-e „előzetes” tünetei a bölcsőhalálnak, SIDS?

Sok szülő elgondolkodik azon, hogy néhány apró jel alapján megállapítható-e, hogy babájánál fennáll a kockázata ennek a szindrómának, hogy időben beavatkozhasson?

A válasz sajnos nem.

A SIDS-nek nincsenek kimutatható tünetei, az ebben a szindrómában elhunyt csecsemők úgy tűnik, nem szenvednek semmilyen fájdalomtól, és nem mutatnak semmilyen fizikai bizonyítékot.

Egyes kutatók megpróbálták veszélyeztetni az influenzaszerű légúti tünetek közötti összefüggést, de a kérdés még mindig erősen vitatott.

Bár nincsenek bizonyos okok vagy tünetek, bizonyítékok vannak arra, hogy léteznek olyan viselkedések és állapotok, amelyek növelik a SIDS kockázatát, és mások, amelyek éppen ellenkezőleg, védőfaktorok (csökkentik a kockázatot).

A csecsemők bölcsőhalálának kockázatát növelő tényezők

Az egyértelmű ok megállapításának lehetetlensége miatt epidemiológiai tanulmányokat végeztek, amelyek bizonyos megelőzhető és néhány nem megelőzhető kockázati tényező fennállását állapították meg; ezek közül azonban egyik sem specifikus oka a SIDS-nek.

Olyan tényezők kombinációjának követelményét javasolták, mint a mögöttes genetikai érzékenység, a gyermek fejlődésének meghatározott időkerete és egy környezeti stresszor.

Ezek a környezeti terhelések magukban foglalhatják a hason vagy oldalt alvást, a túlmelegedést és a dohányfüstnek való kitettséget.

Az ágymegosztás során bekövetkező véletlen fulladás (más néven együttalvás) vagy a puha tárgyak miatti fulladás is szerepet játszhat.

Egy másik nem módosítható kockázati tényező a 39 hetes terhesség.

Egyéb okok közé tartoznak a fertőzések, genetikai rendellenességek és szívproblémák.

Míg a szándékos fulladás formájában elkövetett gyermekbántalmazást félre diagnosztizálhatják SIDS-ként, ez az esetek kevesebb mint 5%-át teszi ki.

Gyakorisági különbségeket találtak a csecsemő nemével és életkorával, a szülők etnikai származásával, kulturális és gazdasági szintjével összefüggésben.

Jelenleg nem állnak rendelkezésre olyan módszerek, amelyek teljesen csökkentik a SIDS kockázatát, bár számos olyan beavatkozás létezik, amelyek jelentősen csökkenthetik a SIDS előfordulását gyermekeknél.

Számos tanulmány kimutatta, hogy az egyik fő tényező a hanyatt fekvőtől eltérő alvási pozíció (sokkal nagyobb a kockázat, ha a csecsemő hason vagy oldalán alszik).

Ezért erősen ajánlott a babát mindig hanyatt aludni (hátul az ágynak, hassal felfelé).

Becslések szerint ha már az 1970-es években elterjedt volna az a biztonságosabb szokás, hogy a csecsemőket hanyatt fekve (hason) aludják, nem pedig hason, vagyis amikor az első tudományos és klinikai bizonyítékok rendelkezésre álltak a témában, csak a nyugati országokban mintegy 50,000 XNUMX csecsemő életét lehetett volna megmenteni.

Módosítható és/vagy megelőzhető kockázati tényezők a csecsemőágyhalálhoz

A SIDS megelőzhető kockázati feltételei a következők:

  • cigarettázás az otthonban
  • anya dohányzás a terhesség alatt (hasonlóan a dohányzás abbahagyására szolgáló tapaszokhoz);
  • nem megfelelő prenatális táplálkozás és gondozás;
  • alkohol- és heroinhasználat;
  • túl magas szobahőmérséklet;
  • túlzott ruházat;
  • a takarók túlzott használata;
  • légúti fertőzések;
  • hanyatt fekvőtől eltérő alvási helyzet;
  • hosszú QT-intervallum (elektrokardiogrammal kimutatható).

Nem módosítható kockázati tényezők

  • a csecsemő életkora (5 hónaposnál fiatalabb)
  • koraszülés;
  • Téli szezon.

Szülői ágymegosztás

Úgy tűnik, hogy a szülői ágymegosztás növeli a szindróma előfordulását, különösen, ha:

  • az egyik vagy mindkét szülő dohányos
  • az egyik vagy mindkét szülő alkoholt, kábítószert, gyógyszert használ;
  • az egyik vagy mindkét szülő impozáns súlyú és testfelépítésű;
  • az egyik vagy mindkét szülő „nehezen alszik”;
  • az egyik vagy mindkét szülő fotelben, kanapén, puha felületen alszik, amiben fennáll a „süllyedés” lehetősége.

Passzív és harmadlagos dohányzás

A passzív dohányzás összefüggésben áll a szindrómával: a SIDS-ben elhunyt gyermekek tüdejében általában magasabb a nikotin és a kotinin koncentrációja (ami a passzív dohányzás krónikus expozícióját jelzi), mint a más okok miatt meghaló gyermekeknél.

Azonban még az otthonon kívüli dohányzás is nagy mennyiségű harmadlagos füstnek teszi ki a gyermeket, ezért a kockázati tényező teljes kiküszöbölése érdekében a szülőknek mindenképpen tanácsos a dohányzás teljes abbahagyása, ami a háztartás minden tagjának egészségi állapotát javítja. és csökkenti annak kockázatát, hogy a gyermek felnőttként dohányzik.

Bölcsőhalál és oltások: van összefüggés?

A vakcinák NEM kockázati tényezői a SIDS-nek. Éppen ellenkezőleg, egyes tanulmányok szerint a vakcinák bizonyos esetekben védő hatást fejtenek ki a SIDS ellen: például a diftéria-tetanusz-pertussis oltás összefüggésben áll a SIDS csökkenésével.

Bölcsőhalál és szívritmuszavarok

A SIDS patogenezisével foglalkozó számos tanulmány mellett egyre fontosabbá válnak a genetikai alapú szívritmuszavarokkal, azaz a csatornapátiákkal és különösen a hosszú QT-szindrómával foglalkozók.

Bár korlátozott számban a SIDS egyes eseteit Brugada-szindrómával, rövid QT-szindrómával és katekolaminerg polimorf kamrai tachycardiával hozták összefüggésbe.

A csecsemőágyhalál megelőzése

Tekintettel a kockázati tényezőkre, van néhány ajánlás a SIDS kockázatának csökkentésére:

  • a babának hason kell aludnia (fekvésben);
  • nem szabad dohányozni abban a környezetben, ahol tartózkodik vagy alszik, valamint az otthonában;
  • a környezet, ahol alszik, nem lehet túl meleg, (a szoba mikroklímája 18°C ​​és 20°C közötti hőmérsékleten optimális, és a jó levegőcsere lehetővé teszi, hogy a páratartalom 50% körül legyen) nem szabad túlságosan le kell fedni, és távol kell aludnia hőforrásoktól;
  • láz esetén a gyermeket kevésbé kell takarni;
  • javasolt, hogy a baba a szülők szobájában aludjon a kiságyában, és ne a szülők ágyában;
  • a próbabábu használata ma már kockázatcsökkentő tényezőnek számít.

Hogyan szervezzük meg a bölcsőt, hogy csökkentsük a csecsemőágyhalál kockázatát?

A SIDS kockázatának csökkentése érdekében ne legyen a bölcsőben olyan tárgy, amely korlátozhatja a baba légzését (pl. bábok, plüssállatok, párnák, gyűrött lepedők).

A lepedőt nem szabad a baba fejére tenni, hanem csak a mellkasig kell takarnia, a karokat pedig szabadon kell fedni, hogy mozgásuk miatt ne takarja el a lepedő a fejét és a légutakat.

A csecsemő szopása és bölcsőhalála

Egy 2005-ös tanulmány kimutatta, hogy a hamis használat 90%-kal csökkentette a szindróma kockázatát.

Úgy tűnik, ez annak a ténynek köszönhető, hogy a trigeminus ideg mesencephalicus magja, amelyet álhasználattal aktiváltak, a retikuláris formáció aktiválása révén aktiválja az Arousalt.

Ez lehetővé teszi a csecsemő létfontosságú funkcióinak (pulzusszám, légzés, pH és vérhőmérséklet) szabályozását, amelyek egyébként, különösen éretlen csecsemőknél, minimális környezeti inger mellett (alvásban) meghibásodhatnak.

Ezeknek a funkcióknak az effektora a glutamát neurotranszmitter, amelyet pontosan a trigeminus mesencephalicus magja termel, ebben az esetben a próbabábu stimulációja során.

SIDS

Ha azonnal megmentik, egyes SIDS-csecsemők újraéleszthetők, és ebben az esetben „közel-süllyedt SIDS-ről” beszélünk, azonban továbbra is nagyon magas a kockázata a többé-kevésbé súlyos maradandó agysérülésnek az anoxia következtében, ami lehetséges fogyatékossággal jár.

Olvassa el még:

Emergency Live Még több…Élő: Töltse le újságja új ingyenes alkalmazását IOS és Android rendszerre

Obstruktív alvási apnoe: mi ez és hogyan kell kezelni

Obstruktív alvási apnoe: Az obstruktív alvási apnoe tünetei és kezelése

Gyermekgyógyászati ​​légúti elzáródási manőver hányás vagy folyadékok esetén: igen vagy nem?

Olasz Neonatológiai Társaság: „Koraszülések a pozitív anyáknak a növekedésben”

Mit lehet tenni a kiságyhalál SIDS megelőzése érdekében?

Légzési distressz szindróma (ARDS): terápia, mechanikus lélegeztetés, monitorozás

Forrás:

Medicina Online

Akár ez is tetszhet