Elsősegélynyújtás: fuldokló áldozatok első és kórházi kezelése

Az orvostudományban a fulladás (fulladás) vagy „fulladási szindróma” az akut fulladásnak egy külső mechanikai okból eredő formáját jelenti, amelyet az okoz, hogy a felső légutakon keresztül bejuttatott víz vagy más folyadék elfoglalja a tüdő alveoláris terét, amely teljesen elmerül az ilyen folyadékban.

Ha az fulladás hosszú ideig, általában több percig tart, „fulladási halál” következik be, azaz a fulladás okozta elmerülés miatti halál, amely általában akut hipoxiához és a szív jobb kamrájának akut elégtelenségéhez kapcsolódik.

Egyes nem halálos esetekben a fulladás sikeresen kezelhető speciális újraélesztési manőverekkel

FONTOS: Ha egy szeretett személy fulladás áldozata lett, és fogalma sincs, mit tegyen, először azonnal forduljon a segélyszolgálathoz az Egységes Segélyhívó számon.

A fulladásos áldozatok kezdeti kezelése

Gyakorolni kell a sürgősségi manővereket, és a segélyhívó szám hívásával a lehető leghamarabb segítséget kell adni.

Eközben a mentőnek gondosan meg kell szabadítania az alany légútját, és spontán légzési tevékenység hiányában meg kell kezdenie a szájból szájba történő újraélesztést, amíg a beteg önálló légzést nem nyer.

A szívverés keresését azután kell elvégezni, hogy a beteget visszavitték a partra, vagy felemelték egy olyan úszóra, amely elég nagy ahhoz, hogy az áldozat és a megmentő is elférjen.

A vízben végzett mellkaskompressziós manőverek nem elég hatékonyak az áramlás helyreállításához.

Ha a baleset hideg vízben történt, ajánlatos néhány másodpercet a perifériás pulzációk keresésére fordítani, hogy kizárható legyen a kifejezett bradycardia vagy különösen gyenge szívműködés.

Egy elhamarkodott szívmasszázs kamrafibrillációt válthat ki, sőt, ronthatja az agyi perfúziót.

A Heimlich-manővert csak akkor szabad végrehajtani, ha valamilyen tárgy okozta légúti elzáródás mellett áll fenn: a fuldokló áldozatok jelentős mennyiségű vizet nyelhetnek le, és a HeimIich-manőver hatására hány, utólagos aspirációval, ami ronthatja a helyzetet.

A fej és nyak nem szabad mozgósítani, különösen akkor, ha a személy megfulladt, miután sekély vízbe merült.

Ha a gerincoszlop gyanúja esetén a beteget a szállítás előtt rögzíteni kell, hogy elkerüljük az esetleges további, egyes esetekben visszafordíthatatlan és rokkantságot okozó, például bénuláshoz vezető károsodásokat.

A lehető leghamarabb a beteget kórházba kell szállítani.

A fulladásos áldozatok kórházi kezelése

A kórházi személyzetnek elő kell készítenie a szükségeseket felszerelés intubáláshoz (laryngoscope, különféle szikék, különböző kaliberű kanülök, rugalmas specikák, Magill csipesz, fecskendő a hüvelyek átjárhatóságának ellenőrzésére és felfújására, aspirátor, gipsz az endotracheális kanül rögzítésére, a ballonszelep megfelelő lélegeztetőgépe, maszk').

A szükséges higiéniai óvintézkedések biztosítása érdekében artériás hemogasanalitikus készletnek és megfelelő ruházatnak kell rendelkezésre állnia.

A fuldokló áldozatok kezelése gyors kezdeti klinikai vizsgálaton és a beteg állapotának súlyosságának ezt követő osztályozásán alapul.

A fulladás, a következő séma Modell és Conn fulladás utáni neurológiai osztályozására vonatkozik:

A) A kategória. Ébren

  • Ébren, tudatos és tájékozott beteg

B) B kategória. Eltompul

  • A tudat eltompulása, a beteg letargikus, de felébreszthető, céltudatos reagál a fájdalmas ingerekre
  • A beteget nem lehet felébreszteni, abnormálisan reagál a fájdalmas ingerekre

C) C kategória. Kómás

  • C1 Decerebrate típusú hajlítás fájdalmas ingerekre
  • C2 Decerebrate típusú kiterjesztése fájdalmas ingerekre
  • C3 Fájdalmas ingerekre adott petyhüdt vagy hiányzó válasz

Megfulladva, nézzük most külön-külön a különböző kategóriákat

A kategória (ébrenlét)

Ezek a betegek éber állapotban vannak, és a Glasgow Coma Scale (GCS) 14, ami minimális hipoxiás károsodást jelez.

Bár az ebbe a kategóriába tartozó áldozatok alapvetően egészségesek, mégis kórházba kell helyezni őket, és 12-24 órás folyamatos megfigyelés alatt kell tartani őket, hogy a tüdő- vagy neurológiai funkció hirtelen romlása esetén a korai beavatkozást lehetővé tegyék, amely romlással mindig számolni kell. egy látszólag teljesen egészséges alany esete.

A vizsgálatoknak tartalmazniuk kell:

  • teljes vérkép,
  • a szérum elektrolit- és vércukorszint meghatározása,
  • mellkas röntgen,
  • artériás vérgáz elemzés,
  • köpettenyésztési vizsgálatok,
  • a koagulációs idők meghatározása.

Szükség lehet gyógyszertoxikológiai szűrésre is.

Nyaktrauma gyanúja esetén a gerinc röntgen- és/vagy CT-vizsgálatát kell végezni.

Fejsérülés vagy törés esetén a képalkotásnak nyilvánvalóan a koponyát és a töréseket is ki kell vizsgálnia.

Az ebbe a kategóriába tartozó betegek kezelése alapvetően tüneti.

Az oxigén beadható kanülön vagy maszkon keresztül, hogy a PaO2 60 Hgmm felett maradjon.

A spirometria hasznos lehet.

Az esetleges idegentest leszívás mellkasröntgennel vagy endoszkópiával igazolható.

A bronchospasmus β2-adrenerg gyógyszerekkel kezelhető aeroszollal.

Végül fontos a vénás hozzáférés biztosítása, amely lehetővé teszi a hidro-elektrolit egyensúly szabályozását és gyors beavatkozást a klinikai állapot romlása esetén.

A neurológiai állapot romlása számos tényezőtől függhet, mint például:

  • hipoxémia, másodlagos a tüdőfunkció romlása miatt;
  • megnövekedett koponyaűri nyomás (ICP), másodlagos hipoxia miatt;
  • gyógyszer vagy kábítószer bevétele a balesetet megelőzően;
  • korábbi anyagcsere-, légzőszervi, véralvadási és/vagy kardiológiai betegségek.

Ha a klinikai állapot stabil marad, és 12-24 órán belül nem romlik a neurológiai vagy tüdőfunkció, a beteg általában elbocsátható, kivéve ritka eseteket.

Erősen ajánlott 2-3 napon belüli orvosi kivizsgálás.

B kategória (álmosság)

Ezek a betegek tompa vagy félig eszméletlen állapotban vannak, de felébreszthetők.

A GCS-pontszám általában 10 és 13 között van, ami súlyosabb és elhúzódó fulladásos epizódot jelez.

A fájdalmas ingerekre céltudatos mozdulatokkal reagálnak, a légzési aktivitás és a pupillareflexek normálisak.

Lehetnek ingerlékenyek és agresszívak.

Az újraélesztést és a sürgősségi osztályon végzett kezdeti értékelést követően ezeket a betegeket intenzív osztályra (ICU) kell felvenni, gondosan figyelemmel kísérve a neurológiai, tüdő- és/vagy kardiovaszkuláris funkcióban bekövetkezett bármilyen változás megjelenését.

Kórházi tartózkodásuk általában hosszabb, mint az A kategóriájú betegeknél.

Minden diagnosztikai tesztet el kell végezni, és minden terápiát el kell végezni, amelyet fentebb az A kategóriájú betegekről szóló részben tárgyaltunk.

Naponta vér-, köpet- és lehetőség szerint vizeletmintát kell végezni.

A K-vitamin adagolása javíthatja a véralvadási időt.

Az antibiotikum terápia csak pozitív patogén baktériumflóra tenyésztési tesztje esetén adható.

A beteg neurológiai állapota is gyorsan változhat, a fejsérült betegek szokásos rutinját be kell tartani.

A tüdőödéma vagy a kezelhetetlen metabolikus acidózis megjelenése, valamint az újraélesztési manőverek meghosszabbításának szükségessége (kivéve a nagyon hideg vízből kivont betegeket) általában súlyos hipoxiára utal.

A hipoxémia ellenállóvá válhat a belélegzett levegő növekvő oxigénkoncentrációjával szemben.

A PaO2 60 Hgmm feletti szinten tartásához folyamatos pozitív nyomású lélegeztetésre (CPAP) lehet szükség maszk vagy mechanikus berendezés használatával.

Néha csökkenteni kell a folyadékbevitelt, de a plazma ozmolalitása nem haladhatja meg a 320 mOsm/liter értéket.

C kategória (kóma)

Ezeknek a rendkívül kritikus betegeknek a neurológiai állapota olyan, hogy nem ébreszthetők fel.

A GCS pontszám kevesebb, mint 7.

A kezelésnek alapvetően a normál oxigénellátás, lélegeztetés, perfúzió, vérnyomás, vércukorszint és szérum elektrolitok fenntartására kell irányulnia.

Az agyi újraélesztéssel kapcsolatos kisállatkísérletek új reményeket ébresztenek a súlyos anoxikus sértésen átesett kómában lévő betegek felépülésében.

Az agyi újraélesztési manőverek célja az ICP növekedésének megakadályozása és a létfontosságú, de nem működő neuronok megőrzése.

A kezelés magában foglalhatja a hipotermiát, a hiperventillációt, a kalciumcsatorna-blokkolókat, a barbiturátokat, az izomrelaxációt vagy -bénulást, az etomidátot, a fluor-szénhidrogén infúziót.

Sajnos az agyi újraélesztési manőverek eredményei szerteágazóak, és még mindig vitatott, hogy melyik terápiát részesítik előnyben.

Súlyos etikai probléma az a kétség, hogy az agyi újraélesztés nem javítja a betegek életminőségét, hanem pusztán késlelteti halálukat azáltal, hogy növeli a tartósan vegetatív állapotban lévők számát.

A következő bekezdések Conn agyi újraélesztésre vonatkozó ajánlásain alapulnak.

Ebben az összefüggésben a „HYPER” előtagot nem véletlenszerűen használják, mivel a súlyos agysérülést szenvedő betegek gyakran

  • hiperhidratált,
  • magas láz,
  • túlzottan izgatott,
  • hipermerev,
  • hiperventillált.

Hiperhidráció 

A hiperhidratáció hozzájárulhat az ICP növekedéséhez és a tüdőödéma kialakulásához.

Ennek megakadályozására általában diuretikumokat adnak be.

Haemodinamikai monitorozást végeznek a túlzott folyadékkorlátozás elkerülése érdekében, ami veseelégtelenséget okozhat.

Kis dózisú dopamin (kevesebb, mint 5 μg/kg/perc) stimulálja a vese dopamin receptorait, növeli a vese perfúzióját, és ezáltal serkentheti a vizeletképződést.

A diurézist azonban nem szabad erőltetni addig, amíg a szérum ozmolaritása nem haladja meg a 320 mOsm/liter értéket.

Az invazív hemodinamikai monitorozáshoz pulmonális artéria katéter behelyezése szükséges, amely lehetővé teszi a centrális vénás nyomás, a pulmonalis artériás nyomás és a pulmonalis éknyomás rögzítését.

Ha az artériás nyomás instabil, vagy ha számos ABG-t végeznek, szükség lehet artériás katéter behelyezésére is.

Az 1980-as években az ICP-t széles körben alkalmazták az intracranialis hypertonia kialakulásának megelőzésére vagy szabályozására.

Jelenleg ezt az eljárást leggyakrabban az A és B kategóriába tartozó betegeknél alkalmazzák, akiknél a mentális és neurológiai leépülés jeleit mutatják.

Remélhetőleg a hiperventiláció, valamint az ozmotikus diuretikumok és a tiopentál alkalmazása visszaszorítja az ischaemia következtében kialakuló agyödémát.

Sajnos még az ICP hatékony szabályozása sem garantálja a túlélést következmények nélkül.

Hiperventilláció

A gépi lélegeztetést igénylő betegeket hiperventillálni kell, a paC02-t 25 és 30 Hgmm között kell tartani.

Az agyi érrendszeri ellenállást az arterioláris tónus szabályozza, amelyet a pH változása módosít.

Mivel a pH-t a PaCO2 értékek befolyásolják, a hiperventiláció érszűkületet indukál és csökkenti az ICP-értékeket.

A légzési térfogat 10 és 15 ml/kg között állítható be, a kívánt PaCO2-csökkentés előidézéséhez szükséges lélegeztetési sebesség mellett.

A szövetek oxigénellátása fontos cél a súlyosabb tüdőkárosodásban szenvedő betegek kezelésében.

Optimális, de nem mindig lehetséges, ha az artériás oxigéntelítettséget (SaO2) 96% körül tartanák (PaO2 100 Hgmm).

A pozitív végkilégzési nyomás (PEEP) alkalmazása hasznos eszköz a megfelelő oxigénellátás biztosítására (PaO2 60 Hgmm felett).

Felnőtteknél és idősebb gyermekeknél a PEEP értékeket egyszerre 5 H2O cm-rel kell növelni, amíg el nem érik a megfelelő oxigénellátást.

Fiatalabb betegeknél a későbbi emeléseknek kisebbnek kell lenniük.

Hiperláz

A hipotermia (30±1°C vagy alacsonyabb testhőmérséklet) indukálását agysérült és kómában szenvedő betegeknél javasolták, mivel ez csökkentheti az agy és az ICP metabolikus igényeit.

Az agyi ischaemia előtt kiváltott hipotermia ismerten védő hatást fejt ki az agyra.

Ennek ellenére ez az eljárás nem javított a már agyi hypoxián átesett betegek neurológiai állapotán, sőt, éppen ellenkezőleg, szövődményeket idézhet elő, mint például a normál immunválasz elnyomása, a hemoglobin disszociációs görbe balra eltolódása és szívritmuszavarok. .

Magas testhőmérséklet esetén a normotermiát helyre kell állítani, lázcsillapítók adásával és hűsítő matracok használatával, mivel a láz az oxigénfogyasztás növekedését idézi elő.

Hiperingerlékenység

Úgy gondolják, hogy a barbiturátok csökkentik az ICP-t azáltal, hogy érszűkületet váltanak ki, elnyomják a görcsös aktivitást és lelassítják az agyi anyagcserét.

A tiopentál valószínűleg az egyetlen barbiturát, amely képes eltávolítani az oxigén szabad gyököket.

A farmakológiai kóma barbiturátokkal történő előidézése nem javítja a túlélést vagy a neurológiai állapotok kialakulását súlyos agykárosodásban szenvedő fulladásos áldozatoknál, és éppen ellenkezőleg, fokozhatja a szív- és érrendszeri instabilitást.

Ezen okok miatt a barbiturátok adása már nem része az ajánlott kezelésnek; ehelyett ezeket a gyógyszereket a görcsös rohamok kezelésére használják.

Sikertelen vízbefulladás esetén szteroidok adását javasolták az ICP csökkentésének reményében, de a későbbi vizsgálatok azt mutatták, hogy ezek hatástalanok.

Ezenkívül ezek a gyógyszerek megzavarhatják a bakteriális fertőzésekre adott immunválaszt, ami a szepszis gyakoriságának növekedéséhez vezethet.

Hipermerevség

A decerebrált és decorticált testtartási merevség az intracranialis magas vérnyomás jele.

A megnövekedett ICP másodlagos lehet a hypoxia, a gépi lélegeztetés és a PEEP, köhögés, Trendelemburg pozíció okozta agyödéma miatt.

Az aspirációs manőverek akár 30 percig is növelhetik az ICP-t.

A gépi lélegeztetést igénylő betegek ICP-je nyugtatók és bénító szerek adásával csökkenthető.

Olvassa el még:

Emergency Live Még több…Élő: Töltse le újságja új ingyenes alkalmazását IOS és Android rendszerre

Vízbefulladás újraélesztése szörfösök számára

Vízi mentési terv és felszerelések az Egyesült Államok repülőterein, a korábbi tájékoztató dokumentum meghosszabbítva 2020-ra

ERC 2018 – Nefeli életeket ment meg Görögországban

Elsősegély a gyermekek fulladásában, új intervenciós javaslat

Vízi mentési terv és felszerelések az Egyesült Államok repülőterein, a korábbi tájékoztató dokumentum meghosszabbítva 2020-ra

Vízi mentőkutyák: Hogyan képzik őket?

Vízbefulladás megelőzése és vízi mentés: The Rip Current

Az RLSS UK innovatív technológiákat és drónokat használ a vízi mentések támogatására / VIDEÓ

Forrás:

Medicina Online

Akár ez is tetszhet