A szellőzés, a légzés és az oxigénellátás (légzés) értékelése
A légutak, a lélegeztetés, a légzés és az oxigénellátás felmérése akkor kezdődik, amikor elkezdődik a beteg ellátása
Míg ezek az értékelések alkotják az „A” és „B” értéket is ABC's, gyakran csoportosítják őket egymásra utaltságuk miatt.
A rész áttekinti a légúti és légzésfelmérés formai elemeit és az e rendszerekkel kapcsolatos kérdések alapvető kezelését.
Hordágyak, tüdőszellőztetők, SZÉKEK: SPENCER TERMÉKEK A VÉSZHELYZETI EXPO KETTŐS BÓDJÁN
A légi út értékelése
A légutak értékelése a páciens mentális állapotától függően változik.
A légutak értékelése: A nem reagáló beteg
LÉGÚT ÁLLAPOT: A nem reagáló betegek légúti állapotának egyetlen abszolút mutatója a levegő mozgása. Az oxigénmaszkokban páralecsapódás észlelése, a levegő mozgásának érzékelése és az árapály végi CO2-monitorok használata mind jó módszer a szellőzés biztosítására.
VESZÉLYJELEK: A horkolás, a gurgulázás, a fulladás és a köhögés mind az eszméletlen betegek légutak károsodásának lehetséges jelei. Ha ezek előfordulnak, bölcs dolog a beteg helyzetének megváltoztatása, vagy a légutakkal kapcsolatos beavatkozások mérlegelése.
A nem reagáló betegek légútját meg kell nyitni és kézzel kell karbantartani.
A nem traumás sérülési mechanizmusoknak a fejdöntés és az állemelés technikájához kell vezetniük.
Míg a C-gerincet veszélyeztető traumás sérülésekkel rendelkező betegek az állkapocs-tolás technikára korlátozódnak.
Ez megakadályozza az instabil állapot súlyosbodását gerinc- sérülés.
Ha gerincsérüléses betegnél a légutakat állkapocsnyomással nem lehet fenntartani, célszerű óvatosan végrehajtani az állemelési manővert, és kézzel tartani a C-gerinc beállítását ferde fejjel.
Ez azért megengedett, mert a légutak átjárhatósága a túlélés egyik kulcsfontosságú szempontja.
A légutak értékelése: A reagáló beteg
A légutak átjárhatóságának legjobb jele a reagáló betegeknél az a képesség, hogy a hangváltozás vagy a légszomj érzése nélkül képesek beszélgetést folytatni.
A páciens légútja azonban akkor is veszélyben lehet, ha beszélget.
Idegen testek a szájban vagy trauma az arcon és nyak beszélő betegnél légúti kompromittációhoz vezethet.
A stridor a légutak beszűkülésének gyakori jele, általában idegen test által okozott részleges elzáródás, duzzanat vagy trauma következtében. Úgy definiálják, mint egy magas hangú sípoló hangot inspiráció hatására.
Szellőztetés értékelése
A szellőztetés a levegőnek a tüdőbe és onnan történő mozgása egy szabad légúton keresztül.
A lélegeztetéssel kapcsolatos megfigyelések többsége a mellkas mozgására irányul.
A MEGFELELŐ SZELLŐZÉS JELEI: A legtöbb betegnél a lélegeztetés értékelése a légzésszám megfigyelésén (normál 12-20) és a bal és jobb mellkasi légzési hangok meghallgatásán alapul. A légzési hangok hallható megerősítése a megfelelő szellőzés legerősebb jele. A lélegeztetőgépen vagy a táska-szelepes-maszkos betegeknél ez nem változik.
A NEM MEGFELELŐ SZELLŐZÉS JELEI: A nem megfelelő szellőzés jeleit legjobban a látható és hallható dolgokra lehet lebontani.
Vizuális jelek: A nem megfelelő szellőztetésre jellemző vizuális jelek a légzés sebessége, a mellkasfal rendellenes mozgása, a szabálytalan légzési minta és a kóros légzés
Bradypnea (12 alatti RR): Általában neurológiai károsodás eredménye, mivel az RR-t szorosan a hipotalamusz szabályozza, ez általában súlyos állapot jele. Gyanús gyógyszertúladagolás, gerincsérülés, agysérülés vagy súlyos egészségügyi állapot, amikor lassú RR-vel találkozik.
Tachypena (20 év feletti RR): Leggyakrabban fizikai erőfeszítés eredménye. Egyéb gyakori okok az orvosi betegségek és a légúti elzáródás. A tachypnea a szervezet sav-bázis állapotának egyensúlyhiányához vagy a légzőizmok kimerüléséhez vezethet.
APNOA: A légzés hiányát a légutak újraértékelésével kell kezelni, majd gyors mechanikus lélegeztetést kell indítani, általában zsákszelepes maszk segítségével. Az időnként ziháló betegeket apnoiásként kell kezelni, amíg az ellenkezőjét be nem bizonyítják.
A mellkasnak egyenletesen és jelentős mértékben kell mozognia minden lélegzetvételnél. A trauma vagy behatolás nyilvánvaló nyitott lyukakat eredményezhet a mellkas falában, sínhez (fájdalom miatti csökkent mozgás) vagy paradox mozgáshoz (a mellkas egy szegmense, amely belélegzés hatására befelé mozdul) vezethet.
A légzés mintázatának kiszámíthatónak kell lennie. A gyorsan változó mintázat vagy a légzés hiánya kulcsfontosságú aggodalomra ad okot.
A „légzési munka” a levegővétel nehézségére utal, a nyugalomban lévő betegeknek nem okozhat nehézséget a beszélgetés anélkül, hogy megállnának levegőt venni.
Nem szabad a nyakuk vagy a bordájuk izmait használnia levegővételhez, és nem szabad izzadniuk vagy lehajolniuk, hogy lélegezzenek. *Ez nem jellemző a lélegeztetésre, a rossz oxigénellátással vagy gyengén légzéssel rendelkező betegeknél is előfordulhatnak ugyanezek a tünetek.
Hallási jelek: A nem megfelelő szellőzésre jellemző hallási jelek rendellenes hangok a mellkasban, néma mellkas vagy egyenlőtlen hangok a mellkas egyik oldalán
A mellkasban gyakran hallható rendellenes hangok a szaggatás, a zihálás és a recsegés.
A Stridor egy magas, sípoló hang belégzéskor, általában a mellkas felső közepén, ami a felső légutak elzáródásából ered.
A zihálás hasonló hang, de az alsó tüdőmezőkben, és az asztmás betegek alsó légutak túlzott összehúzódásából ered.
A reccsenések csak ilyenek, recsegő hangok az alsó tüdőmezőkben, ami az alveolusokban lévő folyadékból ered, például tüdőgyulladás vagy fulladás esetén.
A csendes mellkas jelentősen csökkenti a légáramlást a tüdőbe.
Ez pneumothorax, asztma, légúti elzáródás vagy más olyan betegségek hátterében fordulhat elő, amelyek elzárják a légutakat, és korlátozzák a tüdő tágulását.
A bal és a jobb mellkas közötti egyenlőtlen légzési hangok egy tüdőt érintő folyamatra vonatkoznak, a pneumothorax, a tüdőgyulladás és az elzáródás a három leggyakoribb ok.
A pneumothorax a levegő jelenléte a mellüregben, de a tüdőn kívül, ez megakadályozza, hogy a tüdő kitáguljon és légzési hangokat keltsen.
A tüdőgyulladás „konszolidációt” vagy erősebb légzési hangokat okoz recsegéssel kombinálva a mellkas egyetlen területén.
A szilárd anyagok vagy folyadékok felszívása által okozott elzáródás megváltoztathatja a légzési hangokat a mellkas egyetlen területén azáltal, hogy blokkolja az arra a területre vezető hörgőt.
Ez leggyakrabban a jobb tüdőben figyelhető meg, mivel a jobb fő hörgő helyzete hajlamosabb az elzáródásra, tekintettel annak szögére.
A HIÁNYOS SZELLŐZÉS TÜNETEI: A nem megfelelő szellőztetés tünetei az októl függetlenül ugyanazok. A szervezet csak azt tudja, hogy nem kap elég oxigént, és erős autonóm jeleket küld, amelyek a következőkhöz vezetnek:
Légszomj: Más néven „levegőéhség” vagy „dyspnoe”, amely képtelen beszélgetést folytatni vagy sétálni anélkül, hogy kellemetlen sebességgel lélegeznénk.
Köhögés: Általában a légutak bármely szintjén lévő elzáródás miatt fordul elő, a felső légúti elzáródásból eredő köhögés általában intenzívebb és drámaibb, míg az alsó légúti elzáródások hosszan tartó krónikus köhögést okoznak.
Verekedés és harciasság: A mentális állapot hanyatlásával a betegek szemetelhetnek, és harciassá válhatnak, mintha megfulladnának. Ez ironikus módon növeli az oxigénfogyasztást, és a közelgő eszméletvesztés jele.
A légutak értékelése: légzésminták
LÉGZÉSI MINTÁK
Normál minta:
Normál légzés.
/¯\__/¯\__/¯\__/¯\__/¯\__/¯\__
Kussmaul légzés: mély, lassú és nehézkes légzés – néha megnövekedett sebességgel – a metabolikus acidózis hatására. A mély belélegzés megpróbálja kifújni a CO2-t a pH emelése érdekében. (Pl. DKA.)
__|¯¯¯¯|__|¯¯¯¯|__|¯¯¯¯|__|¯¯¯¯|__|¯¯¯¯¯|__
Szabálytalan minta:
Cheyne-Stokes: „Időszakos légzés”. A növekvő mélység és sebesség periódusai váltakoznak a csökkent sebesség és sekélység időszakaival, amelyeket apnoe választ el. („Crescendo-decrescendo” vagy „gyanulás és gyengülés”.) A Cheyne-Stokes-i légzésben maguk a klaszterek is változó sebességű és mélységből állnak, emelkednek, majd süllyednek. (Pl. CHF, TBI.)
_|¯|_|¯|_|¯|_|¯|_|¯|________|¯|_|¯|_|¯|_|¯|_|¯|____|¯|_|¯|_| ¯|_|¯|_|¯|______
Biot légzése: „Ataxikus légzés”. „Cluster-” légzés – a klaszterek szabálytalan ritmusa, mindegyik klaszter egyenletes sebességgel és amplitúdóval, néhány elszórt apnoés periódussal.
_|¯|_|¯|_|¯|_______|¯|_|¯|_|¯|_|¯|_______|¯|__|¯|__|¯|__|¯|___|¯|_| ¯|_|¯|__|¯|_|¯|_|¯|____|¯|_|¯|_|¯|_|¯|____
A légzés értékelése
A légzés az oxigéncsere az alveolusok szintjén, mivel teljesen belső természete miatt gyakran nehéz felmérni.
Ez zavarhoz vezet a páciens tüdőproblémáját illetően, mivel számos légzési, lélegeztetési és oxigénellátási probléma létezik.
A légzés értékeléséhez általában információra van szükség arról a környezetről, amelyben a páciens megtalálható.
A rossz levegőminőség a lehetséges légzési problémák jele.
A zárt terek, a rendkívül magas tengerszint feletti magasság és az ismert mérgező gázoknak való kitettség drámai hatással lehet a légzőrendszerre.
A légzési kapacitás elvesztése a bőr és a nyálkahártya színének megváltozásához vezethet: cianózis (kék elszíneződés), sápadtság (fehér elszíneződés) és foltos (foltos vörös-lila) elszíneződés gyakori eredmények, amelyek arra utalnak, hogy a gázcsere sérül.
Az oxigénellátás értékelése
Az oxigenizáció az oxigén szállítása a test szöveteibe, a rossz szellőzés vagy légzés általában rossz oxigénellátáshoz vezet.
Az oxigénhiány a légzési vagy légzési elégtelenség végső eredménye.
Az oxigénellátás felmérése közvetlenebb, mint a légzés vagy a lélegeztetés felmérése.
Meg kell figyelni a beteg mentális állapotát, bőrszínét, szájnyálkahártyáját, és ellenőrizni kell a pulzoximétert.
A mentális állapot normális vagy kóros, a mentális állapot felmérése azon alapul, hogy kérdéseket teszünk fel arról, hogy ki az illető, hány óra/dátum van, hol van és miért van itt.
A mentális állapotot más szakaszok tekintik át.
A bőr és a nyálkahártya színe az oxigénellátás fontos mutatója.
Csakúgy, mint a rossz légzés esetén, a cianózis, a sápadtság vagy a foltosodás a csökkent oxigénszállítás jele.
Végül a pulzoximetriás szint az oxigenizáció legobjektívebb mérőszáma, a hemoglobin telítettségét (SPO2-ként jelenti), vegye figyelembe, hogy a pulzoximéter nem bolondbiztos.
A végtagokban gyenge oxigénellátású betegnek elegendő oxigénellátása lehet a maghoz, vagy fordítva.
A pulzoximétereket bizonyos mérgező gázok is megtéveszthetik.
Mindig ügyeljen arra, hogy a pulzoximetriás mérési eredményeket a fizikai eredményekkel egyeztesse, és győződjön meg arról, hogy azok támogatják egymást.
PULZOXIMETRIA: A pulzoximetriát rutin életjelként kell használni, de ellenjavallt, és bizonyos helyzetekben nem megbízható. A leggyakoribb ilyen helyzetek; A hipoperfúzió, a szén-monoxid-mérgezés és a hipotermia mind olyan állapotok, amelyek csökkenthetik a pulzoximéter pontosságát.
A pulzoximéterek tökéletlenek, és nem valós idejű mérik az O2-telítettséget, a vérnek át kell jutnia a szívből és a tüdőből az ujjbegyekbe, mielőtt leolvasna. Például egy viszonylag jó egészségi állapotú betegnél egy időre leállhat a légzés, és az SPO2 értéke egy ideig viszonylag magas maradhat; ne hagyatkozzon csak az SPO2 pillanatfelvételére, mint az oxigénellátás megbízható értékelésére. A beteget kezelje, ne a monitort.
Olvassa el a gyártó utasításait a használt eszközre vonatkozóan. Mindig fontolja meg az alternatív mérési helyeket.
További fontos fogalmak
KÜLÖNLEGES POPULÁCIÓK: A gyermek- és időskorú betegek oxigénigénye eltérő az átlagos középkorú felnőttekhez képest, így a légzésszám, a mélység és a minőség normálértékeinek fizikai különbségei nyilvánvalóak.
- Az újszülöttek (születéstől 1 hónapos korig) 30-60 BPM-en lélegeznek
- A gyermekek (1 hónapos és 12 éves korig) 20-30 BPM-en lélegeznek
- Egészséges idős betegek 12-18 BPM, rossz egészségi állapotú betegek 16-25 BPM között lélegeznek
- Az idős embereknek mindig fokozott oxigénigényük van, de az egészségügyi problémákkal küzdőknek még inkább.
TERHESSÉG: A terhesség megnehezíti a légzést.
A növekvő magzat megnövekedett felfelé irányuló nyomása korlátozza a rekeszizom lefelé irányuló mozgását, természetesen a légzési nehézség annál nagyobb, minél tovább tart a terhesség. A harmadik trimeszterben sok nő fokozottan igénybe veszi a járulékos izmokat, ami costochondritist okozhat.
A fekvő (fekvő vagy fekvő) testhelyzet súlyosbítja a terhességgel összefüggő légzési nehézséget. A várandósság miatti nehézlégzés is enyhíthető, ha a beteget felüljük, vagy az ágy fejét 45°-os vagy nagyobb szögbe emeljük.
Az ikrekkel vagy hármasikákkal rendelkező betegeknek kiegészítő oxigénre lehet szükségük a méh jelentős növekedése miatt. Ez már a második trimeszterben előfordulhat.
PERC SZELLŐZÉS: az ember percenként belélegzett levegőmennyisége, a légzésszám és a légzési térfogat megszorzásával határozható meg. (RR x TV = perc szellőzés).
Példa: RR: 12/perc X 500 ml-es légzési térfogat = 6,000 ml/perc vagy 6 liter/perc szellőztetés.
Olvassa el még:
Emergency Live Még több…Élő: Töltse le újságja új ingyenes alkalmazását IOS és Android rendszerre
Alapvető légúti felmérés: áttekintés
Légútkezelés egy közúti baleset után: áttekintés
Tracheális intubáció: mikor, hogyan és miért kell mesterséges légutat létrehozni a beteg számára
Mi az újszülöttkori átmeneti tachypnoe vagy az újszülöttkori nedves tüdő szindróma?
Traumás pneumothorax: tünetek, diagnózis és kezelés
A tenziós pneumothorax diagnózisa a terepen: szívás vagy fújás?
Pneumothorax és Pneumomediastinum: a tüdőbarotraumában szenvedő beteg megmentése
ABC, ABCD és ABCDE szabály a sürgősségi orvoslásban: mit kell tennie a megmentőnek
Többszörös bordatörés, repedéses mellkas (bordavolet) és pneumothorax: áttekintés
Belső vérzés: meghatározás, okok, tünetek, diagnózis, súlyosság, kezelés