A bronchiolitis nagyon gyakori fertőzés, amely a légzőrendszert érinti

A bronchiolitis egy akut vírusfertőzés, amely egy éven aluli gyermekek légzőrendszerét érinti, nagyobb gyakorisággal az élet első 6 hónapjában, és nagyobb gyakorisággal november és március között.

A leginkább érintett fertőző ágens (az esetek kb. 75%-ában) a légúti syncytial vírus (VRS), de más vírusok is kiváltó okok lehetnek (metapneumovírus, koronavírus, rhinovírus, adenovírus, influenza és parainfluenza vírusok).

A fertőzés másodlagos az átvitelhez képest, amely elsősorban a fertőzött váladékkal való közvetlen érintkezés útján következik be.

A fertőzés fázisa általában 6-10 napig tart.

A fertőzés a hörgőket és a hörgőket érinti, gyulladásos folyamatot, fokozott nyálkatermelést és a légutak elzáródását, esetleges légzési nehézséget váltva ki.

A súlyosabb súlyosság kockázatát növelő tényezők a koraszülöttség, a gyermek életkora (<12 hét), veleszületett szívbetegség, bronchopulmonalis dysplasia, cisztás fibrózis, veleszületett légúti rendellenességek és immunhiányok.

GYERMEKGONDOLATI SZAKEMBEREK A NETWOKBAN: LÁTOGASSA MEDICHILD STAND -ot a vészhelyzeti kiállításon

Mik a bronchiolitis tünetei?

Általában lázzal és rhinitissel (orrgyulladás) kezdődik; ezután következhet a makacs köhögés, amely fokozatosan súlyosbodik, és a légzési nehézségek – többé-kevésbé markánsak – a légzési gyakoriság növekedésével és bordaközi benyomódással jellemezhetők.

Általában spontán módon és következmények nélkül megoldódik.

Bizonyos esetekben azonban szükség lehet kórházi kezelésre, különösen hat hónapos kor alatt.

Az ilyen fiatal csecsemőknél gyakran csökken a telítési szint (oxigén a vérben), és kiszáradás figyelhető meg a táplálkozási nehézségek és a légzési munka miatti fokozott vízveszteség miatt.

Ezenkívül a koraszülött vagy 6 hetesnél fiatalabb betegeknél megnövekszik az apnoe (hosszan tartó légzési szünet) kockázata, és ellenőrizni kell szív-légzési paramétereiket.

A betegség általában jóindulatú, és körülbelül 12 napon belül spontán elmúlik.

Hogyan diagnosztizálható a bronchiolitis?

A bronchiolitis diagnózisa klinikai jellegű, a tünetek lefolyásán és a gyermekorvosi vizsgálaton alapul.

Bizonyos laboratóriumi és/vagy műszeres vizsgálatokat csak különleges esetekben lehet elvégezni, ha az orvos szükségesnek tartja.

Ezek közé tartozik: légúti vírusok keresése nasopharyngealis aspirátumokon, oxigenizáció meghatározása szaturációmérővel (az artériás szaturáció <92% a súlyosságot és a kórházi kezelés szükségességét jelzi), az artériás hemogazanalízis (a vér oxigenizációjának felmérésére szolgáló vizsgálat, és szén-dioxid mérésével a gázcsere hatékonysága).

Nagyon ritkán mellkasröntgenre van szükség (a tüdő több területén megvastagodás és levegőtlenség észlelhető a szellőzés károsodása miatt).

Hogyan előzhető meg a bronchiolitis?

Néhány egyszerű higiéniai szabály csökkentheti a bronchiolitis kialakulásának kockázatát, vagy elkerülheti a kapcsolódó fertőzéseket, amelyek ronthatják a klinikai képet.

Mindig próbáld meg

• Kerülje a fiatalabb gyermekek érintkezését más légúti fertőzésben szenvedő gyermekekkel vagy felnőttekkel;
• Mindig mosson kezet gyermeke gondozása előtt és után;
• Ösztönözze a szoptatást és biztosítson megfelelő mennyiségű folyadékot;
• Gyakori orrmosás fiziológiás vagy hipertóniás oldattal;
• Soha ne dohányozzon otthon, még olyan helyiségekben sem, ahol a baba tartózkodik.

Hogyan kezelik a bronchiolitist?

A légzési nehézségekkel nem küzdő, SaO2 > 94%-os levegőben lévő, önálló táplálkozásra képes csecsemő a kezelő gyermekorvos gondos felügyelete mellett otthon kezelhető.

A bronchiolitisben szenvedő betegeket rendszerint gyakori orrmosással, váladékleszívással és 3%-os hipertóniás oldattal aeroszolos kezeléssel kezelik.

Ez utóbbi segíti a gyermeket a bőséges hurutos nyálkahártya-váladék mozgósításában.

A hörgőtágítók (a hörgők izmait tágító és ezáltal a légzést javító gyógyszerek) napi 3-4 alkalommal inhalálva alkalmazhatók, ha klinikai javulás figyelhető meg a gyermekorvosi rendelőben vagy otthon végzett kezdeti „próba” alkalmazás után.

Ha nincs bizonyíték a hatásosságra, a terápiát abba kell hagyni.

Néha orális kortizont írnak fel, de a legújabb tudományos irodalom nem mutatja, hogy az ilyen kezelésben részesülő gyermekek javulnának.

Az antibiotikumok rendszeres alkalmazása nem javasolt, kivéve immunhiányos gyermekeknél, vagy ha egyidejű bakteriális fertőzés gyanúja merül fel.

Hasznos az étkezések gyakoriságának növelésével és mennyiségének csökkentésével felosztani.

Ha kórházi kezelésre van szükség, a gyermek támogató terápiát kap

• A vér megfelelő oxigénellátása párásított és melegített oxigén adásával (nagy áramlású oxigént csak súlyos esetekben adunk be);
• Megfelelő hidratálás, ha az etetés nehézkes, intravénás glükozalin oldatok adásával.

Bronchiolitis: mikor kell a gyermeket kórházba szállítani?

A sürgősségi osztály gyermekorvosa minden rossz oxigénellátás vagy a gyermek táplálásának megtagadása esetén a kezelő gyermekorvos jelzése szerint értékelje a gyermek esetleges kórházi kezelését.

További kockázati tényezőnek számítanak: koraszülöttség vagy két hónap alatti életkor, egyidejű krónikus patológiák (bronchodosplasia, veleszületett szívbetegség, immunhiány, neurológiai patológiák), csökkent reaktivitás, a szülők otthoni gondozásának nehézsége.

Olvassa el még:

Mellkasi fájdalom gyermekeknél: hogyan lehet felmérni, mi okozza

Bronhoszkópia: Ambu új szabványokat állított fel az egyszer használatos endoszkóp számára

Forrás:

Jézus baba