Gyógyszermellékhatások: mik ezek, és hogyan kezeljük a mellékhatásokat
Káros hatások: A nem kívánt gyógyszerreakciók a toxicitás egyik formájának tekinthetők; a toxicitás fogalmát azonban leggyakrabban a túladagolásból (véletlen vagy szándékos) vagy a megfelelő használat során fellépő emelkedett plazmaszintekre vagy fokozott gyógyszerhatásokra alkalmazzák (pl. amikor a gyógyszer metabolizmusát átmenetileg gátolja egy betegség vagy más drog)
Az egyes gyógyszerek toxicitásával kapcsolatos információkért lásd a Tünetek és az egyes mérgek kezelése című táblázatot.
A mellékhatások kifejezés pontatlan, és gyakran használják a gyógyszer olyan váratlan hatásaira, amelyek a terápiás dózisok alkalmazása során jelentkeznek.
Káros hatások, néhány kulcsfontosságú pont
Mivel minden gyógyszer okozhat mellékhatásokat, a gyógyszer felírásakor kockázat-haszon elemzésre van szükség (amely a gyógyszer hasznának valószínűségét elemzi a mellékhatások kockázatával szemben).
Az Egyesült Államokban a kórházi kezelések 3-7%-a gyógyszermellékhatások miatt következik be.
A gyógyszermellékhatások a kórházi betegek 10-20%-ánál fordulnak elő, és ezek körülbelül 10-20%-a súlyos.
Ezek a statisztikák nem tartalmazzák a járóbetegeknél és ápolási otthonokban előforduló gyógyszermellékhatások számát.
Bár a gyógyszermellékhatások pontos száma bizonytalan, súlyos közegészségügyi problémát jelentenek, amely többnyire megelőzhető (1, 2).
A gyógyszermellékhatások előfordulási gyakorisága és súlyossága a beteg jellemzőitől (pl. életkor, nem, etnikai hovatartozás, egyidejűleg fennálló betegségek, genetikai vagy földrajzi tényezők) és farmakológiai tényezőktől (pl. a gyógyszer típusától, az alkalmazási módtól, a kezelés időtartamától, dózistól) függően változhat. , biohasznosulás).
Az incidencia magasabb az életkor és a poligyógyszerészet esetén. A gyógyszermellékhatások súlyosabbak idős betegeknél, bár az életkor önmagában nem feltétlenül az elsődleges ok.
Nem tisztázott, hogy a felírási hibák és a betegek betartásának hiánya milyen mértékben járul hozzá a gyógyszermellékhatások előfordulásához.
Gyógyszermellékhatások: etiológia
A legtöbb mellékhatás dózisfüggő; mások allergiásak vagy idioszinkratikusak.
A dózisfüggő gyógyszermellékhatások általában előre jelezhetők.
A nem dózisfüggő gyógyszermellékhatások általában kiszámíthatatlanok.
A dózisfüggő gyógyszermellékhatások különösen akkor aggodalomra adnak okot, ha a gyógyszerek szűk terápiás indexűek (pl. orális antikoagulánsokból származó vérzés).
Károsodott vese- vagy májműködésű betegeknél a gyógyszer-clearance csökkenése, illetve a gyógyszer-gyógyszer kölcsönhatások okozhatnak mellékhatásokat.
Az allergiás mellékhatások nem dózisfüggőek, és előzetes expozíciót igényelnek
Az allergia akkor alakul ki, ha egy gyógyszer antigénként vagy allergénként működik.
Miután a beteget szenzibilizálták, a gyógyszerrel való későbbi expozíció számos allergiás reakció egyikét váltja ki.
Az anamnézis és a megfelelő bőrtesztek néha segíthetnek előre jelezni a nem kívánt allergiás gyógyszerreakciókat.
Az idioszinkratikus mellékhatások olyan váratlan gyógyszermellékhatások, amelyek nem dózisfüggőek és nem allergiásak.
A gyógyszert szedő betegek kis százalékánál fordulnak elő.
Az idioszinkrácia egy pontatlan kifejezés, és úgy határozták meg, mint egy gyógyszerre adott genetikailag meghatározott abnormális reakciót, de nem minden egyedi reakció ismer fel farmakogenetikai okot.
A kifejezés elavulttá válhat, amint a gyógyszermellékhatások specifikus mechanizmusai ismertté válnak.
A gyógyszer nemkívánatos hatásaival összefüggő betegségek tünetei
A gyógyszermellékhatások általában enyhe, közepes, súlyos vagy halálos kimenetelűek.
A súlyos vagy életveszélyes gyógyszermellékhatásokat külön megemlíthetik a fekete doboz figyelmeztetések a gyártó felírási információiban.
A tünetek közvetlenül az első bevétel után vagy csak krónikus használat után jelentkezhetnek.
Egyes nemkívánatos gyógyszerreakciók könnyen a kábítószer-használatnak tulajdoníthatók, mások enyhe megnyilvánulásokból állnak, amelyeket a gyógyszer szedésének következményeként nehéz azonosítani.
Időseknél a gyógyszermellékhatások, még az enyhék is, funkcionális károsodást, mentális állapot megváltozását, növekedési nehézségeket, étvágytalanságot, zavartságot és depressziót okozhatnak.
Az allergiás mellékhatások jellemzően közvetlenül a gyógyszer bevétele után jelentkeznek, de általában nem az első adag után; jellemzően akkor fordulnak elő, ha a gyógyszert egy korábbi expozíció után adják be.
A tünetek közé tartozik a viszketés, bőrkiütés, gyógyszeres bőrkiütés, a felső vagy alsó légúti ödéma légzési nehézséggel és hipotenzió.
Az idioszinkratikus gyógyszermellékhatások gyakorlatilag bármilyen tünettel vagy jellel előfordulhatnak, és általában nem jelezhetők előre.
A gyógyszer káros hatásainak diagnosztizálása
Általában a gyógyszer bevétele után közvetlenül fellépő tünetek könnyen kapcsolódnak a gyógyszer használatához.
A krónikus kábítószer-használat okozta tünetek diagnosztizálása azonban jelentős diagnosztikai gyanút igényel, és gyakran bonyolult.
A gyógyszer abbahagyása mellett dönteni néha szükséges, de nehéz, ha a gyógyszer elengedhetetlen, és nincs elfogadható helyettesítője.
Ha a gyógyszer és a tünetek közötti kapcsolatra utaló bizonyítékok magasak, mérlegelni kell a gyógyszer ismételt alkalmazásának lehetőségét, kivéve súlyos allergiás reakciók esetén.
Az Egyesült Államokban az orvosoknak jelenteniük kell a gyógyszermellékhatások leggyanúsabb tüneteit a MedWatch-nek (az FDA [Food and Drug Administration] mellékhatás-felügyeleti programja), amely egy korai figyelmeztető rendszer.
Csak ilyen jelentések alapján lehet azonosítani és kivizsgálni a váratlan gyógyszermellékhatásokat.
A MedWatch figyelemmel kíséri a gyógyszermellékhatások természetében és gyakoriságában bekövetkezett változásokat is.
A gyógyszermellékhatások online bejelentése javasolt.
A gyógyszermellékhatásokkal kapcsolatos információk bejelentésére szolgáló űrlapok elérhetők a Physicians' Desk Reference és az FDA (Food and Drug Administration) News Daily Drug Bulletin oldalán, valamint a www.fda.gov (MedWatch: The FDA Safety Information and Adverse Event Reporting Program) címen. ); űrlapok a 800-FDA-1088 telefonszámon is beszerezhetők.
Az ápolóknak, gyógyszerészeknek és más egészségügyi szakembereknek szintén jelenteniük kell a gyógyszermellékhatásokat.
Az FDA Adverse Event Reporting System (FAERS) egy olyan kutatási eszköz, amely javítja a gyógyszermellékhatásokra vonatkozó adatokhoz való hozzáférést (1).
A súlyos vagy életveszélyes gyógyszermellékhatások előfordulási gyakorisága nagyon alacsony (jellemzően < 1-ből 1000), és előfordulhat, hogy nem nyilvánvaló a klinikai vizsgálatok során, amelyek mérete általában nem alkalmas az alacsony előfordulási gyakoriságú gyógyszermellékhatások kimutatására.
Így ezek a gyógyszermellékhatások csak azt követően mutathatók ki, hogy a gyógyszert nyilvánosságra hozzák és széles körben használják.
Az orvosoknak nem szabad azt feltételezniük, hogy amint egy gyógyszer forgalomba kerül, minden gyógyszermellékhatás ismert.
A forgalomba hozatalt követő felügyelet rendkívül fontos az alacsony előfordulási gyakoriságú gyógyszermellékhatások megfigyeléséhez.
Kezelés
- Az adag módosítása
- Szükség esetén a gyógyszer abbahagyása
- Váltás másik gyógyszerre
Dózisfüggő gyógyszermellékhatások esetén elegendő lehet az adag módosítása vagy a kiváltó tényezők megszüntetése/csökkentése.
A gyógyszer eliminációjának sebességének növelése ritkán szükséges.
Allergiás és idioszinkratikus gyógyszerekkel szembeni nemkívánatos reakciók esetén általában le kell állítani a gyógyszer szedését, és kerülni kell az újbóli beadását.
Egy másik gyógyszerosztályra gyakran allergiás mellékhatások esetén, néha pedig dózisfüggő mellékhatások esetén van szükség.
Például az opioidok által kiváltott székrekedés javítható opioid receptor antagonista, például lubiproston alkalmazásával.
Káros gyógyszerhatások: megelőzés
A gyógyszermellékhatások megelőzéséhez ismerni kell a gyógyszert és az arra adott lehetséges reakciókat.
Az elemzéseket megfelelő szoftverrel kell elvégezni a lehetséges gyógyszerkölcsönhatások ellenőrzésére; az elemzéseket minden alkalommal meg kell ismételni, amikor gyógyszert cserélnek vagy hozzáadnak.
Időseknél a gyógyszereket és a kezdő adagokat gondosan meg kell választani.
Ha a betegeknél nem specifikus tünetek jelentkeznek, a tüneti kezelés megkezdése előtt mindig mérlegelni kell a nemkívánatos gyógyszerreakciókat.
Számos gént azonosítottak, amelyek kapcsolatban állnak a gyógyszermellékhatásokkal.
Például több májenzimet is leírtak, amelyek befolyásolják a citokróm P450 metabolizmusát, és sokukat egyetlen nukleotid polimorfizmus érinti, ami klinikailag szignifikáns hatásokhoz vezet a gyakran felírt gyógyszerek széles körében.
Ezért a farmakogenomika segíthet a gyógyszermellékhatások előrejelzésében, csökkentésében és minimalizálásában (1, 2).
A rutin klinikai gyakorlatban azonban csak korlátozott számú ilyen tesztet alkalmaznak (pl. genotípus-vezérelt warfarinterápia [3]).
Olvassa el még:
Szedáció és fájdalomcsillapítás: Intubációt elősegítő gyógyszerek
Az opiát túladagolás közösségi kezelése
Erőteljes kéz az opioid túladagolás visszafordításához – Ments életeket a NARCAN-nal!
Véletlen kábítószer-túladagolás: Az EMS jelentése az Egyesült Államokban