Mi az a Vulvovaginitis? Tünetek, diagnózis és kezelés

A vulvovaginitis a hüvelyt és a vulvát, azaz a női nemi szervek alsó részét érintő gyulladás. Számos oka lehet annak, hogy kifejlődjön

Ide tartoznak a fertőzések, irritatív reakciók, hormonális változások és egyéb olyan helyzetek, amelyek hozzájárulnak a hüvelyi ökoszisztéma megváltozásához, ami sérülékenyebbé teszi azt.

A vulvovaginitis tünetei általában égő érzés, viszketés, bőrpír, ödéma és fájdalmas érzések, amelyek gyakran hüvelyváladékkal járnak.

A hüvelyi és a szeméremtest irritációja súlyosbodhat a nemi közösülés és a túlzott intim higiénia megszokásával.

A vulvovaginitis diagnózisa a hüvelyváladék objektív vizsgálatával és elemzésével történik.

A kezelés a kiváltó okra, a tünetek kezelésére és a higiéniai szokások korrekciójára irányul.

A vulvovaginitis okai és kockázati tényezői

A vulvovaginitis a hüvely (vaginitis) és a vulva (vulvitis) egyidejű gyulladásából áll.

Ennek a gyulladásos folyamatnak számos oka lehet, beleértve a fertőzést, irritációt, hormonális változásokat és traumákat.

Normális esetben a reproduktív korú nőknél a laktobacillusok a hüvelyi mikrobiális flóra domináns alkotói.

Ezeknek a baktériumoknak a megtelepedése általában védő hatású, mivel normális értéken tartja a hüvely pH-ját (3.8 és 4.2 között), és megakadályozza a patogén baktériumok túlzott szaporodását.

Ezenkívül a magas ösztrogénszint fenntartja a hüvely nyálkahártyájának vastagságát, erősítve a helyi védekezést.

A vulvovaginitises esetek körülbelül 30%-át nem fertőző okok teszik ki.

A vulvovaginitis fertőző okai

A vulvovaginitist sok esetben kedvez a helyi pH-érték emelkedése (menstruációs vér, posztkoitális ondó, csökkent laktobacillusok és kísérő betegségek miatt) és megváltozott mikrobiális flóra (a személyi higiénia hiánya, az antibiotikumok vagy kortikoszteroidok használata és a kiegyensúlyozatlan étrend miatt) .

Ezek az állapotok hajlamosítanak a kórokozó mikroorganizmusok elszaporodására, és sebezhetőbbé teszik a szeméremtest és a hüvely nyálkahártyáját a fertőzéses támadásokkal szemben.

A vulvovaginitisért felelős kórokozók lehetnek gombák (pl. Candida albicans), baktériumok (pl. Gardnerella vaginalis, streptococcusok és staphylococcusok), protozoák (pl. Trichomonas vaginalis) és ritkábban vírusok, például Herpes simplex.

A 2 és 6 év közötti lányoknál a gyulladás általában a gyomor-bél traktus mikrobiális flórája által okozott fertőzés következménye; ezt az állapotot gyakran előmozdító tényező a nem megfelelő perineális higiénia (pl. helytelen szokás, hogy evakuálás után hátulról előrefelé törölgessenek; székelés után nem mosnak kezet; viszketésre válaszul karcolás stb.).

Reproduktív korú nőknél a vulvovaginitis a szexuális úton terjedő betegségekért felelős kórokozókkal (beleértve a Neisseria gonorrhoeae-t, a Trichomonas vaginalis-t és a Chlamydia trachomatist) okozott fertőzésből eredhet.

A hüvelyi és a szeméremtest fertőzésekre hajlamosító egyéb állapotok közé tartoznak a bél és a nemi traktus közötti fisztulák, valamint a sugárterápia vagy a kismedencei daganatok, amelyek károsítják a szöveteket, és így veszélyeztetik a gazdaszervezet normál védekezését.

A vulvovaginitis irritatív okai

A vulvovaginitis a szeméremtest és a hüvely nyálkahártyájának túlérzékenységi vagy irritatív reakcióiból eredhet.

Az intim tisztítószerek és hüvelyöblítések túlzott használata nagymértékben növeli a rendellenesség kockázatát.

Érzékeny személyeknél a habfürdőben és szappanokban található vegyi anyagoknak való kitettség akár allergiás reakciót is kiválthat.

A lehetséges szenzibilizáló szerek kategóriájába tartoznak még a higiéniai spray-k vagy parfümök, öblítők, színezékek és a mosószerekben lévő adalékok.

Esetenként irritációt okozhat a hüvelyi kenőanyagok vagy krémek, latex óvszerek, spermicidek, fogamzásgátló hüvelygyűrűk, rekeszizom vagy méhen belüli eszközök használata.

Inkontinens vagy ágyhoz kötött betegeknél a nem megfelelő higiénia krónikus szeméremtestgyulladást okozhat, amelyet a vizelet vagy a széklet kémiai irritációja okoz.

A vulvovaginitist fizikai okok is okozhatják, mint például a nem megfelelő kenés következtében fellépő horzsolások a közösülés során, a hosszan tartó mechanikai stimuláció vagy a túl szűk ruházatból származó dörzsölés, különösen, ha szintetikus anyagból készült.

Idegen testtel – például óvszerrel, tamponnal, vécépapír-maradványokkal vagy homokszemekkel – való hosszan tartó érintkezés vérkiválasztással járó nem specifikus vulvovaginitist is okozhat.

A vulvovaginitis egyéb okai

Amint már említettük, a szeméremtest és a hüvely környezetében fellépő egyensúlyhiány az immunhiány és a szisztémás betegségek, például a cukorbetegség következménye is lehet.

A vulvovaginitis további kockázati tényezői közé tartozik bizonyos gyógyszerek, például antibiotikumok és kortikoszteroidok hosszan tartó alkalmazása.

A hormonális változások szintén elősegíthetik a vulvovaginitis kialakulását.

A menopauza után például az ösztrogén jelentős csökkenése a hüvely elvékonyodását és a gyulladásra való fokozott hajlamot (atrófiás hüvelygyulladás) okozza.

A hormonális egyensúly megváltozása máskor is előfordulhat, például szülés után vagy szoptatás alatt.

Az ösztrogénszint csökkentését bizonyos kezelések is előidézhetik, mint például a petefészkek műtéti eltávolítása, kismedencei besugárzás és kemoterápia.

Egyes esetekben a nem fertőző természetű vulvovaginitist pszichés tényezők (pl. nem kielégítő szexuális élet vagy depressziós képek) kedvezhetik.

Jelek és tünetek

A vulvovaginitis általában a kisajkak, a nagyajkak és a hüvelynyílás viszketésében, fájdalmában és kivörösödésében nyilvánul meg.

Ezeket a tüneteket gyakran kíséri a szeméremtest váladékozása és a nemi közösülés során fellépő fájdalom (dyspareunia).

A helyi irritáció égést vagy enyhe vérzést is okozhat.

Emellett dysuria (vizelési fájdalom) és hüvelyszárazság is előfordulhat.

Egyes esetekben a szeméremtest ödémásnak tűnhet, és kiválások, hólyagok, fekélyek és repedések jelentkezhetnek.

Hüvelyi és szeméremtestváladék

A vulvovaginális váladék megjelenése és mennyisége a gyulladás okától függően eltérő.

A normál hüvelyváladék tejfehér vagy nyálkás színű, szagtalan és nem irritál; néha a fehérnemű benedvesedéséhez vezethet.

Bakteriális fertőzések esetén általában fehér vagy szürkés leucorrhoea jelenik meg, aminos, halszagú.

Ez utóbbi nagyon intenzívvé válhat, amikor a váladék lúgosodása következik be, közösülés és menstruáció után; viszketés és irritáció is gyakori.

A Candida vulvovaginitis jellemzően fehéres, tokos kinézetű hüvelyváladékot okoz; ezeket a veszteségeket erős viszketés és fájdalom kíséri a közösülés során.

A bőséges, habos, bűzös, zöldessárga folyás jellemzően Trichomonas fertőzést jelez.

A herpeszvírus fertőzés nem változtatja meg a normál hüvelyváladékot, de fájdalmas hólyagok megjelenésével jár.

Lehetséges komplikációk

Ha nem kezelik megfelelően, a fertőző vulvovaginitis krónikussá válhat.

Ezenkívül egyes fertőzések (beleértve a chlamydia és a trichomoniasis) átterjedhetnek a méhre, a csövekre és a petefészkekre, növelve a kismedencei gyulladásos betegségek kockázatát, és potenciálisan veszélyeztetve a nő termékenységét.

A vulvovaginitis elősegítheti a szülés utáni endometritist, chorioamnionitist, a membránok idő előtti repedését és a koraszülést is.

A vulvovaginitis diagnózisa

A vulvovaginitis diagnózisa a tünetek és jelek alapján történik a nőgyógyászati ​​vizsgálat során, melynek során a női nemi traktus alsó részét vizsgálják.

Ellenőrzéskor szeméremtestvörösödés és ödéma észlelhető, melyet excoriations és repedések kísérnek.

Ritkábban a vulvovaginitis hólyagok, fekélyek vagy hólyagok megjelenésével járhat.

A gyulladás okának meghatározásához tamponnal mintát lehet venni a hüvelyváladékból.

Ennek az anyagnak a pH-értékének mérésével és mikroszkópos vizsgálatával első támpontot adhatunk a rendellenességet okozó etiológiára.

Atípusos hüvelyváladék megállapítása, jelenléte fehérvérsejtek a mintában vagy a méhnyak egyidejű gyulladása esetén szexuális úton terjedő betegség lehetséges jelenlétének értékeléséhez kell vezetni, és további vizsgálatokat kell végezni.

Ha az ambuláns vizsgálatok eredménye nem meggyőző, a váladék tenyészthető.

A tünetek tartós fennállása, amelyet bizonyos életmód és szokások kísérnek (pl. intim tisztítószerekkel, tamponokkal vagy bugyibetétekkel való visszaélés) fel kell hívja a figyelmet arra, hogy ez a hüvelyi túlérzékenység egy formája lehet az irritáló szerekkel szemben.

Megkülönböztető diagnózis

A méhnyak gyulladása által okozott méhnyakváladék vulvovaginitishez hasonlíthat; hasi fájdalom, a méhnyak tapintása során fellépő fájdalom vagy a méhnyak gyulladása kismedencei gyulladásra utal.

A vizes és/vagy vérzéses váladék vulva-, hüvely- vagy méhnyakrák következménye lehet.

Ezeket a daganatokat objektív vizsgálattal és Papanicolau teszttel (PAP teszt) lehet megkülönböztetni a vulvovaginitistől.

A viszketést és a hüvelyváladékozást bőrbetegségek (például pikkelysömör és tinea versicolor) is okozhatják, amelyek az anamnézisből és a bőrleletekből derülnek ki.

Lányoknál, ha Trichomonas vulvovaginitist találnak, differenciáldiagnózist kell végezni szexuális zaklatással.

Vulvovaginitis kezelése: Mi a kezelés?

A kezelés mindenekelőtt a vulvovaginitis okaira irányul.

Bakteriális eredetű vulvovaginitis esetén a kezelés antibiotikumokat, például metronidazolt, klindamicint és tinidazolt foglal magában, amelyeket szájon át kell bevenni vagy néhány napig helyileg kell alkalmazni.

Gombás fertőzések esetén viszont gombaellenes szerek javasoltak, helyileg vagy szájon át szedve.

Allergiás vagy irritatív jelenségek esetén kerülni kell a túlzottan lúgos vagy színezékben gazdag szappanok és nem esszenciális helyi készítmények (például parfümök vagy intim dezodorok, szőrtelenítő krémek) vulván való felvitelét, valamint az érzékenyítő anyag használatát. amely a reakciót okozta, abba kell hagyni.

Ha a tünetek mérsékeltek vagy erősek, az orvos antiszeptikus és gyulladáscsökkentő termékeken, például benzidinen alapuló gyógyszeres kezelést írhat elő.

Viszketés esetén azonban indokolt lehet helyi kortikoszteroid alkalmazása a szeméremtestre, de nem a hüvelybe.

Az orális antihisztaminok csökkentik a viszkető érzést és álmosságot okoznak, néha javítják a beteg éjszakai alvását.

Vulvovaginitis esetén figyelmet kell fordítani a megfelelő higiéniai intézkedések megtételére.

Különösen fontos, hogy minden evakuálás és vizelés után elölről hátrafelé tisztítsa meg magát, ne felejtsen el kezet mosni, és kerülje a perineum érintését.

Ezenkívül tanácsos tartózkodni a szexuális érintkezéstől vagy óvszert használni, amíg a gyógyulás meg nem történik.

Az intim tisztítószerek használatát nem szabad túlzásba vinni: ez a szokás megváltoztathatja a hüvely természetes immunvédelmét és a szaprofita mikrobaflórát.

Ha a krónikus gyulladást ágybavizelés vagy inkontinencia okozza, hasznos lehet a jobb szeméremtest-higiénia fenntartása a bőr és a nyálkahártyák gondos szárításával a tisztálkodás után; a fehérnemű gyakori cseréje és a bő pamutruha viselése csökkenti a helyi nedvességet és a kórokozó mikroorganizmusok elszaporodását.

A túl szűk vagy nem lélegző ruházat viselése amellett, hogy elősegíti a vulvovaginitist, meghosszabbíthatja a gyógyulási időt.

Vulvovaginitis: megelőzhető?

A nőgyógyász által javasolt vulvovaginitisz terápia szigorú betartása mellett tanácsos bizonyos hasznos viselkedésmódokat társítani a későbbi fertőzések vagy irritációk megelőzésére.

Az óvszer használata segíthet csökkenteni bizonyos fertőző folyamatok kockázatát, amelyek szexuális úton terjedhetnek.

Egy másik jó szabály, hogy olyan alsóneműt válasszunk, amely biztosítja a megfelelő légáteresztést, és nem irritálja a nemi szervek területét.

Ezért előnyben kell részesíteni a tiszta pamut fehérnemű használatát, lehetőleg fehér; ez a természetes anyag lehetővé teszi a szövetek megfelelő oxigénellátását és korlátozza a váladék stagnálását.

A vulvovaginitis megelőzésére tanácsos kerülni a dezodoráló intim törlőkendők, bugyibetétek, tamponok és savas pH-jú szappanok folyamatos használatát is.

Végül, az újbóli fertőzések megelőzésében hasznos lehet a hormonális egyensúlyhiány korrekciója, a joghurt vagy a tejenzimek napi étrendbe való felvétele, valamint a szénhidrát- és cukorbevitel korlátozása.

Olvassa el még:

Emergency Live Még több…Élő: Töltse le újságja új ingyenes alkalmazását IOS és Android rendszerre

Folyadék felhalmozódása a peritoneális üregben: az ascites lehetséges okai és tünetei

Mi okozza a hasi fájdalmat és hogyan kell kezelni

Kismedencei varicocele: mi ez és hogyan lehet felismerni a tüneteket

Az endometriózis meddőséget okozhat?

Transzvaginális ultrahang: hogyan működik és miért fontos

Candida Albicans és a hüvelygyulladás egyéb formái: tünetek, okok és kezelés

Forrás:

A személyi edzőm

Akár ez is tetszhet