Pitvarfibrilláció: osztályozás, tünetek, okok és kezelés

By Cristiano Antonino On 6. február 2023.

Pitvarfibrillációról akkor beszélünk, ha a pitvar, amelyből a szívritmus származik, nem húzódik össze szinkron módon, és ezért „remeg” vagy remeg, azaz nagyon gyorsan és szabálytalanul ver.

A vér nem pumpálódik hatékonyan a test többi részébe, aminek következtében valaki nagyon gyengének vagy fáradtnak érezheti magát, vagy kellemetlen szívérzéseket tapasztalhat, mint például felgyorsult vagy szabálytalan szívverés.

A pitvarfibrilláció lehet:

Paroxizmális (alkalmi) – néhány perctől több napig tart, de spontán megszűnik.
Perzisztens – nem spontán módon szűnik meg, hanem gyógyszeres terápia adásával vagy egy bizonyos elektromos sokk (kardioverzió) leadásával a normális szívritmus helyreállítása érdekében
Állandó – folyamatosan jelen van, és nem oldódik meg sem gyógyszeres terápiával, sem kardioverzióval

A pitvarfibrilláció (AF) a leggyakoribb szívritmuszavar.

A VILÁG MENTŐRÁDIÓ? RÁDIÓMÓK: LÁTOGATJON MEG AZ EMGERCY EXPO BONDOJÁT

A pitvarfibrillációt olyan szívverésként határozzák meg, amely szabálytalanná és felgyorsul (tachyarrhythmia)

A 40 év felettiek körében minden negyediknél előfordulhat pitvarfibrillációs epizód hátralévő élete során.

Néha ez marad az egyetlen esemény, míg más esetekben az aritmia hajlamos kiújulni.

Különösen a korai szakaszban az epizódok általában spontán megszűnnek, általában néhány napon belül; a későbbiekben ezek időtartama megnő, és beavatkozásokra lesz szükség a leállításukhoz.

A pitvarfibrilláció jellemzői egyénenként változnak

Vannak, akik egyáltalán nem tapasztalnak tüneteket, gyakran évekig, míg másoknak a tünetek napról napra változnak, ezért a tünetek és a pitvarfibrilláció együttes kezelése korántsem egyszerű.

A folyamatos monitorozó készülék teljesebb klinikai képet nyújthat az orvosnak, így célzottabb kezelést hajthat végre.

A pitvarfibrilláció okai

A pitvarfibrilláció okai gyakran nem tisztázottak.

Egyes esetekben a pitvarfibrillációt veleszületett szívelégtelenség vagy a szív szerkezetének szívinfarktust vagy szívbillentyű-betegséget követő károsodása okozza.

Még a szívproblémákkal nem rendelkező egyéneknél is kialakulhat pitvarfibrilláció.

Életkor (a kockázat az életkorral növekszik; 40 éves kor után minden negyedik személynél előfordulhat aritmiás epizód)
Szívbetegség (korábbi szívroham, szívelégtelenség, billentyűbetegség stb.)
Artériás hipertónia
Szíven kívüli betegségek (tüdő, pajzsmirigy)
Alkohollal való visszaélés
Családtörténet (ritkán)

Az esetek kis részében (körülbelül minden tizedikben) az aritmia nyilvánvaló ok nélkül fordul elő, ezért „izolált”-ként (halo) definiálják.

KÉPZÉS: LÁTOGASSA MEG A DMC DINAS ORVOSI TANÁCSADÓK SZÁLLÁSÁT AZ EMMERGENCY EXPO-n

A pitvarfibrilláció tünetei

A pitvarfibrilláció a következő tünetekkel nyilvánulhat meg:

Felgyorsult szívverés érzése
„Rebegtetés” érzése, amelyet gyakran szívdobogásnak neveznek, amely rendszertelen, lüktető vagy nagyon heves szívverést jelenthet
Eszméletvesztés, szédülés vagy szédülés
Fáradtság, légszomj vagy gyengeség
Kellemetlen érzés vagy fájdalom a mellkasban

Egyes egyéneknél a panaszok nagyon enyhék vagy hiányozhatnak, és az aritmiát esetenként más okból végzett orvosi vizsgálat során fedezik fel.

Pitvarfibrillációra utaló tünetek, jelek jelenléte esetén a háziorvosnak célszerű elektrofiziológus (szívritmuszavarokkal foglalkozó kardiológus) konzultációra küldeni a beteget; súlyosabb esetekben a sürgősségi osztály gyors bejutása szükséges.

A KÉPZÉS FONTOSSÁGA A MENTÉSBEN: LÁTOGATSON MEG A SQUICCIARINI MENTŐBÓDJÁT, ÉS ISMERJE MEG, HOGYAN KELL KÉSZÜLNI VÉSZHELYRE

A pitvarfibrilláció kockázati tényezői és következményei

Szabályozható kockázati tényezők

Magas koleszterin
Magas vérnyomás
Szívbetegség
Dohányzó
Túlsúly
koffein
Alkohollal való visszaélés
Mozgásszegény életmód
Bizonyos gyógyszerek
Alvási apnoe

Ellenőrizhetetlen kockázati tényezők

Családi történelem
Ageing
Veleszületett szívhibák

Negyedik stroke-ot pitvarfibrilláció okozza, és sokkal súlyosabb, mint a más okok által okozott stroke

A stroke elszenvedésének kockázata nem minden egyénnél egyforma, és növekszik az életkor előrehaladtával, a diabetes mellitus jelenlétével, a magas vérnyomással, a szív csökkent pumpáló funkciójával, az artériás betegséggel, vagy azoknál, akik már átestek agyi ischaemián.

A pitvarfibrilláció másik lehetséges negatív következménye a szív pumpáló funkciójának többé-kevésbé súlyos csökkenése (szívelégtelenség).

Ez általában hajlamos egyéneknél fordul elő, különösen akkor, ha a szív összehúzódási gyakorisága hosszú ideig nagyon magas marad.

Kardioprotekció és szív -újraélesztés? LÁTOGASSA MEG AZ EMD112 BOOTH -T VÉSZHELYZETI EXPO -N MOST, hogy többet tudjon meg

Diagnózis

A pitvarfibrilláció felismerése és számszerűsítése összetett művelet lehet.

Az orvos az alábbi tesztek közül egyet vagy többet alkalmazhat annak meghatározására, hogy a betegnek van-e pitvarfibrillációja vagy sem:

Elektrokardiogram (EKG)
Stressz teszt
Hosszú távú felügyeleti eszközök
Eseményrögzítő
holter
Beültethető szívmonitor

A pitvarfibrillációs állapot diagnosztizálása azért fontos, mert ez a szívprobléma nemcsak a stroke kialakulásához, hanem a szívinfarktus kialakulásához is hozzájárulhat.

A diagnózis azonban nehéz lehet, mivel a pitvarfibrilláció előre nem látható esemény, és a tünetek nem mindig nyilvánvalóak.

Ezért fontos az alany együttműködése. Az esetet követő orvosnak vagy csoportnak szüksége lesz a tünetek részletes jelzésére, valamint a szív elektromos aktivitására vonatkozó adatokra.

Ha az orvos okkal gyanítja, hogy a pitvarfibrilláció szívbetegséggel áll összefüggésben, diagnosztikai tesztekre lesz szükség a szervek tevékenységére vonatkozó információk gyűjtéséhez.

A stroke társadalmi hatása óriási, a fogyatékosság vezető oka a világon.

Mindazonáltal az Olaszországban rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy a pitvarfibrillációban szenvedőket még a magas kockázatnak kitett személyeknél is alulkezelték.

Nagy százalékban (körülbelül 50 százalék), különösen az idősek, annak ellenére, hogy egyértelműen jelezték az antikoaguláns kezelést, nem kapnak semmilyen specifikus kezelést, vagy olyan thrombocyta-aggregációt gátló gyógyszereket szednek, amelyek hatékonysága korlátozott.

Ezekhez hozzá kell adni a jelenleg orális antikoaguláns walfarinnal kezelt betegeket, akiknek a gyakori monitorozás és dózismódosítás ellenére 30-50 százalékos arányban a terápiás tartományon kívüli értékek vannak.

Azóta, hogy rendelkezésre állnak a NAO-k, amelyek nem igénylik a véralvadhatóság laboratóriumi monitorozását, és jelentős irányítási előnyökkel járnak mind az egyén, mind az egészségügyi rendszer számára, újabb akadály dőlt el a pitvarfibrillációban szenvedők arányának optimalizálása felé. koagulált.