Pneumothorax és pneumomediastinum: a tüdő barotraumában szenvedő beteg megmentése

Beszéljünk a pneumothoraxról és a pneumomediastinumról: a barotrauma olyan szövetkárosodás, amelyet a testrészek gáznyomásának ezzel összefüggő változása okoz.

A tüdő barotrauma kockázatát növelő tényezők közé tartoznak bizonyos viselkedések (pl. gyors emelkedés, lélegzetvisszatartás, sűrített levegő belélegzése) és tüdőbetegségek (pl. krónikus obstruktív tüdőbetegség).

Pulmonalis barotrauma: a pneumothorax és a pneumomediastinum gyakori megnyilvánulása

Neurológiai vizsgálatot és mellkasi képalkotást igénylő betegek.

A pneumothoraxot kezelik.

A megelőzés a kockázati magatartások csökkentéséből és a magas kockázatú búvárokkal való konzultációból áll.

Lélegzetvisszatartáskor (általában sűrített levegő belélegzése közben) túlfeszítés és alveolarepedés léphet fel emelkedés közben, különösen gyors felszínre emelkedéskor.

Ennek következménye lehet pneumothorax (nehézlégzést, mellkasi fájdalmat és csökkent légzési hangokat okoz az azonos oldali tüdőből) vagy pneumomediastinum (mellkasi szorító érzést, nyak fájdalom, mellhártyagyulladásos fájdalom, amely a vállakba is kisugározhat, nehézlégzés, köhögés, rekedtség és dysphagia).

A Pneumomediastinum crepitust okozhat a nyakban, az egyidejűleg kialakuló szubkután emphysema miatt, és ritkán precordialis crepitust is szisztolés alatt (Hamman-jel).

A levegő néha megkötheti a folyadékot a peritoneális üregben (hamisan bélszakadásra és laparotómia szükségességére utal), de általában nem okoz peritoneális tüneteket.

A hipertóniás pneumothorax bár ritka barotraumában, hipotenziót, a nyaki vénák turgorát, az ütőhangszerek hiperrezonanciáját és végső leletként a légcső eltérését okozhatja.

Az alveolarepedés lehetővé teszi a levegő bejutását a tüdővénás keringésbe, ami artériás gázembóliát okozhat.

Nagyon mély apnoe esetén a tüdő kompressziója a süllyedés során ritkán idézheti elő a tüdőtérfogatnak a maradék térfogat alá történő csökkenését, ami nyálkahártya ödémát, érpangást és vérzést okozhat, ami klinikailag nehézlégzésként és haemoptysisként nyilvánul meg az emelkedés során.

A tüdő barotrauma diagnózisa

  • Klinikai értékelés
  • Mellkas képalkotás

A betegeknek neurológiai vizsgálatra van szükségük az artériás embolizáció következtében fellépő agyi diszfunkció jeleinek kivizsgálására.

Mellkasröntgenet végeznek a pneumothorax vagy a pneumomediastinum jeleinek kimutatására (radiolucens sáv a mellhártya szórólapjai között a szív szélei mentén).

Ha a mellkas röntgenfelvétele negatív, de erős klinikai gyanú áll fenn, akkor a mellkas CT-vizsgálata érzékenyebb lehet, mint a szokásos röntgen, és ezért diagnosztikus.

Az ultrahangvizsgálat hasznos lehet a pneumothorax gyors ágy melletti diagnosztizálására is.

Pneumoperitoneumra zsigerrepedés nélkül kell gyanakodni, ha a pneumoperitoneum peritoneális jelek nélkül van jelen.

A tüdő barotrauma kezelése

  • 100% oxigén
  • Néha thoracostomia

A feltételezett hipertóniás pneumothoraxot dekompressziós punkcióval, majd thoracostomiával kezelik.

Ha kisméretű pneumothorax van jelen (pl. 10-20%), és nincsenek hemodinamikai vagy légzési instabilitás jelei, akkor ez 100-24 órán át tartó, nagy mennyiségű 48%-os oxigén adagolásával megoldható.

Ha ez a kezelés hatástalannak bizonyul, vagy ha jelentősebb pneumothorax van jelen, pleurális drenázst végzünk (pigtail katéter vagy kis mellkasi cső segítségével).

A pneumomediastinum specifikus kezelése nem szükséges; a tünetek általában órákon vagy napokon belül spontán megszűnnek.

Néhány órás megfigyelés után a legtöbb beteg ambulánsan kezelhető; 100%-os oxigén nagy áramlása javasolt ezeknél a betegeknél, hogy felgyorsítsák a gázok visszaszívását a tüdő felszínén.

Ritkán mediastinotómiára van szükség a hypertoniás pneumomediastinum feloldásához.

Pulmonalis barotrauma: megelőzés

A tüdő barotrauma legjobb kezelése a megelőzés.

A helyes időzítés és technikák elengedhetetlenek.

A búvárkodás során fennálló pneumothorax kockázatának kitett betegek közé tartoznak azok, akiknek tüdőbullája, Marfan-szindróma, krónikus obstruktív tüdőbetegség vagy spontán pneumothorax szerepel a kórtörténetben.

Az ilyen személyeknek nem szabad merülniük vagy dolgozniuk magas légnyomású területeken.

Az asztmás betegeknél fennáll a tüdő barotrauma kockázata, bár sokan biztonságosan merülhetnek a megfelelő értékelés és kezelés után.

A merülés után pneumomediastinumban szenvedő betegeket víz alatti gyógyászattal foglalkozó szakemberhez kell irányítani a jövőbeli merülések kockázatértékelése céljából.

Olvassa el még:

Emergency Live Még több…Élő: Töltse le újságja új ingyenes alkalmazását IOS és Android rendszerre

Tracheális intubáció: mikor, hogyan és miért kell mesterséges légutat létrehozni a beteg számára

Mi az újszülöttkori átmeneti tachypnoe vagy az újszülöttkori nedves tüdő szindróma?

Traumás pneumothorax: tünetek, diagnózis és kezelés

A tenziós pneumothorax diagnózisa a terepen: szívás vagy fújás?

Forrás:

MSD

Akár ez is tetszhet