Policisztás petefészek szindróma: jelek, tünetek és kezelés

A policisztás petefészek szindróma (PCOS) a reproduktív kor leggyakoribb endokrin betegsége. Ez egy meglehetősen gyakori állapot, amely a fogamzóképes korú nők 5-10% -át érinti, és hátrányosan befolyásolhatja az anyagcserét és a reprodukciós képességet

Hogyan nyilvánul meg, és milyen kezelésekre van szükség?

Mi a policisztás petefészek szindróma?

A policisztás petefészek szindróma akkor fordul elő, ha az alábbi jellemzők közül legalább kettő fennáll

  • menstruációs rendellenességek a menstruációs ciklus hiányával, nagyon rövid vagy nagyon hosszú ciklusok ovulációs zavarokkal, ami befolyásolja a nő termékenységét
  • hiperandrogenizmus jelei (megnövekedett férfi hormonok), amelyek hirsutizmusban (megnövekedett szőr az arcon és a testen, különösen bizonyos területeken), pattanásokban és alopeciában (a haj minőségének és mennyiségének csökkenésében) nyilvánulnak meg. A hiperandrogenizmus felelős a tüszőérés hiányáért is, ami az ovuláció hiányát és a metabolikus szindróma fokozott kockázatát eredményezi;
  • policisztás petefészkek ultrahangon, azaz a normálnál nagyobb méretű petefészkek, amelyek nagyszámú kis tüszőt tartalmaznak.

A policisztás petefészek -szindróma gyakran hyperinsulinemiával jár, ami inzulinrezisztenciát okoz

Az inzulinrezisztencia leggyakoribb megnyilvánulása a fogyás nehézsége, ami hozzájárul az androgén termelés további növekedéséhez, súlyosbítva a klinikai képet.

Nem minden PCOS -betegnél jelentkeznek azonos tünetek, mivel különböző kombinációk lehetségesek.

Melyek a policisztás petefészek szindróma okai?

A policisztás petefészek szindróma okai még nem teljesen ismertek, de úgy tűnik, hogy genetikai és környezeti tényezők kombinációjának köszönhető.

Mivel a fogamzóképes évek rendellenessége, a betegség tünetei gyakran az első menstruáció (menarche) kezdetével alakulnak ki, de nem ritka, hogy a későbbi években is megjelennek.

Milyen következményei lehetnek az állapotnak?

A rövid-, közép- és hosszú távú következmények fontosak, és magukban foglalják az elhízást, a meddőséget, a cukorbetegséget, a szív- és érrendszeri betegségeket (magas vérnyomás és hiperkoleszterinémia), a depressziót, az obstruktív alvási apnoét és az endometriumrák fokozott kockázatát.

A meddőség az esetek 40% -ában a disovulációs tényező miatti teherbeesési nehézségeknek és a szülési problémák (például vetélés, terhességi cukorbetegség, magzati makroszómia, preeklampszia, veleszületett rendellenességek) gyakoribb előfordulásának köszönhető.

Nőgyógyászati ​​vizsgálat a policisztás petefészkek diagnosztizálására

A policisztás petefészek szindrómát nőgyógyász diagnosztizálja, ha a policisztás petefészek ultrahangképével összefüggő hiperandrogenizmus vagy ovulációs zavar gyanúja áll fenn, és csak azután, hogy a hiperandrogénia egyéb okait kizárták.

A nőgyógyászati ​​vizsgálat során a szakember valójában képes lesz információkat gyűjteni a menstruációs ciklusról, a beteg fizikai jellemzőiről, a család bármely patológiájáról, és transzvaginális ultrahang segítségével megerősíti a policisztás petefészkek jelenlétét vagy hiányát.

Ha szükséges, a diagnosztikai kép befejezéséhez vérmintát is vesznek a hormonális egyensúly, a lipid- és glikémiás profil, a pajzsmirigy működésének és a D -vitamin felmérésére.

Hogyan kezelik a policisztás petefészek szindrómát?

A policisztás petefészek szindrómát a megnyilvánulásaitól függően különbözőképpen kezelik.

A hiperandrogenizmus jeleinek korlátozása érdekében az ösztrogén-progesztin tabletta (fogamzásgátló tabletta) szedése hasznos lehet, míg a menstruációs ciklus rendellenességeiben szenvedő, terhességet igénylő betegeknél a klinikai tünetektől függően különböző terápiás módszerekkel próbálják kiváltani az ovulációt kép, életkor és a terhesség keresésének időtartama (súlycsökkenés, fizikai aktivitás, életmódbeli változások, klomifén -citrát, metformin, inozit, gonadotropinok vagy IVF).

Mindenesetre a helyes életmód elfogadása: az egészséges, kiegyensúlyozott étrend, a fogyás (ha a beteg túlsúlyos) és a rendszeres fizikai aktivitás elengedhetetlen e szindróma súlyosabb következményeinek megelőzéséhez.

Olvassa el még:

Mik azok a Myomasok? Olaszországban a Nemzeti Rákkutató Intézet tanulmánya radiomikát használ a méh mióma diagnosztizálására

A petefészekrák, a Chicagói Orvostudományi Egyetem érdekes kutatása: Hogyan éheztethetjük a rákos sejteket?

Forrás:

Humanitas

Akár ez is tetszhet