Spinális eloszlási sokk: az orvostudományban a „sokk” olyan szindrómára, azaz tünetegyüttesre utal, amelyet a szisztémás szintű csökkent perfúzió okoz, az oxigén elérhetősége és a szöveti szintű oxigénigénye közötti egyensúly felborulásával.

A sokk két nagy csoportra osztható

• csökkent perctérfogat sokk: kardiogén, obstruktív, haemorrhagiás hypovolaemiás és nem haemorrhagiás hypovolaemiás;
• disztributív sokk (a teljes perifériás rezisztencia csökkenéséből): szeptikus, allergiás („anafilaxiás sokk”), neurogén és gerinc-.

Spinalis disztributív sokk

A disztribúciós sokk a sokk egy fajtája, amelyet a kórosan kitágult érágy és a keringő vértérfogat közötti aránytalanság okoz, amely bár nem teljesen csökken, de a keletkező értágulat miatt elégtelenné válik.

A spinális sokk a disztributív sokk ritka típusa, amelyben a perifériás értágulatot a gerincvelő sérülése okozza. gerincoszlop.

Ezt a formát nem szabad összetéveszteni egy hasonló, a neurogén sokkkal.

Több szövegben a kétféle sokk társul, de gerincsokk esetén a gerincvelő által közvetített reflexek elvesztése figyelhető meg.

A sokk gyakran a gerincvelő-sérülés első megnyilvánulása.

ELSŐSEGÉLYNYÚJTÁSI KÉPZÉS? LÁTOGASSON EL A DMC DINAS ORVOSI TANÁCSADÓ SZOBÁJÁT AZ EMRGENTCY EXPO-n

Az ilyen típusú gerincsokk esetében, leegyszerűsítve, a következő eseménysor van:

• az idegkárosodás a vérkeringést szabályozó idegmechanizmusok csökkenését eredményezi;
• perifériás értágulat lép fel;
• a perifériás értágulat artériás hipotenzióhoz vezet;
• az artériás hipotenzió szöveti hipoperfúzióhoz vezet;
• szöveti hipoperfúzió szöveti anoxiához vezet;
• ischaemiás szorongás szövetek nekrózisához (elhalásához) vezet, amelyek működése leáll.

A gerincsokk tünetei és jelei

A következő klinikai jelek és tünetek észlelhetők az ilyen típusú sokkban:

• artériás hipotenzió
• fáradtság;
• megváltozott légzésszám;
• bradycardia vagy tachycardia (csökkent vagy megnövekedett szívverés);
• több szerv működési zavarának tünetei és jelei;
• a vérnyomás összeomlása;
• szívroham;
• tüdőleállás;
• a tudatszint súlyos csökkenése;
• kóma;
• halál.

Ezeket a tüneteket és jeleket más, a sokkot okozó upstream állapot és/vagy patológia által okozott tünetekkel és jelekkel is kell társítani, mint például a gerincvelő kompressziója, amely motoros hiányosságokhoz vezethet (pl. az alsó végtagok bénulása vagy akár a felső végtagok nyaki csigolya sérülése esetén) és érzékszervi hiányosságok.

Az érzékelés és a mozgás elvesztése a sérülés helye alatt következik be, tehát minél magasabb a sérülés (pl. nyakcsigolyatörés), általában annál súlyosabb a károsodás.

MENTŐRÁDIÓ A VILÁGBAN? LÁTOGATSON MEG AZ EMS RÁDIÓBÓLJÁT AZ EMERGENCY EXPO-N

Egyéb azonnali tünetek a következők lehetnek:

• fájdalom a sérülés területén
• izomgörcsösség;
• bizsergés és zsibbadás a végtagokban;
• priapizmus férfiaknál;
• nehézlégzés;
• légzési elégtelenség;
• szívritmus zavar;
• a húgyhólyag működésének elvesztése;
• a bélműködés elvesztése.

A gerincsérülés hosszú távú hatásai a sérülés helyétől és súlyosságától függően változnak: amint már említettük, minél nagyobb a gerinc károsodása, általában annál súlyosabbak a tünetek.

Például a nyaki gerinc sérülése mind a négy végtagot érinti, valamint a légzést és más alapvető funkciókat szabályozó izmokat.

Az ágyéki gerinc sérülése ezzel szemben az alsó végtagokat (nem a felső végtagokat), valamint a bél- és hólyagműködést érinti, de általában nem érint más szerveket vagy rendszereket.

Teljesen magas nyak más súlyos sérülésekkel szövődött sérülések és traumák azonnali halált vagy az autonómia súlyos károsodását okozhatják, ami végül teljes segítségre szorul a beteg élete hátralévő részében.

A gerinc sokk szakaszai

Az ilyen típusú sokk a reflexek lefolyása alapján négy különböző fázisra osztható:

• 1. fázisú reflexek elvesztése (areflexia);
• 2. fázis körülbelül két nap múlva a reflexek egy része helyreáll;
• fázis 3 hiperreflexia lép fel;
• fázis 4 spasztikus fázis.

Más szerzők szerint a gerincsokk két fázisra osztható:

- akut fázis

• areflexia;
• a kiürítési útvonalak megtartása;
• érparalízis;
• bőr hipotermia;
• kétoldali bénulás;
• izmos hipotónia;

- krónikus fázis:

• hiperflexia;
• spaszticizmus;
• spinális automatizmus.

Ezek a fázisok általában három-hat hétig tartanak; egyes esetekben ezeknek a fázisoknak a teljes időtartama több hónapig tart.

A sérülést közvetlenül követő időszakban (órákig vagy napokig) a gerincsokkot a petyhüdtség, az autonóm funkciók elvesztése és a sérülés alatti teljes érzéstelenítés jellemzi, ami minél tovább tart maga a sérülés a gerinc felső részén; ezt a képet fokozatosan követi a spaszticitás.

A gerincsokk okai és kockázati tényezői

A neurogén sokkot leggyakrabban okozó és/vagy elősegítő patológiák és állapotok a gerincvelő sérülései, amelyek quadriplegiával vagy paraplegiával járnak.

Gyakori trauma a csigolya törése és/vagy elmozdulása, ami a gerincvelő összenyomódását és/vagy sérülését eredményezi.

Az ilyen típusú traumák gyakran fordulnak elő közlekedési vagy sportbaleseteknél, vagy lövés okozta eséseknél vagy sérüléseknél.

A gerincvelő trauma lehet

• közvetlen (zárt vagy áthatoló);
• a gerincvelőnek a gerinccsatornán belüli mozgási határainak túllépésével kapcsolatos (túlzott hiperextenzió, hiperflexió vagy torzió).

A gerincsokk néha gerincdaganatok vagy olyan rendellenességek következménye is, amelyek a születés után a stresszhez kapcsolódó események miatt fordulhatnak elő.

A gerincsokk lefolyása

A sokkban általában három különböző fázist lehet azonosítani:

• kezdeti kompenzációs fázis: a kardiovaszkuláris depresszió súlyosbodik, és a szervezet a szimpatikus idegrendszer, a katekolaminok és a lokális tényezők, például citokinek termelése által közvetített kompenzációs mechanizmusokat indít el. A kezdeti szakasz könnyebben kezelhető. A korai diagnózis jobb prognózishoz vezet, azonban gyakran nehézkes, mivel a tünetek és jelek ebben a szakaszban homályosak vagy nem specifikusak lehetnek;
• progressziós fázis: a kompenzációs mechanizmusok hatástalanná válnak, és a létfontosságú szervek perfúziós hiánya gyorsan romlik, súlyos patofiziológiai egyensúlyzavarokat okozva ischaemiával, sejtkárosodással és vazoaktív anyagok felhalmozódásával. A fokozott szöveti permeabilitással járó értágulat disszeminált intravascularis koagulációhoz vezethet.
• irreverzibilitási szakasz: ez a legsúlyosabb szakasz, ahol a markáns tünetek és jelek megkönnyítik a diagnózist, ami azonban ebben a szakaszban elvégzett kezelés gyakran eredménytelen terápiához és rossz prognózishoz vezet. Irreverzibilis kóma és csökkent szívműködés léphet fel, egészen a szívleállásig és a beteg haláláig.

A gerinc sokk diagnózisa

A sokk diagnózisa különféle eszközökön alapul, többek között:

• anamnézis;
• objektív vizsgálat;
• laboratóriumi tesztek;
• hemokróm;
• hemogázanalízis;
• CT VIZSGÁLAT;
• koronarográfia;
• tüdő angiográfia;
• elektrokardiogram;
• mellkas röntgen;
• echokardiogram colordopplerrel.

A differenciáldiagnózisban leggyakrabban alkalmazott vizsgálatok a CT, az echokardiográfia, a szívkatéterezés, a hasi ultrahang, valamint a vérzések és véralvadási zavarok kizárására szolgáló laboratóriumi vizsgálatok.

Az anamnézis és az objektív vizsgálat fontos, és nagyon gyorsan kell elvégezni.

Eszméletlen beteg esetén a kórelőzmény felvétele a családtagok, barátok közreműködésével történhet, ha jelen vannak.

Objektív vizsgálat során a sokkos alany gyakran sápadt, hideg, nyirkos bőrű, tachycardiás, csökkent carotis pulzussal, károsodott vesefunkcióval (oliguria) és tudatzavarral.

A diagnózis során szükség lesz tudatzavarban szenvedő betegek légutak átjárhatóságának biztosítására, az alanyt anti-sokk helyzetbe (hanyatt) helyezve, a sérültet letakarva anélkül, hogy izzadná, megelőzve a lipotimia kialakulását és ezáltal az állapot további súlyosbodását. sokk.

A laborvizsgálatok tekintetében a sokk diagnosztikájában alapvető az artériás vagy vénás haemogasanalízis, a szervezet sav-bázis egyensúlyának felmérése.

A sokkot jellemzően metabolikus acidémia képe kíséri fokozott laktát- és bázishiánnyal.

A gerinc CT és MRI vizsgálata elengedhetetlen a gerincvelő károsodásának kimutatásához

A gerincvelő-sérülések diagnosztizálása és kezelése nehéz lehet, a nem időben diagnosztizált sérülések pedig súlyos szövődményeket okozhatnak.

Ha gerincsérülés gyanúja merül fel, a gerincet védeni és rögzíteni kell az értékelés és a diagnózis során.

A kezdeti felmérés magában foglalja a kórelőzményt, a klinikai vizsgálatot és mindenekelőtt a képalkotást (röntgen, CT-vizsgálat, MRI), amelyeknek a teljes gerincre kell kiterjedniük, nem csak arra a területre, ahol a sérülés gyanúja merül fel.

A diagnosztikai technikák megválasztása a páciens tudatállapotától és egyéb sérülések jelenlététől függően változik.

A gerinceloszlási sokkban ez a helyzet fordul elő:

• előterhelés: csökken/normál
• utóterhelés: csökken;
• kontraktilitás: normál;
• központi vénás satO2: változó; arteriovenosus shuntban növekedés tapasztalható;
• Hb koncentráció: normál;
• diurézis: normál/csökkent;
• perifériás ellenállás: csökkent;
• szenzoros: normál neurogén és gerincsokk esetén; izgatottság/zavartság szeptikus és allergiás sokkban.

Emlékezzünk arra, hogy a szisztolés teljesítmény a Starling-törvény szerint függ a szív előterhelésétől, utóterhelésétől és kontraktilitásától, ami klinikailag közvetett módon különböző módszerekkel követhető:

• előterhelés: a centrális vénás nyomás mérése Swan-Ganz katéter segítségével, szem előtt tartva, hogy ez a változó nem lineáris funkcióban van előterheléssel, hanem ez a jobb kamra falainak merevségétől is függ;
• utóterhelés: a szisztémás artériás nyomás (különösen a diasztolés, azaz a „minimális”) mérésével;
• kontraktilitás: echocardiogrammal vagy szívizom szcintigráfiával.

A többi fontos paramétert sokk esetén ellenőrzi:

• hemoglobin: hemochrome által;
• oxigéntelítettség: telítésmérővel a rendszerértékhez és speciális mintavétellel a központi vénás katéter a vénás telítettséghez (az artériás értéktől való eltérés a szövetek oxigénfogyasztását jelzi)
• artériás oxigénnyomás: hemogasanalízissel
• diurézis: hólyagkatéteren keresztül.

A diagnózis során a beteget folyamatosan megfigyelik, hogy ellenőrizzék a helyzet alakulását, mindig betartva aABC szabály' szem előtt tartásával, azaz ellenőrzéssel

• a légutak átjárhatósága
• légzés jelenléte;
• keringés jelenléte.

Ez a három tényező létfontosságú a beteg túlélése szempontjából, és ebben a sorrendben kell ellenőrizni – és ha szükséges – újra felállítani.

Terápia

A terápia a sokk felfelé irányuló okától függ. Általában oxigénadagolást végeznek, majd az egyén folyadékának beállítását a megfelelő volaemia helyreállítása érdekében: erre a célra izotóniás krisztalloidokat használnak; súlyosabb esetekben, amikor a normál terápia sikertelennek tűnik, dopamint vagy noradrenalint alkalmaznak.

Konkrétan a terápia magában foglalja

• immobilizáció a fej, a nyak és a hát;
• speciális intézkedések végrehajtása a sokk felfelé irányuló okával kapcsolatban, pl. neurológiai és/vagy ortopédiai sebészeti terápia a csigolyák és a gerincvelő daganatai és/vagy traumás sérülései esetén;
• értágító gyógyszerek visszavonása;
• volaemia expanzió: ev krisztalloid oldat infúziója (1 liter 20-30 perc alatt, addig folytatva, amíg a centrális vénás nyomásértékek normalizálódnak). Kolloidok is használhatók ilyen típusú sokk esetén;
• vazokonstriktor gyógyszerek: ezek a perifériás értágulat és az artériás hipotenzió ellen hatnak. A dopamin 15-20 mg/ttkg/perc, illetve a noradrenalin 0.02-0.1 mcg/ttkg/perc adagolása hasznos (az infúziót úgy kell beállítani, hogy a szisztolés vérnyomás ne haladja meg a 100 Hgmm-t).

Rehabilitáció gerincsokk esetén:

A fent felsorolt ​​terápiákon kívül a fizioterápiás rehabilitációs kezeléseket idővel kombinálják, hogy a gerincvelő sérülése miatt elvesztett szenzoros és/vagy motoros funkciót minél jobban helyreállítsák.

A hosszú távú gyógyulási folyamat fontos részei a fizikai, foglalkozási, beszéd- és rehabilitációs terápia.

A rehabilitáció az izomsorvadás és kontraktúrák megelőzésére összpontosít, segít a betegeknek megtanulni egyes izmaik átképzését, hogy kompenzálják mások elvesztését, és javíthatja a kommunikációt olyan betegeknél, akik elveszítették a beszéd- és mozgásképességüket.

Sajnos a kezelések nem mindig hozzák meg azt az eredményt, amit a páciens remél.

A sérülés súlyosságától függően hosszú távú beavatkozásokra lehet szükség a mindennapi funkciók fenntartásához, például:

• mechanikus szellőztetés a légzés megkönnyítésére;
• hólyagkatéter a hólyag leeresztéséhez;
• etetőcső, amely további táplálékot és kalóriát biztosít.

A gerincsokk evolúciója és prognózisa

A nem gyorsan kezelt, súlyos gerincsokk prognózisa gyakran rossz, különösen a nyakcsigolya sérülése esetén.

Még akkor is, ha az orvosi beavatkozás időszerű, a prognózis néha kedvezőtlen.

A szindrómát kiváltó folyamat beindulása után a szövetek hipoperfúziója több szerv működési zavarához vezet, ami fokozza és rontja a sokkos állapotot: különböző anyagok kerülnek a keringésbe az érszűkítő anyagoktól, például a katekolaminoktól a különböző kininekig, hisztaminig, szerotoninig, prosztaglandinok, szabad gyökök, komplementrendszer aktiváció és tumornekrózis faktor.

Mindezek az anyagok nem tesznek mást, mint károsítják a létfontosságú szerveket, például a vesét, a szívet, a májat, a tüdőt, a beleket, a hasnyálmirigyet és az agyat.

Az időben nem kezelt súlyos gerincsokk prognózisa rossz, mert visszafordíthatatlan motoros és/vagy érzőidegkárosodáshoz, kómához és a beteg halálához vezethet.

A néhány órától néhány hétig tartó gerincsokk idővel enyhülhet, hogy felfedje a károsodás valódi mértékét, amely azonban gyakran súlyos és visszafordíthatatlan, és a rehabilitációs terápiára alig reagál.

Mit kell tenni?

Ha azt gyanítja, hogy valaki sokkot szenved, forduljon az Egységes Segélyhívó számhoz.

Az alany immobilizálása a nyaktól kezdve, amelyet nyakmerevítővel rögzítenek, majd a hát, a felső végtagok, a medence és az alsó végtagok immobilizálása történik.

Erre a célra hevederek vagy övek használhatók az alany mozgásának rögzítésére.

Ha lehetséges, helyezze a témát ütésmentes helyzetbe, ill Trendelenburg pozíciója, ami úgy érhető el, hogy a sérültet a földön fekvő, hanyatt fekvő, 20-30°-ban megdöntött fejjel a padlón, párna nélkül, enyhén emelt medencével (pl. párnával) és az alsó végtagokat felemelve helyezzük el.

Olvassa el még:

Emergency Live Még több…Élő: Töltse le újságja új ingyenes alkalmazását IOS és Android rendszerre

Elektromos sérülések: hogyan értékeljük őket, mit tegyünk

RICE kezelés lágyszöveti sérülésekre

Elsődleges felmérés elvégzése a DRABC segítségével az elsősegélynyújtásban

Heimlich manőver: Tudja meg, mi ez és hogyan kell csinálni

Mi legyen a gyermekgyógyászati ​​elsősegélynyújtó készletben

Mérgező gombamérgezés: mit tegyünk? Hogyan nyilvánul meg a mérgezés?

Mi az ólommérgezés?

Szénhidrogén-mérgezés: tünetek, diagnózis és kezelés

Elsősegélynyújtás: Mi a teendő lenyelés vagy fehérítő bőrre ömlése után

A sokk jelei és tünetei: hogyan és mikor kell beavatkozni

Darázscsípés és anafilaxiás sokk: mi a teendő a mentő megérkezése előtt?

Egyesült Királyság / Sürgősségi szoba, gyermekgyógyászati ​​intubáció: Az eljárás súlyos állapotú gyermekkel

Endotrachealis intubáció gyermekgyógyászati ​​betegeknél: A supraglotticus légutak eszközei

A nyugtatók hiánya súlyosbítja a pandémiát Brazíliában: hiányoznak a Covid-19 betegek kezelésére szolgáló gyógyszerek

Szedáció és fájdalomcsillapítás: Intubációt elősegítő gyógyszerek

Intubáció: kockázatok, érzéstelenítés, újraélesztés, torokfájás

Forrás:

Medicina Online