Supraventricularis tachycardia: meghatározás, diagnózis, kezelés és prognózis

By Cristiano Antonino On 14. december 2022.

A szupraventrikuláris tachycardia a szívfrekvencia felgyorsulásával jár a szív kamrák feletti struktúráiban, ami aritmiákat okoz.

A tachycardia (supraventricularis és nonventricularis) egy ritmuszavar, amelyet a szívfrekvencia felgyorsulása jellemez.

A tachycardiát olyan epizódként határozzák meg, amelynek szívfrekvenciája általában meghaladja a 120 ütést percenként (bpm).

A szuprakamrai kifejezés minden olyan ritmuszavarra vonatkozik, amely a szívmozgások felgyorsulásával jár (hiperkinetikus aritmiák), amelyek a szív kamrák feletti részéből erednek.

SZÍVVÉDELEM ÉS SZÍVTÜDŐ ÚJRASZASZCITÁCIÓ? TOVÁBBI INFORMÁCIÓHOZ KERESSE MEG AZ EMD112 STANDARDT VÉSZKIÁLLÍTÁSBAN MOST

A szupraventrikuláris tachycardiákat re-entry formákra és fokozott automatizmusú (TSV) formákra osztják.

Normál körülmények között a szívverés elektromos impulzusként indul ki a sinoatriális csomópontból (a jobb pitvarban található struktúra, amely pacerként vagy pacemakerként működik), továbbterjed a pitvarban, és eléri a pitvar-kamrai csomópontot, amely egy elektromos kommunikációs útvonal a pitvarok és a kamrák.

Az atrio-kamrai csomópontból az elektromos impulzus a His-kötegbe, egy speciális szívsejtek által alkotott vezetési rendszerbe jut, amelyek továbbítják az impulzust a két kamrába.

A paroxizmális szupraventrikuláris re-entry tachycardia leggyakrabban epizodikus formában fordul elő, innen ered a paroxizmális kifejezés.

A reentry kifejezés azt jelzi, hogy a szívszerkezeten egy bizonyos irányban áthaladó impulzus visszajön, hogy újra aktiválja azt a szövetet, amelyből származott.

A megnövekedett automatizmusból eredő supraventricularis tachyarrhythmiákban a normál esetben mechanikai aktivitással (szívizom-összehúzódással) töltött sejtek átveszik a step-marker sejtek tulajdonságait, és automatikusan a pitvari sinusnál, a fiziológiás lépésjelzőnél nagyobb sebességgel ürülnek ki.

Az automatikus szupraventrikuláris tachycardia előfordulhat elszigetelten vagy szívbetegséggel társulva.

Az újszülöttek paroxizmális supraventrikuláris tachycardiájának tünete alattomos és gyakran nehéz pontosan meghatározni, így a tachycardiát gyakran csak akkor ismerik fel, ha a szívelégtelenség nyilvánvaló képével mutatkozik meg.

Ezzel szemben az idősebb gyermekeknél a szubjektív tüneteket „kommunikálják”, és a múló szívdobogástól a hosszan tartó szívdobogásig terjedhet, amely hirtelen gyengeséggel, felállási nehézséggel, szédüléssel és ájulással járhat.

A re-entryból vagy a fokozott automatizmusból származó szupraventrikuláris tachycardia a következő klinikai és műszeres értékelések elvégzésével diagnosztizálható:

A kiindulási elektrokardiogram, amely tachycardia esetén nagyon magas frekvenciát (180-340 ütés percenként) rögzíthet;
A 24 órás dinamikus elektrokardiogram Holter szerint a paroxizmusok rögzítésére;
A futópad ergométer teszt: bár ritkán határozza meg a tachycardia kiváltását, hasznos lehet;
Az echokardiogramra szükség van a kapcsolódó morfo-funkcionális betegségek feltárásához.

Amennyiben szükségesnek ítélik, transzoesophagealis elektrofiziológiai vizsgálat, a nyelőcsőbe, a szív vagy az endocavitarium szintjén bevezetett szondákkal, a szíven belüli elektromos aktivitás stimulálásával és rögzítésével, vékony katéterek segítségével. vérerek, elvégezhető.

A terápia az alapbetegség kutatásán és kezelésén, antiaritmiás szerek alkalmazásán vagy transzkatéteres ablációs műtéten alapul.

A paroxizmális supraventrikuláris reentry tachycardiák akut terápiája súlyos dekompenzáció és/vagy kardiogén sokk esetén szinkronizált külső elektromos kardioverzió vagy transzoesophagealis pitvari ingerlés.

A VILÁG VEZETŐ VÁLLALATA DEFIBRILLÁTOROK ÉS SÜRGŐSSÉGI ORVOSI ESZKÖZÖK KIÁLLÍTÁSÁBAN? LÁTOGATSON MEG A ZOLL BÓDJÁT A VÉSZKIÁLLÍTÁSON

Ehelyett szívelégtelenség esetén kezdheti a vagus manővereket, amelyek célja a vagus ideg stimulálása

A leggyakrabban alkalmazott nyaki artériás masszázs, a csukott szemre gyakorolt nyomás és a hasra gyakorolt nyomás.

Újszülött korban a leghatékonyabb a búvárreflex (néhány másodpercre jégtakaró felhelyezése a baba arcára), amely többször is megismételhető.

Ha a vagális manőverek kudarcot vallanak, az elsőként választandó gyógyszer az adenozin, gyors bólusként, amelyet gyors sóoldat-infúzió követ.

Minden reentry paroxizmális supraventrikuláris tachycardia esetén a relapszus megelőzésére antiarrhythmiás gyógyszerek szedése javasolt.

A transzkatéteres ablációt minden olyan esetben végezzük, ha az antiarrhythmiás terápiára nem reagál, és akkor előnyös, ha a beteg eléri a 30 kg testsúlyt.

Ez egy intervenciós eljárás, amelynek célja, hogy inaktiválja azokat a struktúrákat, amelyekből az aritmia származik.

Miután a szondákat a szív belsejébe helyezték, először gondos elektrofiziológiai vizsgálatot végeznek, amelynek célja nagy pontossággal azonosítani azt a területet, ahonnan az aritmia származik (térképezés).

A felelős terület azonosítása után hőtermelő árammal hegesedik.

A tachycardia kialakulásának teljes megelőzése nem lehetséges, figyelembe véve a tachycardia kialakulásának természetes és élettani okait.

Azon betegeknél, akiknél paroxizmális szupraventrikuláris tachycardia áll fenn abnormális úton való visszatérés következtében, az antiarrhythmiás terápia az élet első 8-12 hónapja után abbahagyható, elektrofiziológiai vizsgálatokkal ellenőrizve, hogy a tachycardia továbbra is kiváltható-e.

Ha a tachycardia továbbra is kiváltható, mérlegelni kell a kezelés folytatását.

Az esetek 30-50%-ában az első életévben spontán feloldódás fordulhat elő.

Kapcsolódó hozzászólások