A szív gyulladása: myocarditis, fertőző endocarditis és pericarditis
Beszéljünk a szívgyulladásról: a szív, a keringési rendszer magja, körülbelül 16 nappal a fogantatás után kezd verni, és ettől a pillanattól kezdve folyamatos összehúzódási és felszabadulási mozgása kísér minket egész életünkben
Vénás vért kap a perifériáról, táplálja a tüdő keringésébe oxigénellátás céljából, majd oxigénben gazdag vért pumpál az aortába és az artériákba, hogy eljuttassa a szervezet szerveihez és szöveteihez.
A szív percenként átlagosan 60-100 -szor ver, és akár 5-6 liter vért is képes szállítani.
A szív anatómiája
A szív, amely a két tüdő közötti mellkasban helyezkedik el, nagyjából egy zárt ököl nagyságú és körülbelül 200-300 gramm.
Szerkezete három rétegből áll:
- Perikardium: ez a vékony felületi membrán, amely kívülről lefedi, és amely befedi a nagy be- és kimenő ereket is;
- Szívizom: a szív falait alkotó izomszövet;
- Endocardium: a szívüregek és szelepek belső falainak vékony bélése.
A szívnek négy külön kamrája van, két pitvar (jobb és bal) és két kamra (jobb és bal).
A két pitvar és a két kamra elválasztja az interatrialis és az interventricularis septumot.
A jobb pitvar és a hozzá tartozó kamra felelős az oxigénszegény, szén-dioxidban gazdag vénás vér befogadásáért és a tüdőbe történő pumpálásáért, míg a bal pitvar és a kamra felelős az oxigénnel ellátott vér először az aortába, majd az artériákba történő pumpálásáért. kész az egész testben való elosztásra.
Négy szelep felelős a szívben a véráramlás szabályozásáért:
- tricuspid: a pitvar és a jobb kamra között
- mitrális szelep: a pitvar és a bal kamra között
- pulmonalis: a jobb kamra és a pulmonalis artéria között
- aorta: a bal kamra és az aorta között
A szelepek a szívizom ellazulása és összehúzódása által előidézett vérnyomásváltozásoknak megfelelően nyitnak és zárnak, és megakadályozzák a vér rossz irányba történő visszaáramlását.
A szív gyulladásai
A myocarditis, a pericarditis és az endocarditis azok a gyulladások vagy fertőzések, amelyek hatással lehetnek a myocardiumra, a pericardiumra és az endocardiumra.
A szív gyulladása: myocarditis
Mi a szívizomgyulladás?
A szívizomgyulladás a szívizom gyulladása. Leggyakrabban vírusos fertőzések következtében jelentkezik, de gyógyszerekkel vagy más mérgező anyagokkal (pl. Bizonyos kemoterápiás szerekkel) vagy autoimmun betegségek miatt is.
A szívizomgyulladás nagyon változatos módon jelentkezhet, és hasonlóan nagyon különböző fejlődési formákkal is járhat: teljes gyógyulás lehetséges, vagy néha a szívműködés sérülhet.
A vírusfertőzésekhez társuló formákban a szívizomgyulladást két lehetséges mechanizmus okozza: a fertőző ágens közvetlen hatása, amely károsítja és elpusztítja az izomsejteket, de az immunsejtek beavatkozása is.
A szívizomgyulladás pericarditishez társulhat, ha a gyulladás a pericardiumot is magában foglalja.
A szív gyulladása: mik a szívizomgyulladás okai?
A myocarditis kialakulásának fő feltételei a következők:
- Vírusfertőzések (például Coxsackievirus, Citomegalovírus, Hepatitis C vírus, Herpes vírus, HIV, Adenovírus, Parvovírus…), amelyek közvetlen mechanizmus vagy az immunrendszer aktiválása által károsítják a szívizomsejteket.
- Ritkábban bakteriális, gombás és protozoális fertőzések.
- Gyógyszereknek és mérgező anyagoknak való kitettség: ezek közvetlen károsodást okozhatnak a szívizomsejtekben (pl. Kokain és amfetaminok) vagy allergiás reakciókat és az immunrendszer aktiválódását (gyógyszerek, beleértve bizonyos kemoterápiás gyógyszereket, antibiotikumokat vagy antipszichotikumokat).
- Autoimmun és gyulladásos betegségek (pl. Szisztémás lupus erythematosus, rheumatoid arthritis, scleroderma, sarcoidosis).
Mik a myocarditis tünetei?
A myocarditis megnyilvánulásai nagyon változatosak lehetnek. A leggyakoribb tünet a mellkasi fájdalom, hasonlóan a szívrohamhoz.
További gyakori tünetek a légszomj, láz, ájulás és eszméletvesztés.
Az előző napokban és hetekben influenzaszerű tünetek, torokfájás és egyéb légúti fertőzések vagy gyomor-bélrendszeri betegségek fordulhattak elő.
Bonyolult formában rosszindulatú aritmiák és súlyos szívműködési zavar jelei és tünetei lehetnek.
A szívizomgyulladás diagnózisa: milyen vizsgálatokat végeznek erre a szívgyulladásra?
Ha a kórtörténet és a tünetek lehetséges myocarditisre utalnak, a diagnózist lehetővé tevő tesztek a következők:
- Elektrokardiogram (EKG);
- Vérvizsgálatok, különösen a szív enzimek és gyulladásos markerek;
- Echokardiogram: lehetővé teszi a szív összehúzódó funkciójának felmérését;
- Stabil betegeknél a szívizomgyulladás nem invazív diagnosztizálását lehetővé tevő vizsgálat a szívmágneses rezonancia képalkotás: a szív összehúzó funkciójának felmérése mellett lehetővé teszi a szívizom gyulladásos területeinek és az esetleges hegek jelenlétének vizualizálását; a következő hónapokban is hasznos értékelni a myocarditis gyógyulását és fejlődését;
- Instabil betegeknél, bonyolult formákkal, vagy ha konkrét okok gyanúja merül fel, indikálható az endomiokardiális biopszia, a szívizom kis részének mintavétele laboratóriumi elemzés céljából.
- Egyes betegeknél a koszorúér -artéria vagy a koszorúerek CT -angiográfiája szükséges lehet a jelentős koszorúér -betegség kizárásához.
A szív gyulladása: Hogyan kezelik a szívizomgyulladást?
Általában indokolt a kórházi kezelés a kezelés kezdeti ellenőrzésére és beadására.
A legtöbb esetben a terápia standard szívelégtelenség -kezelés.
Bonyolult formákban az intenzív osztályra való felvételre van szükség, és a gyógyszeres terápia mellett mechanikai rendszerekre is szükség lehet a keringési rendszer támogatására vagy az aritmiák kezelésére.
Ha konkrét okot találnak, célzott kezelés vagy immunszuppresszív terápia indikálható.
A szívizomgyulladásban szenvedő betegeknek azt javasoljuk, hogy legalább 3-6 hónapig tartózkodjanak a fizikai aktivitástól, és mindenképpen a későbbi vizsgálatok és vérvizsgálatok normalizálásáig.
Megelőzhető -e a szívizomgyulladás?
Sajnos nincsenek valódi intézkedések a szívizomgyulladás kialakulásának megakadályozására.
A szív gyulladása: pericarditis
Mi a szívburokgyulladás?
A pericarditis olyan gyulladás, amely a pericardiumot, a szívet borító membránt és a nagy erek eredetét érinti.
A szívburok két lapból áll, amelyek között vékony folyadékréteg van, a perikardiális folyadék.
A gyulladás eredményezheti vagy nem eredményezheti a folyadék növekedését a két membrán között (ebben az esetben perikardiális effúzióról beszélünk).
Ha a perikardiális folyadékgyülem bőséges, és hirtelen kialakul, akkor akadályozhatja a szívüregek kitöltését.
Ezt szív tamponádnak nevezik, olyan állapot, amely azonnali beavatkozást igényel a felesleges perikardiális folyadék elvezetéséhez.
Ritka esetekben a gyulladás következtében a szívburok megvastagodik és megmerevedik, ami szűkületes perikarditishez vezet, ami megakadályozza a szív megfelelő tágulását.
Ez ebben az esetben nem vészhelyzet, de mégis gyors szakértői értékelést igényel.
Az akut pericarditis első epizódja után bizonyos esetekben előfordulhat, hogy előfordulhat egy második epizód vagy visszaesés, amely nagyon hasonló az elsőhöz.
Melyek a pericarditis okai?
A pericarditis mögött számos kiváltó tényező állhat:
- Fertőző okok: vírusok (gyakori); baktériumok (főleg tuberkulózisból származó mikobaktériumok, más baktériumok ritkák); ritkán gombák és egyéb kórokozók.
- Nem fertőző okok: daganatok, előrehaladott veseelégtelenség vagy autoimmun betegségek (pl. Szisztémás lupus erythematosus stb.); gyógyszerek (beleértve az antibiotikumokat és daganatellenes szereket); sugárkezelés; trauma vagy sérülés (a pericardiumot érintő diagnosztikai vagy terápiás eljárásokhoz is kapcsolódik).
Mik a pericarditis tünetei?
A pericarditis legjellemzőbb tünete a mellkasi fájdalom. Ez egy olyan fájdalom, amelynek teljesen sajátos jellemzői vannak: fekvő helyzetben intenzívebb, és ülve és előre dőlve enyhül; légzéssel és köhögéssel változik.
Más tünetek kapcsolódhatnak a kiváltó ok tüneteihez.
A pericarditis diagnózisa: milyen vizsgálatokat kell elvégezni?
A pericarditis diagnosztizálásához a következő vizsgálatok szükségesek:
- Elektrokardiogram (EKG): a szív elektromos aktivitásának változásai a pericarditis összes esetének több mint felében jelen vannak
- Mellkas röntgen
- Vérvizsgálatok: elsősorban a gyulladásos indexek emelkedése
- Transthoracicus echokardiogram: ez utalhat a pericardium gyulladására, ha jobban tükrözi, és lehetővé teszi a pericardialis effúzió jelenlétének kimutatását és számszerűsítését is.
Hogyan kezelik a pericarditist?
Ha a tünetek konkrét okra utalnak, ezt ki kell vizsgálni és megfelelően kell kezelni.
Minden más esetben nem szükséges kivizsgálni az okot és a kezelést nem szteroid gyulladáscsökkentő szerekkel (NSAID-ok), különösen acetilszalicilsavval vagy ibuprofennel, több héten keresztül, az adag fokozatosan csökkentésével.
A kolhicint kombinálják az ismétlődés kockázatának csökkentésére. A tünetek általában néhány napon belül elmúlnak.
Ha az NSAID -ok hatástalanok vagy ellenjavalltak, kortikoszteroidokat írnak fel. Általában a kortikoszteroidok a kezelés második vonalát jelentik, mivel a krónikus evolúció kockázatával járnak.
Azoknál a betegeknél, akik hosszú távú, nagy dózisú kortikoszteroid terápiát igényelnek, más terápiák (azatioprin, anakinra és intravénás immunglobulinok) alkalmazása megfontolandó.
Megelőzhető -e a pericarditis?
A szívizomgyulladáshoz hasonlóan nincsenek intézkedések a pericarditis megelőzésére.
Szívgyulladás: Fertőző endocarditis
Mi a fertőző endocarditis?
Az endocarditis az endocardium gyulladása.
A fertőző formára összpontosítunk, de ne feledjük, hogy van nem fertőző endocarditis is (gyulladásos vagy autoimmun betegségek vagy patológiák, például daganatok vagy immunhiányok miatt, amelyek elősegítik a trombózisos lerakódásokat).
Az endokarditisz leggyakrabban a szívbillentyűket érinti, de előfordulhat shunt vagy más rendellenes kommunikáció esetén is.
Ez a patológia megváltoztathatja a szelepek szerkezetét és működését, ami a szívüregek hemodinamikai túlterheléséhez vezethet.
Embolizációt is okozhat (a fertőzött anyag leválása miatt) és érkárosodást okozhat a szívön kívül.
Melyek a fertőző endocarditis okai?
A fertőző endocarditis jellegzetes elváltozása a „vegetáció”, azaz az endocardiumhoz rögzített rostos anyag és vérlemezkék lerakódása, amelyben az endocarditist okozó mikroorganizmusok fészkelnek és szaporodnak.
A fertőző endocarditist okozó mikroorganizmusok olyan baktériumok és gombák, amelyek a szájon, a bőrön, a vizeleten vagy a beleken keresztül jutnak a véráramba, és eljutnak a szívbe.
A fertőző endocarditis leggyakoribb formái a bakteriálisak.
A fertőző endocarditis kialakulásának legnagyobb kockázata a következő:
- Olyan betegek, akiknél már volt fertőző endocarditis;
- Protézisszelepekkel vagy más protetikai anyaggal rendelkező betegek;
- A veleszületett szívbetegség bizonyos típusaiban szenvedő betegek, vagy azok, akiknél korrigálatlan elváltozások maradnak.
További jellemzők, amelyek növelik az endokarditisz fertőzés kockázatát: a szelepbetegség egyéb formái, intravénás kábítószer -használat vagy hemodialízis katéterek vagy más központi vénás hozzáférések.
Mik a fertőző endocarditis tünetei?
A fertőzés hirtelen és agresszívebben, vagy fokozatosan és finomabban alakulhat ki.
Az endokarditisz jelei és tünetei a szisztémás fertőző állapothoz és az immunrendszer aktiválásához, a szívbillentyűk megfelelő működését károsító vagy akadályozó vegetációk növekedéséhez, és végül a más szerveket elérő növényzetdarabok esetleges leválásához ( szeptikus embólia).
Általánosságban meg lehet különböztetni
- a fertőző állapot tünetei: láz, fejfájás, gyengeség, rossz közérzet, étvágytalanság és fogyás, hányinger és hányás, csont- és izomfájdalom;
- a szívstruktúrák érintettségével kapcsolatos tünetek és jelek, többek között: légzési nehézség, bokák és lábak duzzanata, ritkábban mellkasi fájdalom; új szívzörej kezdete;
- a szeptikus embolizációból vagy immunológiai jelenségekből eredő tünetek és jelek: hasi és ízületi fájdalom, fejfájás, hátfájás, stroke és egyéb neurológiai elváltozások; apró bőrvérzések, fájdalmas bőrcsomók, perifériás ischaemia és számos más, manapság nagyon ritka.
A fertőző endocarditis diagnózisa: milyen vizsgálatokat kell elvégezni?
A fertőző endocarditis diagnosztizálása nehéz és összetett folyamat lehet, amely nagy klinikai figyelmet és elemző készségeket igényel az orvosok részéről.
A kezdeti diagnosztikai gyanú akkor merülhet fel, ha a lázas páciens szívének auskultációja újonnan jelentkező zörejt észlel.
Az ilyen zúgást a véráram turbulenciája okozza, ami a szelep hibás működésének következménye lehet.
Ha klinikai gyanú merül fel, az orvos további vizsgálatokat írhat elő a diagnózis felállításához.
Vérvizsgálatokat írhatnak elő az endokarditiszsel kompatibilis változások kimutatására, különösen:
- baktériumokat vagy más mikroorganizmusokat keresnek a vérben, vérkultúrák segítségével;
- a gyulladásos indexek növekedése.
Az endokarditisz diagnosztizálásában az echokardiogram alapvető szerepet játszik.
Ez egy olyan vizsgálat, amely ultrahanggal vizsgálja a szívüregeket és a szelepeket, és mindenekelőtt lehetővé teszi az endokardiális vegetációk közvetlen megjelenítését.
Kezdetben transzthoracalis echokardiogramot végeznek.
Ezt követően transzesophagealis echokardiogram is kérhető.
Ebben az esetben az ultrahangos szondát a szájból a nyelőcsőbe vezetik be, lehetővé téve a szívstruktúrák jobb láthatóságát.
Ez lehetővé teszi a következők értékelését
- Lehetséges szelep sérülések;
- A vegetációk jellemzői (méret és morfológia) és az ebből következő embolizációs kockázat;
- Lehetséges szövődmények, például aneurysma, pszeudoaneurysma, fistula vagy tályog kialakulása.
Egyéb vizsgálatok, amelyeket előírhatnak, a következők:
- elektrokardiogram (EKG);
- mellkas röntgen;
- CT -vizsgálat kontrasztanyaggal vagy anélkül, PET -vizsgálat, nukleáris mágneses rezonancia; ezek hasznosak a diagnosztikai kép javításában, mivel lehetővé teszik az extracardialis szeptikus lokalizáció vagy a szív- és érrendszeri szövődmények kimutatását; A PET -vizsgálat alapvető szerepet játszhat az endocarditis diagnosztizálásában is, szelepprotézisek, pacemakerek és defibrillátorok jelenlétében.
Hogyan kezelik a fertőző endocarditist?
A fertőző endocarditis kezelése rendkívül összetett, és mélyreható szakértelmet igényel, ezért ennek multidiszciplináris megközelítésen kell alapulnia, különböző szakemberekből álló csapattal együtt, hogy kidolgozzák a legmegfelelőbb kezelést.
A több hétig tartó kezelés célzott antibiotikum terápiát foglal magában a vérkultúrákból izolált fertőző ágens elleni küzdelemben.
Negatív vérkultúrák esetén empirikus antibiotikum -terápiát végeznek, azaz széles hatásspektrumú vagy a feltételezett fertőző ágens ellen ható antibiotikumot alkalmaznak.
A szívelégtelenség jelei, a magas embóliás kockázatú vegetációk vagy a fertőző állapot elégtelen kontrollja esetén a műtéthez folyamodnak: a műtét célja a szelepek cseréje és az esetleges szövődmények által okozott károk helyreállítása.
Megelőzhető -e a fertőző endocarditis?
A fő megelőző intézkedések célja a bakterémia minimalizálása, ideális esetben elkerülése, és a baktériumok későbbi lokalizációja az endotéliumban, különösen a fent vázolt magas és közepes kockázatú betegkategóriák esetében.
Ezek közé tartozik:
Különös figyelmet kell fordítani a szájhigiéniára, rendszeres fogászati látogatásokkal;
- Bármilyen bakteriális fertőzés antibiotikus kezelése, mindig orvosi felügyelet mellett és az öngyógyítás elkerülése mellett, ami elősegítheti a bakteriális rezisztencia kialakulását a fertőzés felszámolása nélkül;
- Gondos figyelem a bőrhigiéniára és a sebek alapos fertőtlenítésére;
- kerülje a piercinget és a tetoválást.
Az endokarditisz antibiotikus profilaxisa csak a magas kockázatú betegek kategóriáiban ajánlott, mielőtt olyan fogászati eljárásokat végeznének, amelyek az ínyszövet manipulációját vagy a szájnyálkahártya perforációját igénylik.
Olvassa el még:
Aritmia, amikor a szív "dadog": Extrasystoles