Anxiolitikumok és nyugtatók: szerepe, funkciója és kezelése intubációval és gépi lélegeztetéssel
Az anxiolitikumok és nyugtatók közé tartoznak a benzodiazepinek, a barbiturátok és a rokon gyógyszerek. A nagy dózisok kábulatot és légzésdepressziót okozhatnak, amelyet intubációval és gépi lélegeztetéssel kezelnek
A krónikus használók elvonási szindrómában fordulhatnak elő izgatottsággal és görcsökkel, ezért a függőséget lassú csökkentésével kezelik, helyettesítéssel vagy anélkül (azaz pentobarbitállal vagy fenobarbitállal).
A szorongásoldók és nyugtatók terápiás hatékonysága jól megalapozott, de a stressz és a szorongás enyhítésében való hasznosságuk valószínűleg az is oka, hogy olyan gyakran visszaélnek velük.
A visszaélt anxiolitikumok és nyugtatók közé tartoznak a benzodiazepinek, a barbiturátok és más, hipnoinduktorként alkalmazott gyógyszerek.
Az anxiolitikumok és nyugtatók szedésének kórélettana
A benzodiazepinek és barbiturátok potencírozzák a gamma-amino-vajsavat azáltal, hogy specifikus receptorokra hatnak, amelyekről úgy gondolják, hogy a gamma-aminovajsav receptorai mellett helyezkednek el.
Ennek a potencírozási folyamatnak a pontos mechanizmusa nem tisztázott, de összefüggésbe hozható a klórcsatornák megnyitásával, ami hiperpolarizált állapotot idéz elő a posztszinaptikus neuronban, amely gátolja a sejt gerjesztését.
Nagy dózisú anxiolitikumok és nyugtatók krónikus hatásai
A nagy dózisú nyugtatókat szedő betegek gyakran tapasztalnak gondolkodási nehézséget, lassú beszédet és megértést (bizonyos fokú dysarthria), memóriavesztést, ítélőképesség-csökkenést, csökkent figyelem és érzelmi labilitást.
Érzékeny betegekben a gyógyszertől való pszichés függőség gyorsan kialakulhat.
A fizikai függőség mértéke az adagolástól és a használat időtartamától függ; pl. a pentobarbitál napi 200 mg-os dózisban, sok hónapon át szedve nem indukál szignifikáns toleranciát, de 300 mg/nap > 3 hónapig vagy 500-600 mg/nap 1 hónapig elvonási szindrómát válthat ki a gyógyszer abbahagyásakor.
A tolerancia és a tachyphylaxia szabálytalanul és hiányosan alakul ki; ezért még a szokásos felhasználóknál is jelentős viselkedési, hangulati és kognitív zavarok maradhatnak fenn az anyag dózisától és farmakodinámiás hatásaitól függően.
Van néhány kereszttűrés az alkohol és a barbiturát, valamint a nem barbiturát anxiolitikumok és nyugtatók között, beleértve a benzodiazepineket is. (A barbiturátok és az alkohol feltűnően hasonlóak a függőség és az elvonási tünetek, valamint az általuk kiváltott krónikus mérgezés tekintetében).
Anxiolitikumok és nyugtatók alkalmazása terhesség alatt
A barbiturátok terhesség alatti hosszan tartó alkalmazása barbiturát-elvonást okozhat az újszülöttben.
A benzodiazepinek a perinatális időszakban történő alkalmazása újszülöttkori elvonási szindrómát vagy toxicitást (pl. apnoe, hipotermia, hipotónia) is okozhat.
A fenobarbitál növeli a magzat veleszületett fejlődési rendellenességeinek kockázatát (1).
Kórélettani hivatkozások
Veroniki AA, Cogo E, Rios P és munkatársai: Az epilepszia elleni gyógyszerek összehasonlító biztonságossága terhesség alatt: A veleszületett rendellenességek és prenatális kimenetelek szisztematikus áttekintése és hálózati metaanalízise. BMC Med 15 (1):95, 2017. doi: 10.1186/s12916-017-0845-1.
tünettan
Toxicitás vagy túladagolás
Az anxiolitikumok és nyugtatók hatására kialakuló progresszív mérgezés jelei a csökkent felszíni reflexek, finom laterális nystagmus, az éberség enyhe csökkenése durva vagy gyors nystagmussal, ataxia, beszédzavar és testtartási instabilitás.
A fokozódó toxicitás nystagmust okozhat előrefelé irányuló szemmozgások, miózis, álmosság, kifejezett ataxia eséssel, zavartság, kábulat, légzésdepresszió és végül halál.
A benzodiazepin túladagolása ritkán okoz hipotenziót, és ezek a gyógyszerek nem okoznak szívritmuszavart.
Önmegtartóztatás
Ha az anxiolitikumok és nyugtatók terápiás adagját leállítják vagy egy kritikus szint alá csökkentik, enyhe önkorlátozó elvonási szindróma alakulhat ki.
Már néhány hét használat után a gyógyszer abbahagyására tett kísérletek súlyosbíthatják az álmatlanságot, és izgatottságot, rémálmokat, gyakori ébredéseket és feszültséget okozhatnak a kora reggeli órákban.
A benzodiazepinek megvonása ritkán életveszélyes.
A tünetek közé tartozhat a tachypnoe, a tachycardia, a remegés, a hyperreflexia, a zavartság és a görcsök.
A megjelenés fokozatos lehet, mivel a gyógyszer hosszú ideig megmarad a szervezetben. A megvonás legsúlyosabb formájában fordulhat elő azoknál a betegeknél, akik gyors felszívódású és gyorsan csökkenő vérszintű gyógyszereket (pl. alprazolam, lorazepam, triazolam) alkalmaztak.
Sok benzodiazepin-fogyasztó volt vagy iszik sokat, és a késleltetett benzodiazepin-megvonási szindróma megnehezítheti az alkoholelvonást.
A nagy dózisban szedett barbiturátok abbahagyása a delírium tremenshez hasonló hirtelen és potenciálisan életveszélyes elvonási szindrómát okoz.
Görcsök néha még a megfelelően kezelt megvonás után is előfordulnak 1-2 héten keresztül.
Kezelés nélkül a rövid hatású barbiturát visszavonása a következőket okozza:
- Az első 12-20 órán belül: fokozódó izgatottság, remegés és gyengeség
- 2. napra: erősebb remegés, néha fokozott mély ínreflexek és fokozott gyengeség
- A 2. és 3. napon: görcsök (a betegek 75%-ánál, akik ≥ 800 mg/nap adagot szednek), néha epilepsziás állapotba való progresszió és halál
- 2–5. nap: delírium, álmatlanság, zavartság, félelmetes vizuális és hallási hallucinációk és gyakran hiperláz és kiszáradás
Anxiolitikumokkal és nyugtatókkal való mérgezés, diagnózis
Klinikai értékelés
Az anxiolitikus és szedatív mérgezés diagnózisa általában klinikai jellegű.
Egyes gyógyszerek (pl. fenobarbitál) gyógyszerszintje mérhető, de a kórházi laboratóriumok általában nem tudják mérni a legtöbb altató és nyugtató szintjét.
A benzodiazepinek és a barbiturátok általában szerepelnek a vizelet rutin kvalitatív immunkémiai toxikológiai szűrésében.
Azonban a gyógyszerek kimutatása az ilyen szűrővizsgálatokon általában nem változtatja meg a klinikai kezelést; Még ha az eredmények pozitívak is, ha a betegeknek nincs egyértelmű kórtörténetében nyugtató-hipnotikus lenyelés, a betegek tüneteinek egyéb lehetséges okait is ki kell zárni.
Kezelés
Támogató terápia
Ritkán flumazenil benzodiazepinek
Néha vizelet lúgosítása és/vagy aktív szén a barbiturátokhoz
Toxicitás vagy túladagolás
Az akut mérgezés általában nem igényel mást, mint megfigyelést, bár a légutakat és a légzést gondosan fel kell mérni.
Ha a lenyelés 1 órán belül megtörténik, a gag reflex megmarad, és a beteg meg tudja védeni a légutakat; 50 g aktív szén adható be a felszívódás további csökkentése érdekében; ez a beavatkozás azonban nem csökkenti a morbiditást vagy a mortalitást.
Intubálásra és gépi lélegeztetésre ritkán van szükség.
A benzodiazepin-receptor antagonista flumazenil visszafordíthatja a benzodiazepin túladagolás következtében fellépő súlyos szedációt és légzésdepressziót.
Az adag 0.2 mg EV, 30 másodperc alatt beadva; 0.3 mg adható be 30 másodperc után, majd 0.5 mg 1 percenként összesen 3 mg.
Klinikai hasznossága azonban nem megalapozott, mivel a legtöbb benzodiazepint túladagoló egyén csak szupportív kezeléssel gyógyul meg, és a flumazenil esetenként görcsrohamokat vált ki.
A flumazenil kontraindikációi közé tartozik a benzodiazepinek hosszan tartó alkalmazása (mivel a flumazenil elvonási szindrómát válthat ki), a mögöttes epilepszia, görcsök vagy egyéb motoros rendellenességek jelenléte, epileptogén gyógyszer (különösen triciklikus antidepresszánsok) egyidejű túladagolása és szívritmuszavar.
Ezért, mivel ezen ellenjavallatok közül sok általában ismeretlen utcai túladagolás esetén, a flumazenilt az orvosi beavatkozás során légzésdepresszióban szenvedő betegek számára tartják fenn (vagyis ha a kórtörténet egyértelműen ismert).
Ha fenobarbitál túladagolást diagnosztizálnak, a vizelet nátrium-hidrogén-karbonát adaggal történő lúgosítása elősegítheti a kiválasztódást.
Életveszélyes fenobarbitál-túladagolás esetén is megfontolandó a többadagos aktív szén alkalmazása.
A vizelet lúgosítását 150 liter D1W-ben hígított 5 mekv nátrium-hidrogén-karbonát hozzáadásával és óránként 1-1.5 literes infúzióval érjük el.
A vizelet pH-ját a lehető legközelebb 8-hoz kell tartani a hatékony lúgosítás érdekében.
Elvonás és méregtelenítés
Az anxiolitikumok és nyugtatók súlyos akut megvonása kórházi kezelést igényel, lehetőleg intenzív osztályon, és megfelelő dózisú benzodiazepin EV-ket.
A nyugtatófüggőség kezelésének egyik módja a gyógyszer szigorú ütemterv szerinti abbahagyása, miközben figyelemmel kísérik az elvonási tüneteket.
Gyakran jobb, ha hosszú hatású gyógyszerre váltanak, amely könnyebben növelhető.
Az alkoholelvonáshoz hasonlóan a szorongásoldóktól vagy nyugtatóktól való megvonáson átesett betegeknél is szoros megfigyelés szükséges, lehetőleg kórházi környezetben, ha közepes vagy súlyos elvonási reakció várható.
Olvassa el még:
Emergency Live Még több…Élő: Töltse le újságja új ingyenes alkalmazását IOS és Android rendszerre
Szedáció és fájdalomcsillapítás: Intubációt elősegítő gyógyszerek