Intubációs gyógyszerek: Azok a betegek, akiknek nincs pulzusa és apnoéja, vagy súlyos szenzoros tompulásuk van, gyógyszeres segítség nélkül intubálhatók (és kell). Más betegek nyugtató és bénító gyógyszereket kapnak, hogy minimalizálják a kényelmetlenséget és megkönnyítsék az intubációt (gyors sorrendű intubációs technika)

Intubálás előtti előkezelés

A premedikáció általában magában foglalja

• 100% oxigén
• A lidokain
• Néha atropin, neuromuszkuláris blokkoló vagy mindkettő

Ha van idő, a betegnek 100-3 percig 5%-os oxigént kell lélegeznie; korábban egészséges betegeknél ez akár 8 percig is fenntarthatja a kielégítő oxigénellátást.

Non-invazív lélegeztetés vagy nagy áramlású orrkanül használható az előoxigénezés elősegítésére (1).

Még apnoés betegeknél is kimutatták, hogy az ilyen előoxigenizálás javítja az artériás oxigéntelítettséget és meghosszabbítja a biztonságos apnoe időszakát (2).

Az oxigénigény és az apnoe ideje azonban szorosan függ a pulzusszámtól, a tüdőfunkciótól, a vörösvértestek számától és számos más anyagcsere-tényezőtől.

A gégetükrözés szimpatikus közvetített nyomás-választ okoz a szívfrekvencia, a vérnyomás és a potenciálisan endokraniális nyomás növekedésével.

Ennek a válasznak a mérséklésére, amikor az idő engedi, néhány orvos 1.5 mg/kg EV dózisban ad be lidokaint 1-2 perccel a szedáció és a bénulás előtt.

Gyermekeknél és serdülőknél gyakran alakul ki vagus reakció (kifejezett bradycardia) az intubáció hatására, és egyidejűleg 0.02 mg/kg EV atropint kapnak (minimálisan 0.1 mg csecsemőknél, 0.5 mg gyermekeknél és serdülőknél).

Egyes orvosok egy kis adag neuromuszkuláris blokkolót, például vekuróniumot kombinálnak 0.01 mg/kg EV dózisban, 4 évesnél idősebb betegeknél, hogy megelőzzék a teljes dózisú szukcinilkolin okozta izomgyengeséget.

Az izomfájdalmak izomfájdalmat okozhatnak ébredéskor, és átmeneti hiperkalémiát is okozhatnak; az ilyen előkezelés valódi haszna azonban nem világos.

Gyógyszerek: szedáció és fájdalomcsillapítás az intubációhoz

A laringoszkópia és az intubáció kényelmetlenséget okoz; éber betegeknél nyugtató vagy kombinált szedatív és fájdalomcsillapító tulajdonságokkal rendelkező, rövid hatású gyógyszer EV alkalmazása kötelező.

Az etomidát, egy nem barbiturát altató, 0.3 mg/kg dózisban lehet a választott gyógyszer.

A fentanil 5 mcg/ttkg (gyermekeknél 2-5 mcg/ttkg; MEGJEGYZÉS: ez az adag magasabb, mint a fájdalomcsillapító adag, és csökkenteni kell, ha nyugtató-altatóval, pl. propofollal vagy etomidáttal együtt alkalmazzák) szintén jó választás, és nem okoz szív- és érrendszeri depressziót.

A fentanil egy opioid, ezért fájdalomcsillapító és nyugtató tulajdonságokkal is rendelkezik.

Nagyobb dózisok mellett azonban mellkasfal merevsége léphet fel.

A ketamin 1-2 mg/kg dózisban szívstimuláló tulajdonságokkal rendelkező disszociatív érzéstelenítő.

Általában biztonságos, de hallucinációkat vagy viselkedésbeli változásokat okozhat ébredéskor.

A propofolt, nyugtatót és amnéziát, általában 1.5-3 mg/kg EV dózisban alkalmazzák indukcióra, de kardiovaszkuláris depressziót és ezt követő hipotenziót okozhat.

A 3-4 mg/kg tiopentál és az 1-2 mg/kg methohexital hatásos, de általában hipotenziót okoznak, és ritkábban használják őket.

Bénulást okozó gyógyszerek az intubációhoz

A vázizmok relaxációja EV neuromuszkuláris blokkolóval nagyban megkönnyíti az intubációt.

A szukcinilkolin (1.5 mg/kg EV, 2.0 mg/kg újszülötteknél), egy depolarizáló neuromuszkuláris blokkoló, a leggyorsabban (30 másodperctől 1 percig) és a legrövidebb ideig hat (3-5 perc).

1-2 napnál hosszabb égési, zúzódási sérülések esetén kerülni kell, gerinc- köldökzsinór sérülés, neuromuszkuláris betegség, veseelégtelenség vagy lehetséges behatoló szemsérülés.

Körülbelül 1/15 000 gyermek (és kevesebb felnőtt) rendelkezik genetikailag hajlamos a szukcinilkolin miatti rosszindulatú hipertermiára.

A szukcinilkolint mindig atropinnal együtt kell adni gyermekeknek, mivel ez jelentős bradycardiához vezethet.

Alternatív megoldásként a nem depolarizáló neuromuszkuláris blokkolók hosszabb hatástartamúak (> 30 perc), de lassabbak is, kivéve, ha olyan nagy dózisban alkalmazzák őket, amely tovább hosszabbítja a bénulást.

A gyógyszerek közé tartozik az atrakurium 0.5 mg/kg dózisban, a mivakurium 0.15 mg/kg, a rokurónium 1.0 mg/kg és a vekurónium, 0.1-0.2 mg/kg, 60 másodpercen keresztül injektálva.

Helyi érzéstelenítő gyógyszerek intubációban

Eszméleténél lévő beteg intubálása (gyerekeknél általában nem alkalmazzák) az orr és a garat érzéstelenítését igényli.

Általában benzokain, tetrakain, butil-amino-benzoát (butamben) és benzalkónium kereskedelmi forgalomban kapható aeroszolját használják.

Alternatív megoldásként a 4%-os lidokaint porlaszthatjuk és belélegezhetjük egy arcmaszkon keresztül.

Olvassa el még:

Tracheális intubáció: mikor, hogyan és miért kell mesterséges légutat létrehozni a beteg számára

Endotrachealis intubáció gyermekgyógyászati ​​betegeknél: A supraglotticus légutak eszközei

Ébren hajlamos helyzet, hogy megelőzze az intubációt vagy a halált COVID -betegeknél: Tanulmány a Lancet légzőgyógyászatban

Egyesült Királyság / Sürgősségi szoba, gyermekgyógyászati ​​intubáció: Az eljárás súlyos állapotú gyermekkel

Forrás:

MSD kézikönyvek

Hivatkozások az intubációt elősegítő gyógyszerekre:

• 1. Higgs A, McGrath BA, Goddard C és munkatársai: Útmutató a légcső intubáció kezelésére kritikus állapotú felnőtteknél. Br J Anaesth 120:323–352, 2018. doi: 10.1016/j.bja.2017.10.021
• 2. Mosier JM, Hypes CD, Sakles JC: A preoxigenizáció és az apnoés oxigenizáció megértése az intubáció során kritikus állapotban. Intensive Care Med 43(2):226–228, 2017. doi: 10.1007/s00134-016-4426-0