A SARS-CoV-2 iránti legnagyobb aggodalomra okot adó egyik kérdés az, hogy a koronavírus elterjedhet egy olyan kontinensen, amelyet már más problémák sújtanak: Afrikában.

De kezdjük a koronavírusra vonatkozó adatokkal: jelenleg (a WHO és a Olasz polgári védelem) egy 1.2 milliárd lakosú kontinensen, Afrikánál kevesebb, a Lazio régió SARS-CoV-2-jével szemben pozitív pozitívummal rendelkező személy, kevesebb, mint 6 millió lakos: 728, szemben 741-rel.

Koronavírus Afrikában: az aggodalom okai

Idén március 6-án volt, pontosan két héttel ezelőtt, amikor a A Kongói Demokratikus Köztársaságban elégedetten jelentette be, hogy az utolsó Ebola-páciens gyógyult. Még az ideje sem az örömnek, mint egy olyan csatával, amelyben több ezer ártatlan halál történt.

Ebből a szempontból Don Dante Carraro, a CUAMM orvosok Afrikával könnyen érthetők SARS koronavírus-2: „Afrikában nincsenek intenzív osztályok - mondta a média -, és nincs újraélesztésre szakosodott egységek, sem aneszteziológusok. A speciális vizsgák szó szerint haszontalanok, mivel nagyon kevés laboratórium létezik, minden egyes fővárosban csak egy, és néhányuk nélkülük van: ha a koronavírusos fertőzés elterjedhet, mészárlás lenne.

Most Olaszországban tartózkodik, és egyelőre nem tér vissza Afrikába, mert megfertőzi az embereket. Nagyon jól ismeri Afrikát: pap mellett amellett, hogy kardiológus, 26 éve él Afrikában, és egy aktív nem kormányzati szervezetben tölti be tevékenységet, 23 kórházával Dél-Szudánban, Etiópiában, Közép-afrikai Köztársaságban, Ugandában, Tanzániában, Mozambik, Angola. Tehát határozatlan területek az elkötelezettség szempontjából.

Az aggodalom okát tehát inkább a világméretű járvány „elviselésére” lehet tulajdonítani, mint a folyamatban lévő valós kitörésnek: a fent említett 1.2 milliárd ember esetében a rendelkezésre álló 270 ágy szenvedése 54 afrikai ország között oszlik meg.

SARS-CoV-2 Afrikában, a remény okai

Ezek alapvetően a koronavírus szokatlan „története” -hez kapcsolódnak, amely nem született és nem fejlődött ki, pontosan a szokatlanhoz, a föld legtávolabbi és legszegényebb sarkáira, de a leginkább látható és gazdag helyekre.

Ezek az adatok lehetővé tették az afrikai kormányok számára, hogy a név ellenére a demokrácia fogalma nem mindig uralja a szervezetet, amelyet szintén az infrastruktúra viszonylagos hiánya támogatott: Közép-Afrika számos országában és azon túlmenően nincs vasúti rendszer, és egy országhoz való hozzáférési útvonalakat nagyon kevés autópálya határozza meg. Tehát előfordul, hogy a repülőterek (gyakran csak a fővárosban vannak jelen) és az autópálya-hozzáférések ellenőrzése után történik a legtöbb.

SARS-CoV-2, a probléma a modern országokban rejlik: közömbösségünk, tudatlanságunk

Az afrikai kontinens nagy problémája ismét a nyugati közömbösség. Más szavakkal mi mi vagyunk. Azok, akik Afrikában hozták a koronavírust (nulla beteg), európai vagy kínai gazdasági vagy társadalmi szereplők voltak. Sokkal kisebb mértékben az anyaországba visszatérő hallgatók és munkavállalók.

Burundiban a nápolyi olasz vállalkozó esete meglehetősen jól ismert. Pozitívnak találta a koronavírus vizsgálatánál, és a legfontosabb kérdés az, hogy tisztában volt vele.

Békésen és a helyi hatóságok ellenzõje lenyûgözõen eljutott Afrikába Bujumbura-ban. Nagyon hülye honfitársunk számára teljesen normális volt a fertőzést ebbe az országba vinni anélkül, hogy senkinek kellene panaszt tennie. Most karanténban van egy közismert szállodában, a Tanganyika-tó partján.

És a hasonló anekdoták listája megsokszorozódhat, kiterjesztve Kínát. A SARS-CoV-2 eredeti nemzetének legalább egy évtizede erőteljes gazdasági érdekei voltak Afrikában, és ezért számos gazdasági szereplővel. A kínai vállalatok érzékenysége az afrikai esetleges tömeges fertőzéstől is függ.

Koronavírus Afrikában, a jövőre nézve

Milyen invazivitásnak lesz a koronavírus Afrikában? Nehéz megmondani. Az a tény, hogy a 728 eset nagy része a magas nyugati országokban koncentrálódik (Egyiptom 210, Dél-Afrika 150, Algéria 82), arra utal, hogy a koronavírus esetleges tömeges megsemmisítése attól függ, hogy a társadalmi tudatosság milyen fokú azokon, akik nem afrikai, azaz mi nyugatiak. Ugyancsak annak következtében, hogy északon van egyfajta „természetes kordonszaniter”, amelyet a Szahara sivatag képvisel.

Melyik keserű nevetés, ha figyelembe vesszük az idegengyűlölet politikájának hangját és tartalmát a különféle országokban, ideértve Olaszországot is, a migráció szempontjából tíz éve.

A SARS-CoV-2-hez viszonyítva Afrika többé-kevésbé olyan, mint az immunszuppresszált beteg, jó egészségi állapotban, és egy látogató és ragályos rokon vagyunk, aki tudatosan és homályos okokból úgy dönt, hogy a zsebkendőjét az imént használt arcába keneti.

Ha Afrika súlyosan megbeteged a koronavírussal, akkor ez alapvető fontosságú.