Drónok most az életünk részét képezik, és biztosan a jövőnk részévé is válnak. Után mentőherék, most egy új prototípus repülni kezd, és részt vesz a kutatási és mentési műveletekben. Mi a sajátossága? Ez egy öntapadó drón.

ZURICH - A robotika és az észlelés csoportjának csapata mutatta be A Zürichi Egyetem és az EPFL Intelligens Rendszerek Laboratóriumában (Ecole Polytechnique fédérale de Lausanne) fejlesztette ki ezt az önhajtó drónot, amely nagyon hasznos lehet a kutatási és mentési műveletek során.

Mint elmagyarázták, gondolkodtak a madarakról és képességükről, hogy szárnyaikat levegő közepén hajtsák össze, hogy lyukakon és réseken átjuthassanak. Tehát az ötlet egy öntapadó drón megvalósítása volt, amely képes hajtsa össze a karját, hogy áthaladjon a keskeny terekben. Nagyon hasznos lehet a végrehajtásban SAR műveletek olyan helyeken, mint barlangok, sziklák vagy akár romos épületek, ahol az emberi erőfeszítések nagyon veszélyesek lehetnek mind az üzemeltető, mind a beteg számára.

Az ötlet az, hogy a túlságosan szűk helyek miatt elérje azokat a helyeket, amelyek nem érhetők el a hagyományos drónok számára.

Azonban, hogyan lehet egy drón dobni magát, miközben repül? A válasz egyszerű a kutatócsoport számára, és az ötlet nem ütközik a gravitáció vagy a fizikai törvények ellen.

A csoport azt állítja, hogy az önhajtható drón megteheti építsen be épületeket olyan réseken keresztül, amelyek túlságosan keskenyek a hagyományos drónok számára arra használják, hogy becsapódott embereket keressenek, és irányítsák feléjük a mentőcsapatot. Mint Davide Falanga, a zürichi egyetem kutatója és a az IEEE Robotics és Automation Letters című kiadványban megjelent cikk azt mondta, ez a drón nagyon sokoldalú és nagyon autonóm, a fedélzeti észlelési és vezérlőrendszerekkel.

A Zürich és a Lausanne csapatok együttműködve dolgoztak és négy hajtómotorot terveztek négy, egymástól függetlenül forgó hajtócsavarral, olyan mozgatható karokra szerelve, amelyek a szervomotoroknak köszönhetően összefüggeszthetők a mainframe körül. A vezérlőrendszer valós időben alkalmazkodik a karok bármely új helyzetéhez, beállítva a légcsavarok tolóerőjét a súlypont eltolódásakor.

Stefano Mintchev, a projekt társszerzője megerősíti, hogy a morfondírozó drón különböző konfigurációkat képes elfogadni a terepen szükségesek szerint. A szokásos elrendezés X alakú, a négy kar kinyújtva, a légcsavarok pedig a lehető legnagyobb távolságban vannak egymástól. Keskeny járattal szembesülve az önhajtogató drón átállhat egy "H" alakú, mindegyik kar egy tengely mentén vagy egy "O" alakú, minden karja a lehető legközelebb hajtva a testhez. "T" alakú használható arra, hogy a fedélzeti kamerát a lehető legközelebb helyezzék el a központi keretre olyan objektumokhoz, amelyeket a drónnak meg kell vizsgálnia.

A cél most nézni további konfigurációk és az önhajtó drónszerkezet fejlesztése hogy mindhárom dimenzióban alakulhasson. Azt is tervezik, hogy olyan algoritmusokat dolgozzanak ki, amelyek valóban önállóvá teszik a drótot, és lehetővé teszik, hogy az átjárókat keressen valódi katasztrófa-forgatókönyv és automatikusan kiválasztja a legjobb módot az átjutásra.