A veleszületett csípőízületi diszplázia az egyik leggyakrabban előforduló ortopédiai rendellenesség, ha nem a leggyakrabban előforduló gyermekeknél.

Valójában 1-ből 2-1000 csecsemőt (főleg lányokat) érint, és ha nem diagnosztizálják megfelelően, súlyos következményekhez is vezethet, például a combcsont elmozdulásához.

Mi az a csípőízületi diszplázia

A diszplázia egy testrész anatómiai elváltozását jelenti, ezért a veleszületett csípődiszplázia (CDA), más néven fejlődési csípődiszplázia (EDH), egy olyan állapot, amelyben a gyermek olyan elváltozással születik, amelynek következtében a combcsont feje nem reteszelődik. megfelelően az üregbe, amelyben helyet kell kapnia (pohár vagy acetabulum), mint például egy baseball-labda, amelynek forognia kell egy kesztyűben, amely tökéletesen elfér.

Mivel nincs jól elhelyezve a kesztyűben/acetabulumban, a combcsont golyója/feje a veszélynek van kitéve vagy kilazul (diszlokáció).

Csípőfejlődési diszplázia néven szokták emlegetni, mert a már születéskor előforduló legfontosabb és legsúlyosabb esetek kivételével evolúciója fokozatosan a combcsontfejet a csészéből való kimozduláshoz, azaz kimozduláshoz vezet.

Hogyan ismerhető fel a csípőízületi diszplázia

A DCA-nak különböző szintjei vannak, amelyek az ízület instabilitásának vagy a combfej elmozdulásának mértékétől függően változnak.

A diagnózis nem invazív módszerekkel történik.

A vizsgálat során az orvos felméri az ízület bizonyos szempontjait, például:

• mozgékonyság;
• nyílások;
• lehetséges aszimmetriák, mint például a gyerekeknél a Galeazzi-jel (Ricardo Galeazzi ortopédról nevezték el), amelyben a fekvő alany 90°-os térdével az egyik térd magasabban van, mint a másik.

Hogyan ismerik fel a gyermekeknél

A gyerekeknél manővereket is alkalmaznak, amelyek sajnos szintén veszítenek érzékenységükből, ahogy öregszenek és fejlődnek az ízületeik.

Az orvos elmegy és megnyújtja a csípőt, amely, ha diszplázia érinti, jellegzetes hangokat ad ki.

A legismertebb manőverek a következők:

• Ortolani manőver (a feltaláló gyermekorvosról kapta a nevét): amikor bizonyos mozdulatok hatására a nem teljesen az acetabulumban elhelyezkedő combcsont feje visszahelyeződik benne, akkor csattanást ad ki;
• Barlow-féle manőver (TG Barlow ortopéd): amikor az orvos mozdulatai következtében az acetabulumban elhelyezkedő, de abban nem megfelelően elhelyezkedő combcsont feje kiugrik belőle, ami csattanást eredményez.

Diagnosztikai képalkotás csípődiszplázia esetén

Az objektív vizsgálat és a manőverek nagymértékben függenek az orvos érzékenységétől és képességeitől; ezért a csípőízületi diszplázia kimutatásának kulcsfontosságú tesztjei a diagnosztikai képalkotó és kifejezetten

• ultrahang vizsgálat: ez a standard vizsgálat a csípőízületi diszplázia diagnosztizálására 3-4 hónapos csecsemőknél. Szűrésként javasolt az első 3 hónapban; nem túl korán, mert fiziológiai késések is előfordulhatnak a gyermek ízületének fejlődésében. Ha azonban fennáll a luxatio öröklődése és kockázati tényezője, akkor azt az élet első 6-8 hetében javasolt elvégezni.
• Röntgen: ha a gyermekorvos vagy ortopéd szakorvos javasolja, felnőtteknél és 3-4 hónaposnál idősebb gyermekeknél végezzük, ugyanis ebben az időszakban lehet röntgennel kimutatni az ízület csontosodását.
• CT-vizsgálat: főként a terápia során végzik, a protetikai implantátumok kimenetelének tervezésére és értékelésére is.

A csípőízületi diszplázia tünetei

A gyermekkori csípőízületi diszplázia tünetei gyakran nagyon kevések, mint pl

• egyenetlen lábhossz
• aszimmetria a combok bőrredőiben;
• csökkent mobilitás és rugalmasság az alsó végtagokban a test egyik oldalán a másikhoz képest.

Különösen súlyos vagy degenerált esetekben ez a következőkkel is jellemezhető:

• ízületi fájdalom;
• sántaság;
• bizonyos mozdulatok, például a lábak keresztezésének képtelensége vagy nehézsége;
• instabilitás.

A DCA okai még nem ismertek, de a következő tényezőkhöz kapcsolódnak:

• öröklődés, különösen a női nem, amely jobban ki van téve, és a test bal oldala vagy mindkét oldala;
• farfekvésben szülés (fejjel felfelé, nem a méhszáj felé);
• más fejlődési rendellenességek együttélése, például lúdtalp, lapos láb stb.

A csípőízületi diszplázia következményei

Fontos, hogy a csípőízületi diszpláziát a lehető legkorábban diagnosztizálják, hogy lehetővé váljon a korrekció a gyermek fejlődési és osteo-artikuláris szakaszában.

Ha az állapotot nem kezelik ezekben a korai szakaszokban, valójában:

• mérsékelt mértékű korai arthrosishoz vezethet, még fiatal felnőtteknél is, ún. coxarthrosishoz. Ez a patológia azonban egy korán korrigált ízületet is érinthet, amely bár javult, nem érte el a normális megjelenést és fejlődést;
• ha súlyos, hamarosan elmozduláshoz vezethet, ami a végtag megrövidüléséhez, ízületi korlátozottsághoz és sántasághoz vezethet.

Hogyan kezeljük a csípőízületi diszpláziát

A diagnózis felállítása után a csípőízületi diszplázia kezelése az állapot súlyosságától és az alany életkorától függően változik, lehetőség szerint konzervatív megközelítést követve.

Alternatív megoldásként a legsúlyosabb esetekben sebészeti terápiát végeznek.

Konzervatív terápia gyermekeknél

Enyhe-közepes esetekben 6 hónapos korig a legtöbb esetben övvisszahúzót írnak elő, azaz különböző típusú és tulajdonságú merevítőket (Pavlik retractor, Milgram retractor, Tübingen retractor stb.), amelyek, mint maga a szó is jelzi, terjednek. és hajlítsa meg a gyermek lábát, olyan helyzetben rögzítse őket, hogy a combcsontfej visszahúzódjon az acetabulumba, kihasználva a növekedési ingereket az ízület fejlődésének és konformációjának javítására.

Konzervatív terápia felnőtteknél

Felnőtteknél olyan esetekben, amikor a kórkép súlyossága ezt lehetővé teszi, autológ anyagok, azaz a beteg saját anyagai ízületi infiltrációi végezhetők, amelyek gyulladáscsökkentő és regeneráló hatásúak.

Ezek közül a leggyakoribb anyagok a következők:

• PRP (Platelet Rich Plasma): a betegtől kis mennyiségű vért vesznek, amely a szennyeződésektől megtisztítva vérlemezkékben gazdag;
• a zsírszövet olyan komponensei, amelyek zsírleszívással (műtőben) felvetve és megfelelően megtisztítva őssejtekben gazdagok.

Sebészeti terápia gyermekeknél

Gyermekeknél redukciókat és osteotómiákat végeznek

• 6 hónapos kor felett
• súlyos DCA-ban, amelynél a retractor terápia nem működött vagy alkalmatlan;
• kézzel nem húzható diszlokáció jelenlétében.

Az egyetlen megoldás a műtét a műtőben végzett műtéttel, amely lehet:

• Zárt (vagy nem véres) redukció: a gyermekortopéd manuálisan központosítja és mozgatja a combcsontot az acetabulumban anélkül, hogy jelentősebb vágásokat végezne;
• Nyílt (vagy keresztirányú) redukció: a legsúlyosabb esetekben alkalmazzák. Jelentősebb vágást végeznek, hogy a sebész a combcsontfejet helyesen vagy lehetőleg szögben helyezze el az acetabulumban. A nyílt redukciót oszteotómiák is kísérhetik, amelyek a femorális-acetabuláris terület újjászervezésére szolgáló eljárások a csontok áthelyezése és a szerkezeti deformitások korrekciója révén.

A műtét után a gyermeket általában gipsszel látják el, hogy a csípőt a gyógyulás során a megfelelő helyzetben tartsák.

A sebészeti beavatkozást megelőzheti vagy nem a csípő fokozatos húzása.

Sebészeti terápia felnőtteknél

A továbblépés lehetséges:

• csípő artroszkópia;
• csípő protézis.

Csípő artroszkópia

A csípőartroszkópia egy minimálisan invazív technika, mely során nagyon kis bemetszések segítségével artroszkópot szúrnak be a területre, hogy belülről megvizsgálják az ízületet, és megoperálják.

A csípő anatómiai tere nagyon korlátozott, ezért az alsó végtag vontatásba kerül, hogy elegendő nyílás legyen az artroszkóp és a korrekciós eljárásokhoz szükséges műszerek áthaladásához.

Csípőprotézis

Ami a felnőtteket illeti, csípőízületi műtétre van szükség az ízület megfelelő működésének helyreállításához olyan esetekben, amelyek nem alkalmasak vagy nem reagálnak a konzervatív terápiára:

• gyermekkorban nem diagnosztizált és korrigálatlan DEA fájdalommal és mozgási nehézségekkel vagy akár az ízület egyes részeinek kopásával/károsodásával;
• részben korrigált ízület, gyermekkorban is, amely arthrosist szenvedett;
• a patológia evolúciója a csípő diszlokációjává, amelyet nem lehet kézzel visszahúzni.

Az elülső vagy anterolaterális hozzáférésből, amely szinte teljesen kiküszöböli a diszlokáció veszélyét, körülbelül 15-20 cm-es bemetszést készítenek, amelyen keresztül a fém (általában titán) protézist vezetik át anélkül, hogy az izomzatot érintenék, amely

• csak a combcsont fejét fedje le, amely azután egyébként megmarad;
• cserélje ki a combcsont teljes csontját/porcát és a ház acebuláris üregét, amelyek ezért teljesen eltávolíthatók.

A protézis a természetes csonthoz ragasztható, de Olaszországban a biológiai megközelítést részesítik előnyben, amikor is a test természetes módon alkalmazkodik az új behelyezett szerkezethez.

A csípőprotézisek optimális életminőséget biztosítanak, és akár 20 évnél is tovább tartanak.

A betegnek ezt követően fizioterápiára lehet szüksége a propriocepció, azaz a térérzékenység visszanyeréséhez, de általában már a műtét napján mozoghat, a műtét előttihez képest jelentősen csökkentve a fájdalmat.

Olvassa el még

Emergency Live Még több…Élő: Töltse le újságja új ingyenes alkalmazását IOS és Android rendszerre

Csípőízületi osteoarthritis: Mi a Coxarthrosis

Miért jön, és hogyan lehet csípőfájdalmat enyhíteni

Csípőízületi gyulladás fiatalkorban: A coxofemoralis ízület porcdegenerációja

Fájdalom vizualizálása: Az ostorcsapás okozta sérülések láthatóvá váltak az új szkennelési módszerrel

Whiplash: okok és tünetek

Coxalgia: mi ez, és mi a műtét a csípőfájdalmak megszüntetésére?

Egyrekeszes protézis: A válasz a gonartrózisra

A váll instabilitása és diszlokációja: tünetek és kezelés

forrás

GSD