Ez az európai politikai jelentés a RISC-KIT (Resilience-növekvő stratégiák a Coasts-Toolkit) és a PEARL (felkészülés az extrém és ritka eseményekre a coastaL-régiókban) eredménye. Biztosít néhány kulcsfontosságú üzenetet a nemzeti és helyi stratégiák kialakításáról a területek történelmi és szocio-kulturális jellemzőire szabva, ahol azokat végre kell hajtani. Kiemeli a többszintű kommunikáció és az érintettek bevonásának fontosságát a két projekt keretében végzett több esettanulmányban. Azáltal, hogy azonosítja az EU számára a tagállamok katasztrófakockázat-csökkentési stratégiáinak támogatására és összehangolására irányuló lehetőségeket, célja, hogy hozzájáruljon a regionális kockázatkezelés javításához.

A part menti viharok, a tengerszint emelkedése és az áradások Európa-szerte okoztak és továbbra is jelentős hatást gyakorolnak, és veszélyeztetik az emberek biztonságát és megélhetését. Jelenleg az Európai Unió (EU) lakosságának egyharmada a part menti 50 km-en belül él, és az összes bruttó hazai termék (GDP) becsült 30% -át adja. Az európai tengereken az 500 méteres part menti területek gazdasági értéke a becslések szerint csak 500 - 1000 milliárd (EC 2014a) között van.

A lakosság és a gazdasági növekedés, valamint az éghajlatváltozás miatt bekövetkező veszélyek nagyobb valószínűsége miatt a közeljövőben a kockázatok (a veszély előfordulásának valószínűsége szorozva a következményekkel) várhatóan növekedni fog (IPCC Negyedik Értékelési Jelentés 2007). A mulasztás költségeit az 6 becslések szerint € 2020 milliárd, ami meghaladja az elővigyázatossági és alkalmazkodási intézkedések éves költségeit. Ezzel ellentétben a nettó előnyök legfeljebb € 4.2 milliárd értéket hozhatnak létre, ha az intézkedés megtörténik (EC 2014a). Ezért a jelenlegi part menti katasztrófakockázat-csökkentési (DRR) stratégiák újraértékelésére van szükség, és meg kell fontolni a megelőzés, a mérséklés, a felkészültség és a korai válaszintézkedések új kombinációját.

A DRR-intézkedések három kategóriába sorolhatók: megelőzés, enyhítés és felkészültség. Az első kategóriát arra használják, hogy megakadályozzák a veszély előfordulását olyan intézkedésekkel, mint a gátak és a dűnék. Ezeket az intézkedéseket a fejlett tengerparti területeken alkalmazzák. Az enyhítő intézkedéseket a veszély hatásainak csökkentésére használják, és gyakran kevésbé urbanizált területeken alkalmazzák. Ezek közé tartoznak a strukturális (pl. Alacsony dűnék, strand táplálkozások, mocsarak) és a nem strukturális intézkedések (pl. Az építkezés korlátozása vagy árvízálló épületek) (Veraart és munkatársai, 2009, Walker és munkatársai, 2004). A felkészültségi intézkedéseket, mint például a korai előrejelző rendszereket és az evakuálási terveket olyan megelőzési és enyhítő intézkedésekkel kombinálják, ahol a viharok meghaladják a védelmi szintet (Ciavola et al., 2011a és b), vagy önálló intézkedésekként a minimális a tengerparti övezetekben és az alacsony népességben.

Mivel a part menti területek beruházási szintje fontos szerepet játszik a DRR-intézkedések kiválasztásában és hatékonyságában, a part menti fejlesztés szükségessé teszi, hogy a DRR-stratégiák alkalmazkodjanak e változásokhoz. A várakozás az, hogy a DRR-stratégiák, amelyek nagymértékben függenek a felkészültségtől, és egyes csökkentési intézkedések átállnak a megelőző intézkedésekre, mivel a part menti fejlődés szintje nő.