Placebo és Nocebo hatások: amikor az elme befolyásolja a drogok hatását
A placebo és a nocebo ugyanannak az éremnek a két oldala, és nem csak neurobiológiai, hanem pszichológiai komplex jelenséget is képvisel, amelyben a terápia beadását követően neurofiziológiai és viselkedésbeli változások következnek be.
A nocebo kifejezést (a latin nocere szóból: ártani, károsítani) Walter Kennedy használta először a szakirodalomban 1961-ben.
A placebo-effektus ezzel szemben sokkal hosszabb múltra tekint vissza: eredetileg az egészségügyben nevezte el 1772-ben William Cullen orvostól, aki a placebo szót (a latin igéből: „Kedves leszek”) használta. olyan anyagra utalnak, amelyet a betegeknek azzal a céllal adnak be, hogy tüneteiket módosítsák, semmint a betegség folyamatát.
1964-ben kimutatták, hogy az orvos-beteg kapcsolat pozitívan befolyásolhatja a kezelés kimenetelét; ugyanez vonatkozik a pozitív pszichoszociális kontextus kimenetelére is, amely képes pozitívan befolyásolni a páciens agyát.
A NOCEBO HATÁS
Fontos megkülönböztetni a nocebo hatást a nocebo választól.
Az előbbi arra a (negatív) pszichoszociális kontextusra vonatkozik, amelybe az ember kerül, a kezelésre és a hatás mögött meghúzódó neurobiológiai alapokra. A nocebo válasz viszont nem specifikus tényezőkre utal (beleértve a stresszt és a fiziológiai állapotokat), amelyek azonban hozzájárulhatnak egy állapot rosszabbodásához.
A nocebo-effektus kialakulását befolyásoló tényezők a következők:
- a kezelési hatásra vonatkozó elvárások, amelyeket szóbeli javaslatok, tanulás, mások megfigyelése és az orvos-beteg kapcsolat összetettsége teremthet meg. Például: ha mindig ugyanaz az orvos, ugyanabban a járóbeteg-szakrendelésen ugyanazt a tablettát adja be, akkor a kezeléssel szembeni elvárások erősebbek lesznek, és a hatások is kifejezettebbek lesznek;
- a betegek tájékoztatása a kezelés leállításáról mellékhatások kialakulásához vezethet, még akkor is, ha a kezelés még folyamatban van;
- a tapasztalataink és az, hogy milyen fontosságot tulajdonítunk annak a kontextusnak, amelyben találjuk magunkat, nagyon fontos ingerek, amelyeket agyunk gondosan feldolgoz.
Számos tanulmány próbálta megérteni, hogy a személyiségjegyek milyen hatással lehetnek a nocebo-effektusra, és hogy ezek bármilyen módon előre jelezhetik-e ennek a hatásnak a nagyságát.
Az eredmények azt mutatták, hogy minél szorongóbbak és túlzott félelem és félénkség jellemzi az embereket, annál erősebbek voltak a kezelés negatív hatásaival kapcsolatos hiedelmeik és elvárásaik.
Hasonlóképpen, minél kevésbé voltak optimisták, elszántak és ambiciózusak az emberek, annál inkább voltak erős elvárásaik az adott kezelés negatív hatásaival kapcsolatban.
A Science-ben megjelent tanulmány A. Tinnermann és munkatársai a Hamburg-Eppendorfi Egyetemi Orvosi Központból (Németország) a nocebo-effektushoz kapcsolódó különös jelenséget mutattak be: lényegesen gyakrabban fordul elő, amikor az alany meg van győződve arról, hogy a hamis gyógyszer nagyon drága.
Más kutatások azt találták, hogy a páciensben a klinikus szóbeli javaslatai által kiváltott negatív elvárások általában eléggé „erősek” ahhoz, hogy nagyobb nocebo-hatást hozzanak létre, mint a placebo-hatás.
A placebo-hatással ellentétben tehát a nocebo-effektus a gyógyszerek és az egészségügyi személyzet iránti bizalom hiányán alapul.
A nocebo válaszok bizonyos kezelésekkel kapcsolatos múltbeli negatív tapasztalatokból is származhatnak.
A PLACEBO HATÁS
A placebo-hatás ezzel szemben a gyógyulási folyamat során fellépő nem farmakológiai tényezők hatására bekövetkező pszichológiai és biológiai változások összességét tartalmazza.
Emiatt egyes szakértők, akik tanulmányozták ezt a mechanizmust, a szuggesztiónak és az önszuggesztiónak tulajdonítható jelenségnek tartják.
Jelenleg a placebohatást az orvostudományban csak kutatási célokra használják, ezért nem tényleges terápiaként
Orvostudományi tanulmányok kimutatták, hogy a placebohatás ezen a speciális alkalmazási területen elsősorban a tünetekre hat, nem pedig a patológiára. Az előnyöket is gyakran a tapasztalat diktálja.
A már kipróbált, jó eredménnyel rendelkező gyógyszer hatékonyabb, mint egy új. A harmadik fél megfigyeléseihez hasonlóan: ha azt látjuk, hogy valaki egy gyógyszer szedésével elér egy jóléti állapotot, az segít abban, hogy a gyógyszer bevétele után még hatékonyabb választ alakítsunk ki.
Egy 2010 esettanulmány 202-es áttekintése kimutatta, hogy a placebo hatás gyógyító az asztma, fájdalom, hányinger és fóbiák tüneteinek kezelésében.
A placebo-hatás sokkal kevésbé nyilvánvaló következményekkel jár az álmatlanság, a demencia, a depresszió, az elhízás és a magas vérnyomás esetén. A placebók valójában a tüneteket tapasztalják, nem pedig a tünetek okaira.
Egyelőre nem ismert, hogy a placebo-hatás kiváltható-e.
Egyes olyan betegeken végzett kutatások, akik tudatában voltak annak, hogy placebót szednek, jó eredményeket hoztak allergiás nátha, hátfájás, irritábilis bél szindróma, depresszió és figyelemhiányos hiperaktivitási rendellenesség esetén.
Bizonyára kiderült, hogy a jó orvos-beteg kapcsolat és a klinikusok jó kommunikációja nagy pozitív hatással lehet a terápiára és az arra adott jótékony reakciókra.
A cikket Dr. Letizia Ciabattoni írta
Olvassa el még:
Stockholm-szindróma: Amikor az áldozat az elkövető oldalára áll
Források:
http://www.sefap.it/web/upload/GIFF4_2014_02_Frisaldi_ras.pdf
https://www.focus.it/scienza/salute/effetto-placebo-come-funziona-per-punti
https://www.treccani.it/enciclopedia/effetto-placebo-e-nocebo_%28XXI-Secolo%29/