Mi történt Libéria Ebola árvák?
MONROVIA, 7 Október 2015 (IRIN) - Több mint 5,900 Libériás gyerek elvesztette az egyiket vagy mindkét szülőt Ebolába. Vannak, akik túlélő szülővel rendelkeznek, mások szerető otthonokat találtak barátokkal vagy rokonokkal, de sokan árva maradtak az utcán, vagy nehéznek találják, hogy alkalmazkodjanak az új élethez a fogadó családokkal.
A régi otthona előtt, egy elhagyatott házban, a főváros Monrovia külterületén ülve, az 12 éves Sarah emlékeztetett az augusztus 2014 napjára, amikor egy Ebola kezelő központból távoztak. Az öröm, hogy túlélték, gyorsan összeomlott, amikor arról tájékoztatták, hogy mindkét szülei elszenvedett a vírust. Egyetlen gyerek, most is árva volt.
A vírus több mint 4,800 halálát követően a múlt hónapban Libériát a második alkalommal a Ebola-mentesnek nyilvánították, és megpróbál előre haladni. Sarah azonban még mindig megpróbálja megtalálni a helyét. Nem sikerült nyomon követni bármelyik rokonát, egy helyi érdekképviseleti csoport, amelyet egy fogadó családnak neveztek ki.
"Ők hoztak ... hogy éljenek ezekkel az emberekkel, de egyáltalán nem vagyok boldog" - mondta az IRIN-nek. "Itt ülök, mert az őrzőim, akik idegenek vagyok, azt mondták, ha hazamegyek, megvernek. Minden kis dolog, amit a házban csinálok, dühös lesz. Nagyon félek, és nem tudom, mit tegyek.
Sarah nem volt hajlandó azonosítani a gyámjait, de azt mondta, hogy a verések mellett néven is nevezik, és néha nem is adnak neki ételt. Azt mondta, gyakran visszatér az ő volt otthonába, hogy aludjon és meneküljön a visszaélésektől.
"Már nem vagyok az iskolában. Azok az emberek, akikkel élek, elküldöm a gyermekeiket iskolába, de ne küldjék el. Minden nap sírok, a szüleimre gondolok. Nagyon el akarok menni, de nem tudom, hová menjek.
Tony *, egy 14 éves fiú, aki őrült a labdarúgásról, elvesztette mindkét szüleit és két nővérét az Ebola-nak.
Most élõ árvaházban él a Buchanan autópályán a vidéki libériában, és azt mondja, hogy "barátai" az "Ebola árvának" nevezik, és nem akarnak enni vele.
- Ez szomorúvá tesz - mondta IRIN-nek. "Sokszor megrémítenek és neveket neveznek. Néha el akarom hagyni ezt a helyet, de akkor hova megyek? "- kérdezte. "Minden éjjel imádkozom Istenért, hogy segítsen nekem ebben. Fájdalmas az élet ilyen életében. "
Nincsenek támogatási rendszerek