REBECA MORENO JIMENEZ, LINK LAB MANAGER, JÚNIUS 15, 2015

Az innováció a humanitárius térségben a fenntartható és méltóságteljes megoldások megtalálása a legégetőbb kérdésekben, amelyek befolyásolják a konfliktusok, az ember által okozott vagy természeti katasztrófák, betegségek és az élelmiszer-bizonytalanság által érintettek jólétét. Néha ezeknek a megoldásoknak a megtalálásában olyan eszközöket találunk, amelyek segítenek nekünk jobb, gyorsabb és részvételesebb módon történő átadásában. Néhány ilyen eszköz "high-tech", míg mások "low-tech". Ez különösen érvényes a Közösségekkel való kommunikációra (CwC) vészhelyzetek esetén.

Tehát mi a különbség a "csúcstechnológiájú" és "alacsony techno" megoldások között? OECD attribútumok "high-tech" azoknak az iparágaknak, amelyek intenzív kutatást és fejlesztést (K + F) folytatnak, például a repülőgépipar, a számítástechnika vagy a gyógyszeripar számára. Naponta látunk fejleményeket a „high-tech” termékek terén: könnyebb anyagokból készült drónok, a csuklójára illeszkedő számítógépek és az új betegségeket gyógyító gyógyszerek.

Általában, amikor egy humanitárius vészhelyzetre "technológiai megoldásra" gondolunk, úgy gondoljuk, hogy olyan szociális média-hálózatok állnak, amelyek a hiányzó embereket jelentik; gondolunk 3-D nyomtató, amely elsődleges segédeszközöket és higiéniai készleteket hoz létre; vagy drónok, amelyek rögzítik a hőmérő fotókat a katasztrófákról, hogy megtalálják a meleg testeket a törmelékben.

Gyorsan kialakuló vagy összetett vészhelyzetekben azonban a „csúcstechnológiás” megoldások megvalósításához szükséges infrastruktúra egy része nem létezik. Ezért a humanitárius dolgozók olyan megoldások egész területére fordultak, amelyek a „közepesen alacsony vagy alacsony” technológiájú iparágakból származnak, mint például az autóipar, a gépek, a textilipar és az egyszerű elektromos készülékek. Ezeket a technológiákat „alacsony technológiának” tekintik, mivel mivel sok éve léteznek, kevesebb K + F tevékenységet folytatnak. Mindazonáltal ők a legújabb technológiai újítások „nagyszülei”, és bizonyítottan elég hatékonyak a humanitárius válságok kezelésében, különösen ott, ahol a „csúcstechnológiás” megoldások kudarcot vallanak.

Vészhelyzetek során a közösségekkel való hatékony kommunikáció gyakran életmentő lehet. És az "alacsony techno" megoldások hatékonynak bizonyultak a vészhelyzetben érintett lakosság érintkezésének és párbeszédének javításában. Négy eset van:

1. FM rádió

A 5-féle tájfun-kategória, Haiyan (Bagyong Yolanda) november 2013-ben érte el a keleti Samar partjain a Fülöp-szigeteken, megölve az 6,300-ot. Haiyan a mai Fülöp-szigetek történetében a leghalálosabb szuperkádiónak számít, és több mint 1.9 millió embert kényszerített el, akik kénytelenek voltak elhagyni otthonaikat.

10 perces 230 km / h sebességgel (145 mph), a tájfun megszakította a nagy műholdas távközlést, így az emberek a tömeges média vagy a mobiltelefonok hozzáférés nélkül hozzáférhetnek a katasztrófa utáni közvetlen következményeihez. Ennek eredményeképpen az emberek "alacsony techno" megoldás felé fordultak, hogy kritikus információkat és közösségi támogatást kapjanak: a helyi közösségi rádiót.

Rádió Abante ("halad előre", helyi nyelvjárásban) életét egy bőröndben 6 nappal a tájfun után a Taclobanban. Az első válaszú rádióműsorral kiképzett újságírókkal a Radio Abante tájékoztatást nyújtott az érintett környező közösségek humanitárius szolgáltatásairól.

A közösség a rádiót olyan módszerként használta, hogy üzeneteket oszthasson meg az alapszolgáltatások nyújtásával kapcsolatban. Visszajelzést gyűjtöttek rövid SMS-szolgáltatáson (SMS) és telefonhívásokról az érintett populációkról. Ráadásul a rádiós programozás pszichoszociális támogatást nyújtott a hallgatóknak. Szombat délelőtt pedig az állomás sugárzott "Az elszámoltathatóság órája", Ahol a hallgatók felkérést kaptak arra, hogy kérdéseket tegyenek fel a humanitárius ügynökségek és a kormány képviselői számára az egészségügyi, higiéniai és menedékhely-nyújtási szolgáltatások tekintetében.

2. SMS rövid kód

2010 januárjában 7.0 magnitúdójú földrengés Haitit sújtotta, amelynek epicentruma körülbelül 25 kilométerre (16 mérföldre) volt a fővárostól, Port-au-Prince-től. A földrengés 220,000 XNUMX ember halálát okozta kényszerítették 1.5 milliót, hogy hagyják el otthonukat súlyos infrastrukturális károk miatt. A távközlést is nagyban érintette, mivel a szigetország elveszítette a kommunikációs tornyok többségét.

Humanitárius szervezet, az InSTEDD együttműködött a DigiCel-vel, a legnagyobb mobilszolgáltatóval, hogy SMS-kódot dolgozzon ki a sürgősségi üzenetek bejelentésére: az 4636. A szolgáltatást szabadon felajánlották az érintett lakosság számára, hogy vészhelyzeti üzeneteket küldhessenek. Ezek az üzenetek tartalmazzák az élelmiszer-elosztásra és az eltűnt személyekről szóló jelentéseket. Ushahidi felmérte ezt az ötletet és beírja az SMS vészhelyzeti üzeneteket egy adatbázisba, ahol leképezhetők. De ez nem az a technológia volt, amely ezt az innovációt a következő szintre emelte; ez volt a munkaerő. Egy önkéntes hadsereg - a technológia által támogatott - a creole-tól érkező üzenetek angol és francia nyelvre történő fordításával. Ezt az információt a humanitárius szervezeteknek azonnali választ kapták.

3. Szintérzékelők

Indonézia egyike azoknak az országoknak, amelyekre a monszun eső áll. Júniusban az 2014 heves esőzések az ország északi részén olyan hatalmas árvizet okoztak Az 13 embereket megölték és az 40,000-ot kiszorították az otthonukból. Az emberek elvesztették életüket és értékes holmikat, mert korai figyelmeztető jelek nem voltak arra, hogy a vízszint hirtelen veszélyes szintre emelkedik. Az érzékelők megoldhatják ezt a problémát.

Az érzékelők lehetnek "high-tech" vagy "low-tech" eszközök. A "high-tech" érzékelő egyik példája egy olyan távérzékelő, amely képeket és adatokat távolról szerez be, általában műholdak vagy repülőgépek használatával, például a drónok használatával. A szintérzékelő egy példa egy "low-tech" érzékelőre. Ezek a szenzorok közvetlenül érzékelik a folyadék szintjét a vízben, ha növekszik.

Ez a technológia, SMS-ként kombinálva, korai figyelmeztető rendszerként szolgálhat az árvizek számára. Amikor a vízszint emelkedik, az érzékelő riasztást generál egy GSM modemre, hogy SMS-t küldjön a telefonos előfizetőknek. Ez a videó megmutatja, hogyan működik nagymértékben.

Az "alacsony techno" megoldásokat "high-tech" megoldások kísérhetik hatékonyságuk növelése érdekében. Ezt Jakarta városában láthatjuk, ahol a kormányzati kezdeményezés a szociális médiában lehetővé tette az árvízi információk megosztását a Twitteren, miközben az adatokat a térképen láthatóvá tették.

4. Rövid hullámú rádió

A távközlési infrastruktúrát nem mindig természeti katasztrófák okozzák. Sok esetben az ilyen infrastruktúrát a konfliktus is kimerítheti. Más esetekben az infrastruktúra soha nem létezett. Ez a helyzet Szomáliában.

A frekvencia moduláció (FM) a leggyakoribb rádióhullám, és különösen a hangminőség miatt használatos. Azonban, ha az FM hullámok találkoznak a hegyekkel, pl. A jel elvész. Emiatt a rövidhullámú, ami az Amplified Modulation (AM) egy típusa, a legjobb módja annak, hogy a rádiót a hozzáférhetetlen helyeken továbbítsák, mivel hullámuk hosszabb távon halad tovább.

Ez a helyzet Rádió Ergo amely létrehozta a Freedom Fone nevű programot, amely lehetővé teszi a távoli területek hallgatóinak, hogy hívják az állomást, és kérdéseket tegyenek fel például az egészséggel kapcsolatos kérdésekről. Az állomás stúdió Nairobiban található, de az Egyesült Arab Emírségeken keresztül továbbítja Szomáliába. Az ilyen jellegű beállítás újságírói szabadságot adhat abban az esetben, ha kormányzati korlátozások keletkezhetnek a rádiós programozáshoz. A humanitárius szervezetek kihasználják ezt, és új programot dolgoznak ki a Radio Ergo-val, amely a katasztrófákra és a betegségek megelőzésére, védelmére és megélhetésére összpontosít.

A "csúcstechnológiájú" megoldásokkal vagy egyedül alkalmazott "alacsony tech" megoldások életmentőek lehetnek, és reményt remélhetnek a kétségbeesés helyén. Ezek semmiképpen sem jelentik a csodálkozást a katasztrófa által sújtott közösségekkel való kommunikációban a kezdeti vagy összetett vészhelyzetekben. Azonban további csatornát biztosítanak a leginkább rászorulók eléréséhez. Az "alacsony tech" soha nem helyettesítheti az emberi interakciót és a személyes kapcsolatot, de hatékony lehet az alapvető információk életének megmentésében.