Orvostudomány a római hadseregben: Utazás a történelemben
Az Originstől a légiósok kifinomult gondozási rendszeréig
A római hadiorvoslás eredete és fejlődése
Az orvostudomány a római hadsereg jelentős fejlődésen ment keresztül az évszázadok során. Az ideje alatt Julius Caesar és Gallia meghódítása (Kr. e. 58-51) során a sebesült katonák a táborban maradtak, miközben a hadsereg folytatta menetelését. alatti hivatásos hadsereg megjelenésével Octavian Augustus (Kr. e. 27 – Kr. u. 14.), kialakult egy szervezett orvosi alakulat. A bevonuló fiatalok fix fizetésre számíthattak a katonai kincstárból (aerarium militare) és különleges juttatások, beleértve méltányos az orvosok státuszát, amely teljes állampolgársági jogot és a lovaskört biztosított számukra. A hadseregbe való felvétel kötelező állapotfelmérés volt, csak egészséges és erős férfiakat fogadtak be. A medicus szerepe döntővé vált, különböző szakterületekkel, köztük sebészek, szemészek és urológusok.
Orvosi gyakorlat és sebészeti műszerek
Római orvosok voltak gyakran felszabadított görög rabszolgákat vagy a gyógyítás területén görög műveltséggel rendelkező személyek. Az egyszerű sebek kezelése volt a leggyakoribb műtéti eljárás. Az alapvető sebészeti készletek szondákat, horgokat, csipeszeket, tűket, kauterizáló eszközöket és szikét tartalmaztak. Elterjedt technika volt a sebek tűvel és cérnával történő varrása, de fertőzés esetén a fibula technikát részesítették előnyben, amely a sebben átvezetett rézötvözet csapok és a körülöttük nyolcas alakban összefonódó szálak felhasználásával járt.
Valetudinaria: római katonai kórházak
A római légióknak volt katonai kórházak hívott valetudinaria, ahol súlyosabb sebeket, betegségeket kezeltek. Ezek a kórházak viszonylag kicsik voltak, és az egység legfeljebb 5%-át tudták befogadni. A hosszú távú gondozásra vagy lábadozásra szoruló katonákat elbocsáthatják, hogy máshol gyógyuljanak meg. Valami által Kr.u. 2. század, szinte minden nagyobb katonai táborban volt állandó egészségügyi személyzet, beleértve az orvosokat, asszisztenseket és a kenőcsök és kötszerek előállításával foglalkozó személyzetet. Capsariiben kiképzett katonák elsősegély, alapellátást nyújtott, míg képzettebb orvosok bonyolították le a bonyolultabb eljárásokat.
Galenus és hatása a katonai medicinára
Ennek az időszaknak az egyik legbefolyásosabb orvosa volt Galen (Kr. u. 130-200 körül), görög származású, akinek óriási hatása volt az orvostudomány fejlődésére. Korai tapasztalatait a gladiátoriskolában szerezte Pergamon, ahol a gladiátorok egészségét ápolta és megtette első lépéseit az anatómia és a sebészet terén. Galenus tudása, amelyet Görögországban végzett boncolások során szerzett, tiszteletet és tekintélyt vívott ki számára az orvostudomány területén. Galént udvari orvosnak nevezte ki Marcus Aurelius császár, köszönhetően hírnevének és szakértelmének.
Források