A borbély-sebészek felemelkedése és hanyatlása
Utazás az orvostörténeten keresztül az ókori Európából a modern világba
A borbélyok szerepe a középkorban
A Középkor, fodrász-sebészek központi szereplői voltak az európai orvosi tájnak. Az i.sz. 1000 körül kialakult személyek az ápolás és az orvosi eljárások terén szerzett kettős szakértelmükről voltak híresek, és gyakran ők voltak az orvosi ellátás egyetlen forrásai a helyi közösségekben. Kezdetben itt találtak munkát kolostorok a szerzetesek borotválkozása, amely akkori vallási és egészségügyi követelmény volt. Ők voltak a felelősek a vérontás gyakorlatáért is, amely szerzetesekből borbélyokká vált, megszilárdítva ezzel a sebészeti területen betöltött szerepüket. Idővel a fodrász-sebészek egyre többet kezdtek fellépni komplex műtétek mint például az amputációk és a kauterizálások, amelyek nélkülözhetetlenek a háború idején.
A szakma evolúciója
A Reneszánsz, az orvosok korlátozott sebészeti ismeretei miatt a borbély-sebészek kezdtek előtérbe kerülni. A nemesség szívesen fogadta őket, még kastélyokban is működtek, felléptek sebészeti beavatkozások és amputációk a szokásos hajvágásuk mellett. Azonban nem részesültek az akadémiai elismerés kiváltságában, és csatlakozniuk kellett a szakmai céhekhez, és helyette inasnak kellett képezniük magukat. Az akadémiai sebészek és a borbélysebészek közötti szétválasztás gyakran feszültséghez vezetett.
A borbélyok és a sebészek szétválasztása
Történelmi jelentőségük ellenére a borbély-sebészek szerepe elkezdődött hanyatlás a 18. században. Franciaországban 1743-ban megtiltották a borbélyoknak és a fodrászoknak a műtéti tevékenységet, két évvel később pedig Angliában végleg elválasztották a sebészt és a borbélyt. Ez vezetett a létrehozásához Royal College of Surgeons Angliában 1800-ban, míg a borbélyok kizárólag a hajra és más kozmetikai szempontokra összpontosítottak. Ma a klasszikus piros-fehér fodrászbot sebészi múltjukra emlékeztet, de orvosi funkcióik eltűntek.
A borbély-sebészek hagyatéka
A fodrász-sebészek egy kitörölhetetlen nyomot hagyott az európai orvoslás történetében. Nemcsak alapvető orvosi ellátást nyújtottak, hanem ügyfeleik bizalmasaként is szolgáltak, döntő szerepet játszottak a mentális egészségben, mielőtt a pszichiátria önálló tudományágként megjelent volna. Az ő hozzájárulásukra való emlékezés elengedhetetlen az orvostudomány és a társadalom fejlődésének megértéséhez.
Források