A „spontán vetélés” kifejezés a terhesség első 180 napján belül spontán megszakításra utal.

Az esetek többségében azonban a vetélés a terhesség első trimeszterében következik be.

Sokkal gyakoribb állapot, mint általában gondolják: a becslések szerint a terhességek akár 30%-át is érintheti.

Mi a vetélés?

A vetélés lehet „teljes” (jellemzője az élettelen embrió vagy magzat teljes spontán kilökődése); vagy „hiányos” vagy „megmaradt” (amikor a terhesség még részben vagy teljesen jelen van a méhüregben, de az embrió vagy a magzat szívműködése nincs).

Mik a vetélés okai?

A vetélésnek sokféle oka lehet.

Ezek közé tartozik

• kromoszóma-rendellenességek (ez minden bizonnyal a vetélés leggyakoribb oka. A gyakoriság az anyai életkor előrehaladtával növekszik);
• a méh veleszületett fejlődési rendellenességei (sövény, egyszarvú stb.) vagy szerzett fejlődési rendellenességei (polipok, miómák);
• méhnyak inkontinencia (a méhnyak a terhesség nagyon korai szakaszában hajlamos kitágulni, még összehúzódások hiányában is, ami a magzat kilökéséhez vezet);
• autoimmun vagy thrombophiliás betegségek (azaz fokozott véralvadás esetén);
• fertőző betegségek, például toxoplazmózis, rubeola, citomegalovírus fertőzés, amely megfertőzheti a magzatot, és szenvedést, majd halált okozhat;
• kezeletlen hüvelyi fertőzések;
• a sárgatest elégtelensége, amely nem termel elegendő progeszteront, a beágyazódást és a terhesség fenntartását az első trimeszterben elősegítő hormont.

Mik a vetélés tünetei?

Néma, azaz tünetmentes vetélések vannak (ebben az esetben a diagnózis klinikai, szülészeti ultrahangos vizsgálaton keresztül történik).

Más esetekben azonban az abortusz vérveszteséggel vagy méhösszehúzódással nyilvánul meg.

A vetélés tünetei nagyon eltérőek lehetnek, és a különböző klinikai helyzetektől függően változhatnak.

Hogyan előzhető meg a vetélés?

A vetélés megelőző kezelési módjai nagymértékben különböznek a vetélés okától függően.

A pihenés általában az első és legfontosabb kezelés, amelyet akkor javasolnak, ha vetélés fenyeget.

A progeszteron alapú megelőző terápia hatékony lehet olyan esetekben, amikor sárgatest-elégtelenség gyanúja merül fel.

Autoimmun betegségek (például antifoszfolipid szindróma) vagy túlzott thrombophilia esetén heparin vagy acetil-szalicilsav írható fel.

Méhnyak-inkompetencia esetén a méhnyak cerclage-ját végezzük.

Az olyan betegségeket, mint a cukorbetegség vagy a pajzsmirigybetegség, terhesség előtt kezelni kell.

Diagnózis

A vetélés diagnózisa általában a következőkön alapul:

• nőgyógyászati ​​vizsgálat;
• ultrahang vizsgálat.

A következők is előírhatók:

• terhességi teszt;
• a terhességi hormon béta-frakciójának (HCG) plazma dózisa. A HCG a méhbe történő beágyazódás során termelődik, és a terhesség harmadik hónapjáig folyamatosan növekszik. Változásai hasznosak annak megértéséhez, hogy kialakul-e a terhesség vagy sem.

Kezelések

A vetélés diagnosztizálása után általában két lehetséges intézkedés létezik:

1) sebészeti kezelés: ezt hiszteroszívás általi „curettage”-nek nevezik. A gyakorlatban a méhüregben visszatartott abortuszanyagot a méhnyakcsatornán keresztül behelyezett kanülön keresztül szívják ki.

2) esetenként eldönthető, hogy megvárják az abortív anyag méhből történő spontán kilökődését, vagy a méhösszehúzódást elősegítő gyógyszerekkel elősegítik a kilökődését. Ezt „várakozó magatartásnak” nevezik, amelyet főként tökéletlen abortusz esetén alkalmaznak (belső abortuszok esetében ritkábban), és különösen akkor, ha az abortusz a terhesség első heteiben történt.

Olvassa el még:

Emergency Live Még több…Élő: Töltse le újságja új ingyenes alkalmazását IOS és Android rendszerre

Transzvaginális ultrahang: hogyan működik és miért fontos

Az Egyesült Államok CDC kutatói tanulmánya: „Nincs megnövekedett vetélés kockázata a Covid vakcinával rendelkező terhes nőknek”

Forrás:

Humanitas