Fájdalom: A megmentőknek és gondozóknak fel kell mérniük a fájdalom okát, súlyosságát és természetét, valamint a tevékenységekre, a hangulatra, a megismerésre és az alvásra gyakorolt ​​hatását.

Az akut fájdalom (pl. hátfájás, mellkasi fájdalom) okának megítélése eltér a krónikus fájdalométól.

Az anamnézisnek tartalmaznia kell a következő információkat a fájdalomról:

• Minőség (pl. égő, görcsszerű fájdalom, fájdalom, mély, felületes, szúró, szúró fájdalom)
• A súlyosság
• Elhelyezkedés
• Sugárzás
• Időtartam
• Időbeli jellemzők (beleértve a fluktuáció típusát és mértékét, valamint a remisszió gyakoriságát)
• Kiváltó és enyhítő tényezők

Meg kell határozni a beteg funkcióinak szintjét, a mindennapi tevékenységekre (pl. öltözködés, fürdés) és a munkára, a foglalkozási tevékenységekre és az interperszonális kapcsolatokra (beleértve a szexuális tevékenységet is) összpontosítva.

A páciens fájdalomérzékelése jelentősebb lehet, mint a betegség belső élettani folyamatai

Elemezni kell, hogy ez mit jelent a beteg számára, különös tekintettel a pszichés problémákra, a depresszióra és a szorongásra.

A fájdalommal kapcsolatos panaszkodás társadalmilag elfogadottabb, mint a szorongásról vagy depresszióról való panaszkodás, és a megfelelő terápia gyakran attól függ, hogy szétválasztjuk ezeket az eltérő felfogásokat.

A fájdalmat és a szenvedést is meg kell különböztetni, különösen a rákos betegeknél; a szenvedés oka lehet a funkcióvesztés és a közelgő haláltól való félelem, mint a tényleges fájdalom.

Ezenkívül meg kell határozni, hogy a másodlagos haszon (külső körülmények, egy betegség járulékos haszna, pl. betegnapok vagy kártérítés) mennyiben járulhat hozzá a kapcsolódó rokkantsághoz.

A formára nézve pozitív személyes vagy családi anamnézis gyakran segíthet az esetleges probléma tisztázásában.

Figyelembe kell venni, hogy a családtagok hajlamosak-e állandósítani a krónikus formát (pl. folyamatosan érdeklődnek a beteg egészségi állapotáról).

A betegeket, esetenként a családtagokat és a gondozókat ki kell kérdezni a felírt receptek, a vény nélkül kapható gyógyszerek és egyéb kezelések, valamint az alkohol vagy a rekreációs vagy tiltott szerek használatáról, hatékonyságáról és káros hatásairól.

Fájdalom intenzitása

A fájdalom intenzitását fel kell mérni a potenciálisan fájdalmas beavatkozások előtt és után.

A beszélni tudó betegeknél az önértékelés az aranystandard, míg a fájdalom külső jelei ill szorongás (pl. sírás, grimaszolás, testrezgések) másodlagosak.

A kommunikációs nehézségekkel küzdő betegek és a kisgyermekek számára a non-verbális (viselkedési és néha fiziológiai) mutatók válhatnak az elsődleges információforrássá.

A formális mérések közé tartozik

• Verbális kategória skálák (pl. enyhe, közepes, súlyos)
• Numerikus skálák
• A vizuális analóg skála

A numerikus skála esetében a betegeknek 0-tól 10-ig terjedő pontszámot kell rendelniük a fájdalmukhoz (0 = nincs fájdalom; 10 = „a legrosszabb fájdalom valaha”).

A vizuális analóg skálához a betegeknek egy 10 cm hosszú vonalon kell megjelölniük a fájdalmuk mértékét, ahol a bal oldalon „nincs fájdalom”, a jobb oldalon pedig „elviselhetetlen fájdalom” felirattal.

A fájdalom pontszáma a vonal bal végétől mért távolság milliméterben.

Az alacsony iskolai végzettségű vagy ismert fejlődési problémákkal küzdő gyermekek és betegek egy listából választhatnak képeket a mosolygótól a fájdalomtól eltorzult arcokig vagy a különböző méretű gyümölcsökig, hogy kifejezzék a fájdalom súlyosságáról alkotott felfogásukat.

A fájdalom mérésekor a vizsgálónak meg kell határoznia egy időtartamot (pl. „átlagosan hányszor az elmúlt héten”).

Demens és afáziás betegek

A kognitív funkciókat, beszédet vagy nyelvet befolyásoló patológiákban (pl. demencia, afázia) szenvedő betegek fájdalmának értékelése nehéz lehet.

A fájdalom jelenlétére az arc grimaszolása, a homlokráncolás vagy a szemek ismételt pislogása utal.

Néha a beteget kísérő személy fájdalom jelenlétére utaló viselkedésről számolhat be (pl. hirtelen szociális visszahúzódás, ingerlékenység, arcfintorítás).

Fájdalmat kell figyelembe venni azoknál a betegeknél, akiknek kommunikációs nehézségeik vannak, és akiknél megmagyarázhatatlan módon megváltozik a viselkedésük.

Sok kommunikációs nehézséggel küzdő beteg képes értelmesen kommunikálni, ha megfelelő fájdalomskálát használnak.

Például a Funkcionális Fájdalom Skála validálásra került, és olyan ápolási otthoni betegeknél használható, akiknek a Mini-Mental State Examination pontszáma ≥ 17.

Neuromuszkuláris blokáddal kezelt betegek

Nem állnak rendelkezésre validált eszközök a fájdalom értékelésére, ha neuromuszkuláris blokádot alkalmaznak a mechanikus lélegeztetés megkönnyítésére.

Ha a betegnek nyugtatót adnak, az adagot addig lehet módosítani, amíg az eszméletét meg nem tapasztalja.

Ilyen esetekben nincs szükség speciális fájdalomcsillapítókra.

Ha azonban a beteg nyugtató hatású, de továbbra is az eszméletvesztés jeleit mutatja (pl. pislogás, valamilyen parancsra adott szemmozgás), a fájdalom kezelését az állapot által általában kiváltott fájdalom mértéke alapján (pl. égési sérülések, trauma) kell végezni. megfontolva.

Ha esetleg fájdalmas beavatkozásra van szükség (pl. ágyhoz kötött beteg megfordítása), akkor a kiválasztott fájdalomcsillapítóval vagy érzéstelenítővel előkezelést kell végezni.

Olvassa el még:

Emergency Live Még több…Élő: Töltse le újságja új ingyenes alkalmazását IOS és Android rendszerre

O.Therapy: Mi ez, hogyan működik, és milyen betegségek esetén alkalmazható

Oxigén-ózon terápia a fibromyalgia kezelésében

Hiperbár oxigén a sebgyógyulási folyamatban

Oxigén-ózon terápia, új határ a térdízületi arthrosis kezelésében

Fájdalom kezelése oxigén-ózon terápiával: Néhány hasznos információ

Forrás:

MSD