Saroksarkantyú: mi ez?
A sarokcsont a calcaneusból származik, amely a tarsust alkotó 7 csont egyike, amely a lábközépcsonttal és a phalangusokkal együtt alkotja a láb csontvázát
Ha a sarok túlzott igénybevételnek van kitéve, különböző jellegű terheléseknek és folyamatos mikrotraumáknak van kitéve, előfordulhat, hogy a különböző ízületek begyulladnak, és ez elősegíti az adott típusú állapot kialakulását.
A rózsa- vagy karomtövis alakjából adódóan ún. saroksarkantyú osteofita, vagyis a sejtek meszesedése által okozott csontnövekedés.
Ha egy szövet túlzott igénybevételnek van kitéve, előfordulhat, hogy a szervezet új sejtek termelésével próbálja helyrehozni a károsodást.
Feleslegük meszesedési folyamatokat válthat ki, ami megakadályozza azon inak és szalagok megfelelő működését, amelyeken az osteophyták nőnek.
Saroksarkantyú esetén az oszteofita a sarokban a plantáris fascia vagy az Achilles-ín közelében képződik, következésképpen ezeket a struktúrákat is begyulladja.
Nem ritka az olyan eset, amikor ez a patológia plantáris fasciitishez vagy az Achilles-ín gyulladásához kapcsolódik.
A saroksarkantyúk fajtái
A sarok azon területétől függően, ahol a meszesedés kialakul, két különböző típusú saroksarkantyú azonosítható.
Az alsó saroksarkantyúban az osteofita a sarok lábfejet határoló részének szintjén képződik.
Innen származik a plantáris fascia: ezért a legtöbb esetben ez az állapot plantáris fasciitissel, a talp egészének gyulladásával társul.
A saroksarkantyú hátul van, amikor a csontos kiemelkedés a sarok abba a részébe nő, ahol az Achilles-ín beilleszkedik.
Ez szabad szemmel is látható, és ennek az ínnek a gyulladásához kapcsolódik.
Saroksarkantyú: okok és kockázati tényezők
A saroksarkantyú tipikus okai között találja az akut vagy kisebb és ismétlődő sérüléseket, amelyek nemcsak a sarkot, hanem a láb egyéb inait és izmait is károsítják.
A láb fascia és a talp lágy szöveteinek szintjén kialakuló nyújtások és kis ismétlődő szakadások elősegíthetik a gyulladásos folyamat kialakulását.
Ritkábban az ok reaktív ízületi gyulladás, spondylitis ankylopoetica vagy diffúz idiopátiás csontváz hyperostosis.
A saroksarkantyú kialakulását nem lehet megakadályozni, de érdemes odafigyelni néhány kockázati tényezőre, amelyek elősegíthetik a megjelenését és felgyorsíthatják lefutását:
- Séta elrontott testtartással. A rossz testtartás, még járás közben is, indokolatlanul megterheli a sarokcsontot, a szalagokat és a környező szöveteket, ami begyullad.
- Futás és kocogás. Jó vigyázni, hogyan gyakorolja őket. Az ilyen típusú sporttevékenység túlzott behatása idővel károsíthatja az alsó végtagok ízületeit, beleértve a láb ízületeit is. Ugyanez vonatkozik a túl intenzív fizikai tevékenységekre vagy minden olyan sportágra, amely nagy ugrásokat foglal magában (futás, atlétika, kosárlabda).
- Nem megfelelő cipő viselése a láb mérete és alakja miatt, vagy gyakori sarkú cipő viselése.
- Túlsúly és elhízás. A túlzottan mozgásszegény életmód számos patológia kockázati tényezője. Valójában a túlsúly túlterheli az ízületeket, különösen a lábfejet, amelyeknek az egész test terhét kell viselniük, és minden mozgásunkban részt vesznek.
- Az osteoarthritisben szenvedő betegeknél megnő a saroksarkantyú kialakulásának esélye.
- A láb bizonyos anatómiai patológiái kedvezhetnek a saroksarkantyú kialakulásának (lapos láb, cavus láb, valgus láb).
- Anyagcsere-betegségek, amelyek gyengítik a szervezet egészét.
- Genetikai hajlam. Azok, akiknek szülei osteoarthritisben szenvednek, nagyobb valószínűséggel szenvednek életük során.
Saroksarkantyú: tünetek
A saroksarok növekedése kezdetben tünetmentes, vagy olyan lassan fejlődik, hogy a beteg nem aggódik az ilyen enyhe fájdalom miatt.
Valójában csak akkor érezhető fájdalom, ha a patológia előrehaladott stádiumban van, ami megakadályozza a legegyszerűbb mozgásokat.
A fájdalom a saroksarkantyúk leggyakoribb tünete.
Lehet szórványos vagy krónikus, és nem csak bizonyos tevékenységek (séta, futás, kocogás) gyakorlása során, hanem egyszerűen több perces állással is érezhető.
Ha növekszik, és végül befolyásolja az alany fiziológiás járását, lehetőség van mankók használatával az ízület pihentetésére, amennyire csak lehetséges.
A legenyhébb esetekben ez a trükk elegendő a probléma megoldásához.
A fájdalom azonban nem az egyetlen tünet: az érintett terület bőre kalluszszerűen megvastagodhat, a környező szövetek érzékenysége csökkenhet.
A láb gyakran fáradtnak tűnik, és az érintett anatómiai területen az izmok és szalagok megduzzadnak.
Amikor a saroksarkantyúk plantáris fasciitishez vezetnek, gyulladás lép fel, amely fájdalmat okoz a talpban hosszú séták, futások és sok órás állás után, de reggel, amikor felébred.
A talpi fascia pihenés közben megrövidül és megmerevedik, a problémák másnap reggel jelentkeznek, amikor ismét hozzá kell szoknia a mozgáshoz.
Általában ez az alkalmazkodás néhány másodpercig tart és akadálytalanul megy végbe, míg a sarkú sarokkal rendelkezők érzik ezt az átmeneti fájdalmat, amely csak megfelelő bemelegítés után szűnik meg.
Hogyan diagnosztizálják a saroksarkantyút
Ha arra gyanakszik, hogy saroksarkantyúban szenved, mert szabad szemmel látja az Achilles-ín közelében, vagy mert a tipikus tüneteket érzi, tanácsos azonnal forduljon megbízható orvosához az első vizit elvégzése és a lefoglalás érdekében. később egy időpontot egy láborvoshoz vagy ortopéd sebészhez.
A vizit egy első pillanatból áll, melynek célja a páciens klinikai anamnézisének vizsgálata, különös tekintettel a korábbi és a még jelenlévők vizsgálatára.
Később, a fizikális vizsgálat során megfelelő vizsgálatokat végeznek, hogy megértsék, hol és milyen intenzitású fájdalmat érez a beteg.
Szükséges továbbá további vizsgálatok elvégzése, amelyek radiológiai vizsgálatok elvégzésével járnak, mint például a lábröntgen, amely részletesen mutatja az elváltozást és annak mértékét.
Ezenkívül a mágneses rezonancia és az ultrahang még mélyebb képeket biztosít, lehetővé téve a láb lágy szöveteinek állapotának, a hematómák és a folyamatban lévő elváltozások értékelését a plantáris fascia szintjén.
Célszerű azonnal orvoshoz fordulni, amint saroksarkantyú-tünetek gyanúja merül fel, mert ha krónikussá válik, súlyosabb és nehezebben kezelhető problémává válhat, ami kihat a járásra.
Ha nem kezelik azonnal, a saroksarkantyúk több fizioterápiás kezelést igényelnek a gyógyuláshoz, ráadásul más kóros állapotok is megjelenhetnek ugyanazon a területen.
Saroksarkantyú, kezelések és megelőzés
A saroksarkantyú diagnózisának megerősítésekor a szakember a páciens klinikai kórtörténetének leginkább megfelelő terápiás kúrát választja.
Ha a patológia tünetmentes, nem terveznek speciális kezelést.
Abban az esetben, ha a betegnél tünetek jelentkeznek, lehetőség van a konzervatív terápia (gyógyszeres és fizioterápia) alkalmazására elsőként.
A kínált kezelések között találjuk:
- A maradék. A fájdalmat okozó és súlyosbító tevékenységeket kerülni kell. A gondosabb életmód segít csökkenteni a fájdalmat. Kerülje a hosszú sétákat, futást és ugrást.
- Nem szteroid fájdalomcsillapító szerek (NSAID-ok), például ibuprofén szedése. Csökkentik a fájdalmat és a kényelmetlenséget. Fontos azonban, hogy ne éljünk vissza velük, gyakori mellékhatásaik miatt.
- Napi nyújtás és fizioterápiás foglalkozások. A lábizmok stimulálásával javítja az összes szalag, például az Achilles-ín és a talpi fascia egészségét is. A kevésbé merev izmok és szalagok jobban reagálnak a fájdalomra.
- Használjon megfelelő cipőt, amely nem nyomja meg az osteophytot, növelve a fájdalmat. Az ortopédia használata segíthet.
- Az érintett területet célzó masszázsok, ultrahangok és lökéshullámok a betegek által kedvelt terápiák közé tartoznak, akik bizonyítják, hogy képesek csökkenteni a tünetek súlyosságát.
- Kortizon beszivárgása az érintett területen. Gyorsan enyhítik a tüneteket, de a fontos mellékhatások miatt rövid ideig kell alkalmazni.
Ha a gyógyszeres kezelés nem hozza meg a kívánt hatást, nem csökkenti a fájdalmat és a mozgási nehézségeket, akkor az orvos választhatja a műtétet.
A sebészeti terápia magában foglalja a calcanealis kiürülés eltávolítását és a talpi fascia tágítását.
Az adatok a kezünkben, ez egy magas sikerességi arányú műtét, amely garantálja a páciens teljes felépülését.
Még ha a saroksarkantyú megjelenését nem is lehet 100%-osan megakadályozni, akkor is hasznos a kényelmes és megfelelő lábbeli viselése a probléma kialakulásának elkerülése érdekében.
Az ortopédia behelyezése alkalmasabbá teheti a lábbelit, ami jobb járást tesz lehetővé.
Ezenkívül jó szokás, hogy bármilyen fizikai gyakorlat elvégzése előtt megfelelő bemelegítést végezzen, anélkül, hogy megfeledkezne a boka- és lábízületekről.
A következetes edzés fontos az egész test egészsége szempontjából, de fizikai állapotától függően helyesen kell végezni.
Olvassa el még
Emergency Live Még több…Élő: Töltse le újságja új ingyenes alkalmazását IOS és Android rendszerre
A lábfej deformitásai: Metatarsus Adductus vagy Metatarsus Varus
Fájdalom a talpban: lehet lábközépcsontfájás
Beszéljünk a lapos lábról: milyen problémákat okoz?
Ortopédia: Mi az a kalapácsujj?
Üreges láb: mi ez és hogyan lehet felismerni
Foglalkozási (és nem foglalkozási) betegségek: lökéshullámok a talpi fasciitis kezelésére
Lapos lábak gyermekeknél: hogyan lehet felismerni őket, és mit kell tenni ellene
Duzzadt láb, triviális tünet? Nem, és íme, milyen súlyos betegségekhez köthetők
Diabéteszes láb: tünetek, kezelés és megelőzés