Veleszületett vagy szerzett rendellenességek: pes cavus

By Cristiano Antonino On 21. augusztus 2023.

A Pes cavus az egyik leggyakoribb malformáció. Azok, akik ebben szenvednek, hangsúlyosabb mediális talpívvel rendelkeznek, ezért magasabb, mint kellene

Az ellenkező helyzet a lapos lábfej, amelyre a lapos talpboltozat és a sarok valgus-pronációja jellemző.

A 10 hónapos és 3-4 éves kor között gyakori lapos lábak, amelyek általában 6-7 éven belül spontán módon rendeződnek, ha továbbra is fennáll, elősegíthetik a boka és a térd szintjén jelentkező problémák kialakulását.

Hasonlóképpen, a pes cavus számos testtartási problémát okozhat, amelyek fájdalmat okozhatnak, mivel a láb nem támaszkodik a talajon, ahogy kellene.

A talpboltozat túlzott görbülete azonban nem az egyetlen jellemzője ennek az állapotnak: az ebben szenvedőknél a sarok is befelé fordul, és az első lábközépcsont lesüllyed.

A veleszületett vagy szerzett pes cavus súlyosság szerint osztályozható, és konzervatív vagy sebészeti beavatkozást igényel.

Lapos láb: mi ez és hogyan lehet felismerni

Anatómiai deformitás, a cavus láb objektív vizsgálattal felismerhető.

Valójában az ebben szenvedőknek a normálnál magasabb talpboltozatuk van, és amikor a lábukat a talajra teszik, nem tudják egyszerre elhelyezni lábujjaikat, sarkukat és a talp egy részét.

Csak a sarok és a lábujjak érintkeznek a talajjal, míg a középső rész „emelkedett” marad.

Fiziológiás körülmények között a láb egyszerre üreges és lapos: támasztva ellaposodik (lengéscsillapítóként működik), lökésre a talpív megemelkedik.

Az üreges láb ezért jól működik a tolófázisban, de nem tompítja a lépést, amikor a talajon nyugszik

Magától értetődik, hogy akinek ez az anomália van, annak gondja van a testtömeg eloszlásával.

Ahelyett, hogy az egész lábra nehezedne, csak a talajon nyugvó területekre nehezedik.

Két különböző, egyidejűleg fellépő körülmény miatti malformációról van szó: a mediális talpívet alkotó belső struktúrák természetellenesen emelkednek, az elülső terület (különösen a nagylábujja) pedig lefelé görbül.

Gyakran előfordulnak ín- és izomproblémák is.

A Pes cavusnak számos oka lehet, amelyek lehetnek veleszületett, adaptív vagy idiopátiás eredetűek

Az első esetben a tulajdonság születése óta jelen van és genetikai tényezők is érintettek, a második esetben a kiváltó tényezők felismerhetők, a harmadik esetben pedig ismeretlen okokból ered.

Az alkalmazkodó okok közé tartoznak a neurológiai betegségek (az esetek 70%-ában), a csontrendszeri okok és a trauma.

A neurológiai betegségek, amelyek az üreges láb kialakulásához vezethetnek, a következők:

Charcot-Marie-Tooth szindróma, öröklött neuropátia, amelyben az alsó láb izmai gyengülnek és sorvadnak;
Friedreich-ataxia, örökletes neurodegeneratív betegség, amelyet progresszív járásataxia jellemez;
spina bifida, egy vagy több csigolya tökéletlen záródásából adódó rendellenesség;
örökletes neuropátia, amelyet a kis és nagy idegrostok érzékszervi elvesztése jellemez;
a stroke;
gyermekbénulás;
gerinc- tumorok;
agydaganatok;
spasztikus bénulás;
gerinc sérülések;
syringomyelia, egy neurológiai betegség, amelyet folyadékkal telt ciszták képződése jellemez a gerincvelőben;
izomsorvadás;
köszvény.

A Cavus láb bizonyos csontváz elváltozásokból is eredhet, amelyek az elülső lábfejet (elülső lábfej) vagy a hátsó lábfejet (hátulláb hajtott cavus láb) érintik.

Az első esetben az első lábközépcsont talpi flexiója, a lábfej üreges, a hátsó láb pedig a szupináció felé hajlik válaszul.

A második esetben az első lábközépcsont talpi flexiója mellett a hátsó láb autonóm szupinációja is előfordul.

Végül a trauma (sarok, lábfej, boka) vagy ínsérülés (általában Achilles-ín sérülés) okozhat pes cavus-t.

A páciens általában úgy érzi, hogy az ízületek mozgási képessége csökkent, és a lábbeli diszharmonikus kopása azt mutatja, hogy a testtömeg eloszlásában aszimmetria van.

A poszttraumás pes cavus esetén gyakran előfordul a boka arthrosis is (a porcszövet egyre inkább lecsökken, és a súrlódásra reagálva a csont osteophytákat termel).

A nők körében sokkal gyakoribb, hogy a cavus lábfejet végül a sarkú cipők hosszan tartó használata okozhatja, ami természetellenes helyzetbe és görbületbe kényszeríti a lábfejet.

Sok esetben a pes cavus láthatóan jelen van, tünetek nélkül

Amikor a tünetek jelen vannak, általában a következőkből állnak:

fájdalom a bokában és a lábfejben, különösen az oldalakon és a lábközépcsont területén (a lábcsontváz öt párhuzamosan elhelyezkedő hosszú, vékony csontból álló része);
instabil bokák, amelyek könnyen ficamokat okoznak;
nehéz hosszú ideig egyenesen állni, gyalogolni vagy hosszú távolságokat futni;
merevség érzése a lábakban és a bokában;
karmos (vagy kampós) ujjak: a phalangusok a centrális és disztális ízületekben lefelé görbülnek, az ujjak a sérülés következtében lefelé hajlanak;
bőrkeményedés gyakori megnyilvánulása a sarkokon, a lábközépcsonton és a láb oldalain.

Kapcsolódó hozzászólások

Egészségügyi kiadások Olaszországban: növekvő teher a háztartásokra

11. április 2024.

Aviary Alert: A vírus evolúciója és az emberi kockázatok között

4. április 2024.

Egy nap sárgában endometriózis ellen

28. március 2024.

Remény és innováció a hasnyálmirigyrák elleni küzdelemben

27. március 2024.

A pes cavus súlyosabb tünetei lehetnek a peronealis íngyulladás (a peroneális ín gyulladása), az Achilles-ín szakadás, a plantáris fasciitis (gyulladás és fájdalom a sarkot a lábujjak tövével összekötő ínszalagban) és a boka ütközése (fájdalom a boka elülső része két rostos vagy vázszerkezet közötti ütközés következtében).

A diagnózis

Ha különösen erős fájdalmat érez a lábában és a bokájában, vagy gyengeséget érez, ha gyakran rándul meg, vagy kampós ujjai vannak, akkor érdemes szakorvoshoz (ortopéd vagy láborvoshoz) fordulni.

A legtöbb esetben a fizikális vizsgálat és az anamnézis elegendő a diagnózishoz.

Az orvos meghallgatja a beteg tüneteit, érdeklődik kórtörténetéről, családi anamnéziséről, nyugalmi és járás közben megfigyeli a lábfejet.

Ha szükségesnek tartja, röntgenfelvételt írhat elő, hogy világos képet kapjon a páciens lábának anatómiájáról, vagy MRI-t a periartikuláris lágy struktúrák állapotának ellenőrzésére.

Néha az agy és a gerincvelő mágneses rezonancia képalkotása hasznos lehet annak kivizsgálásához, hogy van-e jelen neurológiai rendellenesség.

Utolsó felírható vizsgálat az elektromiográfia, amely az izmok és az azokat beidegző idegi struktúrák állapotát értékeli.

Mindenesetre ezek minimálisan invazív módszerek, és szinte teljesen mentesek a mellékhatásoktól.

A kezelés típusa attól függ, hogy mi okozza a pes cavus-t és milyen súlyos az állapot

Mindenekelőtt a tünetek súlyossága határozza meg a konzervatív vagy sebészeti megközelítés kiválasztását.
Az elülső lábbal hajtott cavus esetén általában a cipő belsejébe helyezhető, egyedi gyártású talpbetétet írnak elő, amely hasznos a talajra gyakorolt hatás javítására és a testsúly eloszlásának korrekciójára a lábon.
A hátsó lábbal hajtott cavus esetében viszont az ívtámasz hosszú távú előnyökkel nem jár.

A konzervatív kezelés a neurológiai üreges lábfejben szenvedők számára is javasolt, mivel a merevítő képes elősegíteni a helyes járást.

Az egyéb konzervatív terápiák közé tartozik a fizioterápia (amely a gyaloglás és futás javítását célozza, és mindenekelőtt sportolók számára javasolt), fájdalomcsillapító gyógyszerek felírása, e genetikai anomáliában szenvedők számára készült cipők használata, valamint a sporttevékenységek utáni pihenés. azok a fázisok, amelyekben a fájdalom éles.

Vannak azonban olyan esetek, amikor a sebészeti kezelés az egyetlen lehetőség.

Ez a fájdalom csillapítása, a deformitás megszüntetése vagy csökkentése és az egyébként gyakori bokaficam elkerülése érdekében szükséges.

Azok számára, akiknek a lábfejét hajtják, a legmegfelelőbb műtéti terápia az első lábközépcsont osteotómiája (és ezzel egy csontrészlet eltávolítása); a hátsó lábfejhajtásúaknak viszont többszörös osteotómiára van szükségük (a sarok, az első lábközépcsont).

További kivitelezhető műtétek az Achilles-ín műtéti meghosszabbítása, a plantáris fascia műtéti feszítése, az íntranszfer és az arthrodesis (az ízületet mozgékonyból statikussá alakító sebészeti beavatkozások).