Gyermekbántalmazás és rossz bánásmód: hogyan lehet diagnosztizálni, hogyan kell beavatkozni

A gyermekbántalmazás és bántalmazás az igazságügyi hatóságok, a közbiztonság, a szociális szolgálatok és az egészségügyi intézmények összehangolt beavatkozását teheti szükségessé.

A bántalmazás és a rossz bánásmód a fizikai és érzelmi bántalmazás, a szexuális bántalmazás, az elhanyagolás, a hanyagság vagy a kereskedelmi vagy egyéb kizsákmányolás minden olyan formája, amely tényleges vagy potenciálisan károsítja a gyermek egészségét, túlélését, fejlődését vagy méltóságát egy olyan kapcsolatban, amelyet felelősség, bizalom vagy hatalom jellemez. (KI).

GYERMEKGONDOLATI SZAKEMBEREK A NETWOKBAN: LÁTOGASSA MEDICHILD STAND -ot a vészhelyzeti kiállításon

Mi a gyermekbántalmazás és bántalmazás?

A rossz bánásmód súlyos változás a felnőtt és a gyermek közötti kapcsolatban, olykor finom jellemzőkkel, amelyek következményeit nem mindig könnyű diagnosztizálni.

Amikor a bántalmazás az otthonon belül történik, az része a kötődési figurákkal való korai megzavart kapcsolatnak (ami önmagában is traumát jelent a bizalom és biztonság viszonyában), ami a gyermekben nehézségeket okoz a stressz kontrollálásában és a pszichés mechanizmusokban, szabályozza a viselkedést és az érzelmeket.

A rossz bánásmód történhet elszigetelt, súlyos, szélsőséges eseményen keresztül, amely felülmúlja a gyermek ellenállási képességét, vagy ismétlődő események vagy hosszan tartó körülmények (például elhanyagolás) következtében, ami a gyermeket ért trauma által okozott valódi fejlődési változáshoz vezet.

Milyen következményekkel jár a gyermekbántalmazás és a rossz bánásmód?

Kutatások kimutatták, hogy a trauma neurobiológiai változásokat idéz elő, azaz az agy működésében.

Az agy riasztórendszere, amely egyfajta „füstjelzésként” működik, továbbra is aktiválódik, és jelzi az agynak: „veszély, menekülés”.

Ezzel egyidejűleg más agyi rendszerek, amelyek általában „irányítótoronyként” működnek (azaz információfeldolgozás), deaktiválódnak, elveszítve az érzelmek szabályozásának, az öntudatosság, az empátia és a másokra való ráhangolódás képességét.

A következmények szorosan összefüggenek a probléma megjelenésének életkorával, a bántalmazás vagy rossz bánásmód minőségével és gyakoriságával, valamint a védőfaktorok jelenlétével vagy hiányával.

Általánosságban elmondható, hogy a társas kapcsolatok megromlanak, ami időnként gátláshoz és társadalmi visszahúzódáshoz, nagyon alacsony önértékeléshez, alacsony önbizalomhoz és a saját cselekvések és gondolatok folyamatos leértékelődéséhez vezet, mint például a „nem vagyok képes”.

Rövid távú következmények lehetnek:

  • Speciális félelmek, azaz meghatározott ingerek, például egy bizonyos hely, egy bizonyos tárgy, egy bizonyos állat, egy bizonyos helyzet által kiváltott félelmek;
  • Hiper-éberség;
  • Érdeklődés elvesztése;
  • Alvási rendellenességek
  • Regressziók a viselkedésben vagy a záróizom szabályozásában;
  • Az étvágy csökkenése vagy túlzása;
  • Kényszeres viselkedések, mint például ringatózás, oda-vissza járás, tárgyak dörzsölése vagy ütése;
  • Gyors hangulati ingadozások kezelhetetlen sírógörcsökkel, ingerlékenységgel és kifejezett hiperaktivitással, iskolai működési zavarokkal, szociális visszahúzódással, magatartászavarokkal, pszichoszomatikus zavarokkal (hasi fájdalom, fejfájás, asztmás krízisek), valamint poszttraumás stressz-zavarral.

Hosszú távú következményei lehetnek

  • Énkép és önértékelés, interperszonális szféra fejlesztése;
  • szorongásos zavarok;
  • Szexuális viselkedés zavara;
  • Táplálkozási zavarok;
  • Szerhasználat;
  • Személyiségzavarok, pszichózisok, öngyilkossági gondolatok.

Hogyan diagnosztizálható a gyermekbántalmazás és a rossz bánásmód?

A diagnózis neuropszichiátriai vizsgálatot és pszichológiai vizsgálatot foglal magában, hogy megértsék a gyermek fejlődését és pszichopatológiai profilját. A diagnózishoz szabványos pszichológiai teszteket használnak.

Terveznek klinikai interjúkat és interjút szülőkkel, gyermekekkel és serdülőkkel, valamint egy családi foglalkozást a családi kapcsolatok felmérésére.

Kisebb gyermekek esetében játékmegfigyelő foglalkozásokat terveznek, amelyekkel felmérik a gyermek kapcsolatteremtési és érzelmek spontán képességét.

Gyermek-, radiológiai és nőgyógyászati ​​több szakorvosi tanácsadásra is van lehetőség, ha elváltozást vagy klinikai javallatot találnak.

Hogyan kezelik?

A kezelési tervet egy speciális csapatnak kell összeállítania a gyermek pszichológiai profilja és a család erőforrásai alapján.

A nemzetközi irányelvek által jelzett beavatkozások:

  • Egyéni és integrált pszichoterápiás beavatkozások szülők/felnőtt referenciafigurákkal és a bizalmi kötelékek újjáépítése;
  • Farmakológiai beavatkozás a klinikai jellemzők és a súlyosság alapján.

Mi a prognózis gyermekbántalmazás vagy rossz bánásmód esetén?

"Nincs az a seb, amit ne lehetne begyógyítani."

A bántalmazás feltétele nem elmarasztalás az egyén számára, hanem kockázati tényező a fejlődési útján, amely egyben egyéni védőfaktorokból (genetikai, neurobiológiai, kognitív, érzelmi) és a környező környezet erőforrásaiból tevődik össze.

Olvassa el még:

A fővárosi rendőrség videokampányt indít, hogy felhívja a figyelmet a családon belüli erőszakra

A női világnapnak szembe kell néznie némi nyugtalanító valósággal. Mindenekelőtt a szexuális visszaélés a csendes-óceáni régiókban

Forrás:

Jézus baba

Akár ez is tetszhet