Gyermekbántalmazás és rossz bánásmód: hogyan lehet diagnosztizálni, hogyan kell beavatkozni
A gyermekbántalmazás és bántalmazás az igazságügyi hatóságok, a közbiztonság, a szociális szolgálatok és az egészségügyi intézmények összehangolt beavatkozását teheti szükségessé.
A bántalmazás és a rossz bánásmód a fizikai és érzelmi bántalmazás, a szexuális bántalmazás, az elhanyagolás, a hanyagság vagy a kereskedelmi vagy egyéb kizsákmányolás minden olyan formája, amely tényleges vagy potenciálisan károsítja a gyermek egészségét, túlélését, fejlődését vagy méltóságát egy olyan kapcsolatban, amelyet felelősség, bizalom vagy hatalom jellemez. (KI).
GYERMEKGONDOLATI SZAKEMBEREK A NETWOKBAN: LÁTOGASSA MEDICHILD STAND -ot a vészhelyzeti kiállításon
Mi a gyermekbántalmazás és bántalmazás?
A rossz bánásmód súlyos változás a felnőtt és a gyermek közötti kapcsolatban, olykor finom jellemzőkkel, amelyek következményeit nem mindig könnyű diagnosztizálni.
Amikor a bántalmazás az otthonon belül történik, az része a kötődési figurákkal való korai megzavart kapcsolatnak (ami önmagában is traumát jelent a bizalom és biztonság viszonyában), ami a gyermekben nehézségeket okoz a stressz kontrollálásában és a pszichés mechanizmusokban, szabályozza a viselkedést és az érzelmeket.
A rossz bánásmód történhet elszigetelt, súlyos, szélsőséges eseményen keresztül, amely felülmúlja a gyermek ellenállási képességét, vagy ismétlődő események vagy hosszan tartó körülmények (például elhanyagolás) következtében, ami a gyermeket ért trauma által okozott valódi fejlődési változáshoz vezet.
Milyen következményekkel jár a gyermekbántalmazás és a rossz bánásmód?
Kutatások kimutatták, hogy a trauma neurobiológiai változásokat idéz elő, azaz az agy működésében.
Az agy riasztórendszere, amely egyfajta „füstjelzésként” működik, továbbra is aktiválódik, és jelzi az agynak: „veszély, menekülés”.
Ezzel egyidejűleg más agyi rendszerek, amelyek általában „irányítótoronyként” működnek (azaz információfeldolgozás), deaktiválódnak, elveszítve az érzelmek szabályozásának, az öntudatosság, az empátia és a másokra való ráhangolódás képességét.
A következmények szorosan összefüggenek a probléma megjelenésének életkorával, a bántalmazás vagy rossz bánásmód minőségével és gyakoriságával, valamint a védőfaktorok jelenlétével vagy hiányával.
Általánosságban elmondható, hogy a társas kapcsolatok megromlanak, ami időnként gátláshoz és társadalmi visszahúzódáshoz, nagyon alacsony önértékeléshez, alacsony önbizalomhoz és a saját cselekvések és gondolatok folyamatos leértékelődéséhez vezet, mint például a „nem vagyok képes”.
Rövid távú következmények lehetnek:
- Speciális félelmek, azaz meghatározott ingerek, például egy bizonyos hely, egy bizonyos tárgy, egy bizonyos állat, egy bizonyos helyzet által kiváltott félelmek;
- Hiper-éberség;
- Érdeklődés elvesztése;
- Alvási rendellenességek
- Regressziók a viselkedésben vagy a záróizom szabályozásában;
- Az étvágy csökkenése vagy túlzása;
- Kényszeres viselkedések, mint például ringatózás, oda-vissza járás, tárgyak dörzsölése vagy ütése;
- Gyors hangulati ingadozások kezelhetetlen sírógörcsökkel, ingerlékenységgel és kifejezett hiperaktivitással, iskolai működési zavarokkal, szociális visszahúzódással, magatartászavarokkal, pszichoszomatikus zavarokkal (hasi fájdalom, fejfájás, asztmás krízisek), valamint poszttraumás stressz-zavarral.
Hosszú távú következményei lehetnek
- Énkép és önértékelés, interperszonális szféra fejlesztése;
- szorongásos zavarok;
- Szexuális viselkedés zavara;
- Táplálkozási zavarok;
- Szerhasználat;
- Személyiségzavarok, pszichózisok, öngyilkossági gondolatok.
Hogyan diagnosztizálható a gyermekbántalmazás és a rossz bánásmód?
A diagnózis neuropszichiátriai vizsgálatot és pszichológiai vizsgálatot foglal magában, hogy megértsék a gyermek fejlődését és pszichopatológiai profilját. A diagnózishoz szabványos pszichológiai teszteket használnak.
Terveznek klinikai interjúkat és interjút szülőkkel, gyermekekkel és serdülőkkel, valamint egy családi foglalkozást a családi kapcsolatok felmérésére.
Kisebb gyermekek esetében játékmegfigyelő foglalkozásokat terveznek, amelyekkel felmérik a gyermek kapcsolatteremtési és érzelmek spontán képességét.
Gyermek-, radiológiai és nőgyógyászati több szakorvosi tanácsadásra is van lehetőség, ha elváltozást vagy klinikai javallatot találnak.
Hogyan kezelik?
A kezelési tervet egy speciális csapatnak kell összeállítania a gyermek pszichológiai profilja és a család erőforrásai alapján.
A nemzetközi irányelvek által jelzett beavatkozások:
- Egyéni és integrált pszichoterápiás beavatkozások szülők/felnőtt referenciafigurákkal és a bizalmi kötelékek újjáépítése;
- Farmakológiai beavatkozás a klinikai jellemzők és a súlyosság alapján.
Mi a prognózis gyermekbántalmazás vagy rossz bánásmód esetén?
"Nincs az a seb, amit ne lehetne begyógyítani."
A bántalmazás feltétele nem elmarasztalás az egyén számára, hanem kockázati tényező a fejlődési útján, amely egyben egyéni védőfaktorokból (genetikai, neurobiológiai, kognitív, érzelmi) és a környező környezet erőforrásaiból tevődik össze.
Olvassa el még:
A fővárosi rendőrség videokampányt indít, hogy felhívja a figyelmet a családon belüli erőszakra