Az óriás hipertrófiás gastritis (más néven „Ménétrier-betegség” vagy „óriás hipertrófiás gastritis hipoproteinémiával”; angolul „Ménétrier-kór” vagy „óriás hipertrófiás gastritis”, innen a GHG mozaikszó) a gyomor ritka, szerzett betegsége, különösen a nyálkahártyáját

Az óriás hipertrófiás gasztritiszre jellemző, hogy óriás hipertrófiás ráncok képződnek, amelyek főleg a gyomorfenékben lokalizálódnak, és túlzott nyálkaképződés, ami jelentős fehérjeveszteséghez, valamint gyenge vagy hiányzó sósavtermeléshez vezet.

Etiológiája ismeretlen, de a gastritis ezen formája a transzformáló növekedési faktor alfa (TGF-α) túlzott szekréciójával jár.

Ez egy rákmegelőző elváltozás, azaz növeli a gyomor rosszindulatú daganatának (rákos) elszenvedésének kockázatát.

A Ménétrier-kór” nevét Pierre Eugène Ménétrier francia orvosnak köszönheti, aki először írta le az 1800-as évek végén.

A Ménétrier-kórt nem szabad összetéveszteni a Ménière-szindrómával, amely súlyos szédülést és fülzúgást okozó belső fülbetegség.

A betegség leggyakrabban 30 és 50 év közötti férfiakat érint.

Óriás hipertrófiás gyomorhurut, a Ménétrier-kór okai

A Ménétrier-kór konkrét oka jelenleg nem ismert, azonban ismertek bizonyos kockázati tényezők, amelyek növelik a betegség kialakulásának esélyét.

A Ménétrier-kór kockázati tényezői a következők:

• citomegalovírus (CMV) fertőzés gyermekeknél
• Helicobacter pylori fertőzés felnőtteknél
• megnövekedett szintje a transzformáló növekedési faktor alfa (TGF-α), a különböző sejtek által termelt sajátos faktor, az epidermális növekedési faktor receptor liganduma, amelyet általában a gyomornyálkahártya sejtjei expresszálnak, és amely képes gátolni a gyomorsavszekréciót.

Tünetek és jelek

Egyes esetekben, különösen korai stádiumban, a betegség tünetmentes (azaz nem ad tünetet), vagy olyan nem specifikus, árnyalt tünetekkel jár, hogy korán, sokszor véletlenül, más okból végzett vizsgálatok során diagnosztizálják.

Amikor a betegség tünetivé válik, van

• hasi fájdalom a felső kvadránsokban (különösen az epigasztrikus területen, lásd a fenti képet);
• hányinger;
• hányás;
• az étvágy jelentős csökkenése;
• ödémára való hajlam;
• fogyás;
• fáradtság;
• általános rossz közérzet.

Egyes betegeknél enyhe emésztőrendszeri vérzés lép fel, ami általában a nyálkahártya felületes eróziója miatt következik be: az ilyen vérzés vérszegénység tüneteihez és jeleihez vezethet.

A kifejezett gyomor-bélrendszeri vérzés nagyon ritka esemény.

Az egészségügyi intézményben való megjelenés időpontjától függően a betegek 20-100%-ánál gasztropátia alakul ki, amelyet hipoalbuminémiával kísért szérumfehérje-vesztés jellemez.

A savas gyomor hyposzekréciója a norma, és a gyomormirigyek sorvadási hajlamából adódik.

A Ménétrier-kór tünetei és klinikai jellemzői gyermekeknél hasonlóak a felnőtteknél tapasztaltakhoz, de a gyermekek betegsége általában önmagától elmúló jellegű, és gyakran légúti fertőzést követ.

Óriási hipertrófiás gastritis diagnózisa

A diagnózishoz (és a differenciáldiagnózishoz) használható eszközök:

• anamnézis (a beteg tüneteinek és kórtörténetének összegyűjtése);
• objektív vizsgálat (jelek gyűjtése, különösen hasi és mellkasi vizsgálat);
• vénás vér vizsgálata;
• laboratóriumi vizsgálatok Cytomegalovírus és Helicobacter Pylori kimutatására;
• vérvizsgálatok tumormarkerekre, például karcinoembrionális antigénre (CEA) és szénhidrát antigénre (CA 19-9);
• mellkasröntgen kontrasztanyaggal (báriumliszt);
• hasi radiográfia;
• hasi ultrahang;
• légzési teszt;
• endoszkópos vizsgálat (oesophagogastroduodenoscopia);
• biopszia az endoszkópos vizsgálat során a minta szövettani elemzésével;
• CT-vizsgálat (számítógépes tomográfia);
• PET (pozitronemissziós tomográfia);
• endoszkópos ultrahang (echo-endoszkópia).

Nem mindig szükséges minden felsorolt ​​vizsgálat. A Ménétrier-kórra jellemző hipertrófiás gyomorredők bariton étkezéssel vagy endoszkópos vizsgálattal könnyen kimutathatók.

A diagnózis felállításához és a hasonló módon jelentkező egyéb rendellenességek kizárásához a felső gasztrointesztinális traktus endoszkópiája nyálkahártya biopsziával (és citológiai vizsgálattal) kombinálva szükséges.

Nem diagnosztikai célú endoszkópos biopszia esetén szükség lehet teljes vastagságú sebészeti biopsziára, ami különösen hasznos a daganatok kizárására.

A differenciáldiagnózis olyan betegségek és szindrómák esetén merül fel, amelyek hasonló tüneteket és jeleket mutatnak, beleértve:

• gyomorhurut;
• gyomorfertőzések (citomegalovírus, hisztoplazmózis, szifilisz stb.);
• Zollinger-Ellison szindróma;
• Cronkhite-Kanada szindróma;
• Sjögren-szindróma;
• gyomorrák;
• szarkoidózis.

Az óriás hipertrófiás gyomorhurut terápiái

A kezelés széles spektrumú, olyan gyógyszereket adnak be, mint az antikolinerg szerek és a kortikoszteroidok, de alkalmaznak sebészeti beavatkozásokat is, például vagotómiát és pyloroplasztikát.

Olvassa el még:

Emergency Live Még több…Élő: Töltse le újságja új ingyenes alkalmazását IOS és Android rendszerre

Peptikus fekély: különbségek a gyomorfekély és a nyombélfekély között

Mi az a gyomor-bypass?

A gyomorhurut áttekintése: mi ez, hogyan kell kezelni

Forrás:

Medicina Online