Hogyan működik a nukleáris medicina?
Mi a nukleáris medicina, hogyan működik, mik az alkalmazási területei és milyen kockázatokkal jár?
A nukleáris medicina az orvostudomány olyan ága, amely radiofarmakonként ismert anyagokat használ fel, amelyek farmakológiailag aktív részből és radioaktív részből állnak.
A farmakológiailag aktív résznek megvan az a tulajdonsága, hogy bizonyos struktúrákban és szervekben lokalizálódik, amit a radioaktív komponensnek köszönhetően láthatunk.
A legtöbb esetben intravénás injekció formájában adják be a gyógyszert: az anyag szétoszlik a szervezetben, és speciális gépek segítségével láthatjuk, hol történik ez, köszönhetően a sugárzásnak, amely lehetővé teszi a gyógyszerek lokalizálását.
Példa erre a csontszcintigráfia: olyan anyagot fecskendeznek be, ahol fokozott a csont átépülése, ahol az elhalt csontot eltávolítják, és új csonttal helyettesítik; ez nagyon gyakran előfordul daganatos betegségek jelenlétében.
Minél lokalizáltabb az anyag, annál több sugárzást bocsát ki.
A gépeknek köszönhetően egy adott területen magasabb sugárzáskoncentrációt figyelhetünk meg, és így megérthetjük a gyógyszer eloszlását, ezáltal a betegség helyét.
Nukleáris medicina, nem csak onkológia
A nukleáris medicinát elsősorban az onkológiában alkalmazzák, de nem csak az onkológiában.
Az alkalmazott gyógyszertől függően különböző dolgokat láthatunk: például az ischaemiás betegségben szenvedő betegek szívébe jutó vér mennyisége; Vannak olyan radiofarmakonok, amelyek a szívkoszorúér áramlásának megfelelően lokalizálódnak, és ez lehetővé teszi, hogy megnézzük, vannak-e a szívnek olyan részei, amelyek kevésbé jól ellátottak vérrel, például stressz alatt.
Egy másik példa bizonyos neurológiai betegségekhez kapcsolódik: bizonyos radiofarmakonok képesek lokalizálni az amiloid lerakódások jelenlétét, és így segítik az Alzheimer-típusú demenciában szenvedő betegek felmérését.
Mik a kockázatok? Átmenetileg radioaktív lesz valaki?
Ez attól függ, hogy milyen típusú radionuklid, azaz miből áll a radioaktív hatóanyag.
Vannak olyan radionuklidok, amelyek veszélyesebbek, és nagyobb körültekintéssel kell kezelni őket, mások pedig nagyon gyorsan csökkentik a radioaktivitás mennyiségét.
A modern diagnosztikában szinte valamennyi alkalmazott radiofarmakon nagyon rövid felezési idővel – azaz a besugárzás időtartamával – rendelkezik.
Az óvintézkedések ezért az alkalmazott gyógyszertől függően változnak, de a legtöbb vizsgálatnál ezek nagyon egyszerűek.
Olvassa el még:
Bronhoszkópia: Ambu új szabványokat állított fel az egyszer használatos endoszkóp számára
Diagnózis és kezelés: mi az ökoendoszkópia?