A bélpolipok főleg 40 év felettieknél fordulnak elő. A szem számára a nyálkahártya, a vastag- vagy végbél falát alkotó belső szövet egyenetlenségeként jelennek meg, de az egyes polipok alakja, mérete és növekedési mintája eltérő lehet.

Bár nem minden polip fejlődik daganattá, minden neoplazma polipként kezdődik

Ezért fontos a kolonoszkópia során ezek jellemzése, és különösen az ilyen degeneratív potenciállal rendelkezők eltávolítása.

Bélpolipok: típusok és méretek

A felbontás tekintetében egyre fejlettebb új technológiáknak és endoszkópoknak köszönhetően az orvosok azonosítani tudják a polipokat, és bizonyos esetekben meg is tudják jósolni a típusukat.

A polipok diagnosztizálásának és jellemzésének biztos módja azonban a mikroszkópos kiértékelés és a szövettani megfigyelés: ezt követően (részben vagy egészben) el kell távolítani és elemezni kell.

A kolorektális polipokat alakjuk szerint osztályozhatjuk.

A polipok hozzávetőleg 85%-a „ülő”, azaz kupola alakú, szárak nélkül.

Ezzel szemben 13%-uk „kocsányos”, mint egy gomba, amely a vastagbél falán lóg.

A rákmegelőző elváltozások mindössze 2%-a teljesen lapos.

Az endoszkópia jelentősége a bélpolipok diagnosztizálásában

Az alak befolyásolja, hogy az endoszkópos szakember milyen könnyen képes megjeleníteni a polipokat: a száras polip általában jól látható, míg a lapos polip nehezebben azonosítható, mivel olyan vékony, hogy hajlamos beleolvadni a bél többi részébe. Ezenkívül még a hasban lévő legkisebb ürülékmaradványok is gyakran megnehezíthetik a vizualizációt.

Ez magyarázza a bélvizsgálat minél pontosabb előkészítésének fontosságát, mert így pontosabb kolonoszkópia végezhető el, és az összes megfigyelt polip láthatóvá válik és eltávolítható.

Ami a méretet illeti, a polipok 5 milliméternél kisebbek és akár 30 milliméteresek is lehetnek.

Minél kisebb a polip, annál kevésbé valószínű, hogy rosszindulatú: a 20 milliméternél nagyobbak 10%-kal nagyobb valószínűséggel tartalmaznak módosult sejteket.

A degenerált sejtek is különböző mértékű „módosulással” rendelkeznek, az enyhe diszpláziától a rákig.

A méret és a polip alakja befolyásolja az eltávolítás módját: a száras polipok általában egyetlen műtéttel, gyakran ambulánsan távolíthatók el, míg a ülő polipok, különösen a nagyok, több töredékben vagy egy fekvőbeteg eljárás.

Hagyományos adenoma és fogazott polipok: különbségek

Az elmúlt években számos bizonyíték és tanulmány igazolta, hogy a vastag- és végbélrák kialakulása egy másik típusú adenoma, nevezetesen a ülő fogazott polip miatt is előfordulhat.

A vastagbélrákok XNUMX százaléka a hagyományos adenomáknak nevezett polipokból származik (amelyek lehetnek tubulusok vagy boholyok), amelyek a vastagbélben található mirigysejtekből származnak.

A fogazott polipok a daganatok 25%-át teszik ki.

Ezek általában a vastagbél nyálkahártyájának fogazott, vékony, világos színű, határozott forma nélküli kiemelkedései, amelyeket vékony nyálkaréteg borít.

Ezek a jellemzők a kolonoszkópia során alig láthatóak.

Bélpolipok: nem lebecsülendő tünetek

Kolorektális p. nincsenek specifikus tünetei.

Évekig indolensnak érzik magukat, és jelenlétük jeleit mutatják, amikor megnagyobbodnak vagy daganatokká degenerálódnak.

Éppen ezért 50 éves kor felett javasolt a vastagbéltükrözés, az egyetlen olyan vizsgálat, amellyel a vastagbélpolipok azonosíthatók.

Ez egy invazív vizsgálat, de ma már fájdalomcsillapítók és nyugtatók segítségével a páciens különösebb kellemetlensége nélkül elvégezhető.

Az első kolonoszkópia elvégzésének kora előrehozható, ha van olyan hozzátartozója, akinek vastagbéldaganata volt.

Tekintettel a további információgyűjtés szükségességére, ezekben az esetekben gasztroenterológiai szakorvosi vizsgálat szükséges a vizsgálat pontos időpontjának és a további vizsgálatok esetleges szükségességének megállapításához.

Olvassa el még:

Transzvaginális ultrahang: hogyan működik és miért fontos

Ritka betegségek: orrpolipózis, ismert és felismerhető patológia

Forrás:

Humanitas