A lapos láb – a latin pes planus szóból – olyan diszmorfizmus, amely a láb megváltozott anatómiai kapcsolataival, különösen a talpi ív jellegzetes csökkenésével vagy teljes eltűnésével, a láb támasztófelületének megnagyobbodásával jelentkezik.

Mediális talpboltozaton vagy hosszanti boltozaton azt a tipikus – az ember lábfejére jellemző – íves képződményt értjük, amely leválik a talajon lévő támasztól.

Az ív magassága nyilvánvalóan személyenként változik

Ha egy személy lapos lábfej diszmorfizmust mutat, a talpívet – aminek garantálnia kell a testsúly helyes eloszlását a lábon és a helyes járást – részben vagy teljesen hiányzónak kell mutatnia.

A lapos lábfejűek lába teljesen a talajon nyugszik, láthatóan megváltoztatva a testtömeg-beosztást, ami általában fájdalmas jelenségekkel jár a térd, a boka és a lábfej rovására.

A lapos láb gyakran kétoldali fejlődési rendellenességként jelentkezik, vagyis az egyén mindkét lábát érinti.

Lapos lábak gyermekeknél és felnőtteknél

Lapos láb gyermekeknél

Amikor a gyermekek lapos lábfej diszmorfizmust mutatnak, az utóbbi két különböző klinikai formában jelentkezhet: a csecsemőkori laza lábfejben és az evolúciós genetikai lapos lábfejben.

A csecsemőkori laza láb akkor fordul elő, ha a lábizmok fejlődése nem esik egybe a gyermek időrendi életkorával.

Ha a láb mozgékony, a fizioterápiás kezelések és a speciális talpbetétek semmi hasznot nem hoznak a könnyen paramorfizmusként jellemezhető jelenségnek: egy olyan jelenségnek, amely eltér a normálistól, de mégis normálisnak kell tekinteni, mert nem tünet.

Ha viszont a gyermek lábfeje merevséget és fájdalmat mutat, akkor evolúciós genetikai lapos lábakkal kell szembenéznünk, amelyek kezelést vagy beavatkozást igényelhetnek.

Lapos láb felnőtteknél

A felnőttek mindössze 5%-ának van diszmorf laposlábja.

Ez az esetek túlnyomó többségében teljesen tünetmentes, és a beteg korlátok és fájdalmas állapotok nélkül éli le az életét.

Ehelyett csak néhány esetben kell kezelni a fájdalmas állapotok megjelenését, általában a járással összefüggő ízületek: boka és térd rovására.

Felnőtteknél a diszmorfizmus lehet rugalmas lapos lábfej – azaz nem megfelelően kezelt veleszületett laposláb – vagy másodlagos laposláb – a tibialis posterior izom diszfunkciója, törés, ínszakadás, rheumatoid arthritis, neuropathia vagy myopathia függvényében.

A lapos láb tünetei

Mint már széles körben kifejtettük, a lapos láb dimorfizmusa gyakran tünetmentesen jelentkezik, és a beteg, legyen az gyermek vagy felnőtt, nem érez semmilyen fájdalmas megnyilvánulást.

Az egyetlen jelenlévő jel a jól látható és ívelt lábboltozat nyilvánvaló hiánya.

Semmi más.

Azokban a ritka esetekben, amikor a talpív hiánya befolyásolja a beteg testtartását, a diszmorfizmus tünetei a következők:

• erős fájdalom a lábfejben, különösen a sarok területén vagy a közepén
• boka fájdalom
• alsó lábfájdalom
• térdfájdalom
• csípő fájdalom
• alsó hátfájás
• duzzanat a boka belső oldalán
• mozgásszervi problémák a lábakban
• bőrkeményedés
• gyakori egyensúlyvesztés

A lapos láb diszmorfizmusával kapcsolatos tünetek között gyakran előfordul a túlpronáció.

A pronáció a láb befelé fordulását jelenti, amint az a talajon nyugszik, a „kezdeti érintkezés” pillanatában a teljes járási cikluson belül.

Túlpronációról vagy túlpronációról akkor beszélünk, ha a lábfej túlságosan befelé fordul a kezdeti érintkezés során, így a test teljes súlya a láb belső vagy mediális oldalára tolódik el, nem pedig a teljes talpra, ahogy kellene.

Ez a túlterhelés – gyaloglásnál és különösen futásnál – destabilizálja a lábfejet, amely a térdben és a csípőben biomechanikus mozdulatokkal próbálja egyensúlyba hozni a terhelést a túlpronációval ellentétes mozgással.

Lapos láb: az okok

A lapostalp diszmorfizmusa lehet veleszületett, direkt módon a két szenvedő szülő egyikétől, vagy adaptív, azaz a megjelenését elősegítő állapot okozta.

A lehetséges kiváltó okok a következők:

• a láb vagy a boka sérülése
• neurológiai vagy neuromuszkuláris patológiák: spina bifida, cerebrális bénulás, izomdystrophia
• kötőszöveti betegségek: Ehlers-Danlos szindróma vagy ízületi hipermobilitás szindróma
• helytelen méhen belüli fejlődés, amely a lábfej csontjainak fejlődési rendellenességét okozza
• elhízás és túlsúly
• rheumatoid arthritis
• öregedés
• cukorbetegség
• helytelen testtartási szokások
• nem megfelelő lábbeli használata
• hosszú inaktivitási időszakok
• terhesség: a hatások csak átmenetiek

A lapos láb diagnózisa

Mint korábban említettük, a legtöbb esetben a lapos láb dimorfizmusa olyan állapot, amely nem jár tünetekkel.

Csak néhány esetben, általában akkor, amikor a talpív deformációja valóban nyilvánvaló, alakulhatnak ki olyan tünetek, amelyek szakorvosi konzultációt igényelnek.

A konzultáció során a felkeresett szakember az anamnézis összeállítását végzi, különös tekintettel a beteg családi anamnézisére: nem ritka, hogy a lapos láb diszmorfizmusa genetikailag is átterjed.

Általában az anamnézis és a fizikális vizsgálat már elegendő lehet a lapos láb diagnosztizálásához.

Ez utóbbi egy sor diagnosztikai manőverből áll, amelyeket a szakember hajt végre annak érdekében, hogy észlelje vagy sem a kérdéses patológiára utaló jelek jelenlétét.

Amennyiben további vizsgálatokra van szükség, a szakorvos röntgen, CT, ultrahang vagy mágneses rezonancia képalkotás elvégzését kéri a beteg klinikai képének további vizsgálatára.

Lapos lábak kezelése

A diszmorf lapos lábak kezelésének helyes módja nagymértékben függ a klinikai kép súlyosságától. Ha ez utóbbi nincs különösebben veszélyeztetve, az ortopéd nem műtéti vagy konzervatív kezelést javasol; ellenkező esetben műtéti kezelésre lehet szükség.

Nem műtéti vagy konzervatív terápia

Tartalmazza a speciálisan a páciens lábának mintájára kialakított lábgyógyászati ​​ortopédia (talpbetét) használatát, a lábizmok erősítését célzó izomtorna gyakorlatokat, speciális ortopéd cipők használatát, fizioterápiás gyakorlatokat a járás- és futástechnika javítására, túlsúly esetén diétás programot súlyfelesleg csökkenése, fájdalomcsillapító gyógyszerek, pihenőidő a sportolástól vagy a fárasztó tevékenységtől.

Sebészeti terápia

Mivel a konzervatív terápia hatékonynak bizonyult a lapos láb fájdalmas tüneteinek enyhítésében, az egyetlen alternatíva a műtéti beavatkozás.

A műtétet az adott beteg által bemutatott deformitásoknak megfelelően módosítják, ezért esetenként eltérő.

Az egyetlen állandó a végső cél lesz: egy hangsúlyos talpív létrehozása.

Olvassa el még

Emergency Live Még több…Élő: Töltse le újságja új ingyenes alkalmazását IOS és Android rendszerre

A lábfej deformitásai: Metatarsus Adductus vagy Metatarsus Varus

Fájdalom a talpban: lehet lábközépcsontfájás

Ortopédia: Mi az a kalapácsujj?

Üreges láb: mi ez és hogyan lehet felismerni

Foglalkozási (és nem foglalkozási) betegségek: lökéshullámok a talpi fasciitis kezelésére

Lapos lábak gyermekeknél: hogyan lehet felismerni őket, és mit kell tenni ellene

Duzzadt láb, triviális tünet? Nem, és íme, milyen súlyos betegségekhez köthetők

Diabéteszes láb: tünetek, kezelés és megelőzés

Veleszületett lúdtalp: mi ez?

forrás

Bianche Pagina