Lupus nephritis (a szisztémás lupus erythematosus okozta másodlagos nephritis): tünetek, diagnózis és kezelés
A lupus nephritis a szisztémás lupus erythematosus vesebetegsége. A serdülő nők körében nagyon gyakori, míg a gyermekgyógyászatban nagyon ritka
A szisztémás lupusz eritematózus (SLE) egy autoimmun betegség, amely különböző szerveket érinthet.
A vese az egyik leginkább érintett szerv, különösen gyermekeknél és serdülőknél.
A lupus nephritis tehát a szisztémás lupus erythematosus vesebetegsége
Előfordulhat a kezdetektől fogva, vagy egy idővel a kezdeti diagnózis után.
A gyermekgyógyászatban ritka betegség: serdülő nőknél gyakrabban fordul elő, és 10 éves kor előtt nagyon ritka.
A szisztémás lupusz erythematosust az immunrendszer megváltozása okozza, amely ahelyett, hogy kizárólag a káros anyagok (baktériumok, vírusok vagy más toxikus ingerek) elleni védekezésben aktiválódna, a saját testét, jelen esetben a vesét is megtámadja.
Az ok még mindig nem teljesen tisztázott: úgy gondolják, hogy a genetikai hajlam és a környezeti tényezők közrejátszanak.
A betegség nem fertőző és nem fertőző.
A lupus nephritis tünetei
Ha a lupus nephritis a betegség kezdetétől jelen van, a leggyakoribb tünet a sötét vizelet megjelenése (bőséges mennyiségű vér jelenléte, amely „kokszos” színt ad a vizeletnek) vagy az ödéma megjelenése (víz felhalmozódása a vizeletben). a szövetek, amelyeket a vizelet fehérjevesztése okoz).
A betegek általában fáradtságra panaszkodnak, és gyakran emelkedett vérnyomásuk van.
A legtöbb esetben a szisztémás lupusz erythematosus egyéb tünetei is jelen vannak, mint például pillangó erythema az arcon, ízületi fájdalom, láz vagy közelmúltbeli fogyás.
A vérvizsgálat gyakran veseelégtelenséget mutat.
Máskor azonban a kezdet alattomos.
Az általános tünetek kevések, és összetéveszthetők az influenzaepizóddal.
A vesefunkció nem károsodik, és a vizelet tiszta marad, a kóros vizeletvizsgálat ellenére.
A diagnózis a szisztémás lupus erythematosus tipikus tünetein és biológiai rendellenességeken alapul
Szinte minden betegnél autoantitestek képződnek, különösen anti-nukleáris antitestek és anti-DNS antitestek.
A C3 és C4 komplement frakciók a vérben általában alacsonyak a betegség aktív fázisában, és a vérkép gyakran a fehérvérsejtek, vörösvértestek és/vagy vérlemezkék.
A vese érintettségét vesefunkciós vizsgálatok (karbamid-nitrogén, kreatinin, húgysav, nátrium, kálium, klór, vizeletvizsgálat) igazolják.
A vizeletvizsgálat kimutatja a fehérje és a vér jelenlétét, gyakran „hengerekkel”, fehérjecsapadékokkal, amelyek henger alakúak, és a vizelet mikroszkóp alatti vizsgálatakor láthatók.
Veseérintettség gyanúja esetén vesebiopsziát kell végezni a diagnózis megerősítésére, valamint a léziók típusának és súlyosságának felmérésére.
A kezelés kezdetben nagy dózisú gyógyszerek alkalmazását igényli a teljes remisszió (eltűnés) elérése érdekében, ami a jó hosszú távú prognózis meghatározója.
Ezt követően a fenntartó terápiát évekig, sőt néha egész életen át kell folytatni.
A leggyakrabban használt gyógyszerek a kortizon, ciklofoszfamid, mikofenolát-mofetil, azatioprin, ciklosporin vagy takrolimusz, hidroxiklorokin és rituximab.
A terápiás sémákat a vesebiopszia eredményeinek és a klinikai képnek megfelelően választják ki.
Nincs igazi megelőzés.
A lupus nephritis korai diagnózisa fontos a még nem túl kiterjedt elváltozások beavatkozásához
Sajnos gyakoriak a visszaesések, ha a terápiát túl gyorsan csökkentik vagy abbahagyják; ehelyett a fenntartó terápia rendszeres ellenőrzésével megelőzhetők.
A páciens és az orvos együttműködése ezért elengedhetetlen a tartós eredmények eléréséhez.
A jelenlegi terápiákkal a lupus nephritis prognózisa a legtöbb esetben kedvező.
A betegek kevesebb mint 10%-a progresszív terminális veseelégtelenségbe idővel, és holnap lesz szüksége dialízisre és transzplantációra.
Olvassa el még:
Emergency Live Még több…Élő: Töltse le újságja új ingyenes alkalmazását IOS és Android rendszerre
Vérnyomás: mikor magas és mikor normális?
Reumás betegségek: ízületi gyulladás és ízületi gyulladás, mi a különbség?
Fokozott ESR: Mit árul el nekünk a páciens eritrocita ülepedési arányának növekedése?
Szisztémás lupusz erythematosus: A jelek, amelyeket nem szabad alábecsülni