Amikor metabolikus szindrómáról beszélünk, olyan klinikai állapotra gondolunk, amely az 50-60 év feletti felnőtt lakosság majdnem felét érinti. A metabolikus szindróma előfordulása riasztó, és az elkövetkező években növekedhet.

Mi a metabolikus szindróma?

A metabolikus szindróma nem egyetlen betegséget jelez, hanem hajlamosító tényezők összességét, amelyek egyidejű előfordulása esetén a páciens fokozott kockázatot jelent olyan betegségek kialakulására, mint a cukorbetegség, szív- és érrendszeri problémák, például szívroham vagy stroke, valamint a máj steatosis máj).

A metabolikus szindrómát általában akkor diagnosztizálják, ha ezek közül legalább 3 egyidejűleg fennáll:

- Derékbőség (cm): férfiaknál ≥ 102, nőknél ≥ 88

- Éhomi vércukorszint (mg/dL): ≥ 100

- Vérnyomás (Hgmm): ≥ 130/85

- Éhomi trigliceridek (mg/dL): ≥ 150

- HDL -koleszterin (mg/dL) férfiaknál <40, nőknél <50

Melyek a metabolikus szindróma okai?

A metabolikus szindróma fő kockázati tényezői a túlsúly és az elhízás, két olyan állapot, amelyek helytelen életmóddal járnak, beleértve az elégtelen fizikai aktivitást, a kiegyensúlyozatlan étrendet és az alkohollal és/vagy kábítószerrel való visszaélést.

A túlzott testzsír a hasi régióban megváltozott zsír- és cukor -anyagcseréhez, valamint a krónikus gyulladás aktiválásához vezethet, ami viszont inzulinrezisztenciához vagy hiperinzulinémiához vezethet.

A cukorbetegség és a szív- és érrendszeri betegségek kockázata

Amikor az inzulinrezisztencia kialakul, a sejtek ahhoz, hogy képesek legyenek felvenni a glükózt és fenntartani a normális vérszintet, a sejteknek több inzulinra van szükségük a normálnál (hiperinzulinémia).

A hasnyálmirigy béta -sejtjei, akiknek az a feladata, hogy inzulint termeljenek, ezután lebomlási folyamatot indítanak el, amelyet túlterhelés okoz, és ily módon hajlamosítanak a cukorbetegség kialakulására.

A zsírszövet valójában olyan szövet, amely aktív a fiziológiai és kóros folyamatok, például a gyulladás szabályozó mechanizmusaiban.

Ha a zsigeri zsír megnövekszik, gyulladást ébreszt, amely érelmeszesedést okoz az erekben, és ezzel megalapozza a szív- és érrendszeri betegségek kialakulását.

Hogyan előzhető meg a metabolikus szindróma?

A legjobb terápia a metabolikus szindróma elleni küzdelemben a megelőzés, amely a következőkön alapul:

• egészséges életmód, amelyben a beteg nem dohányzik és nem él vissza alkoholos vagy szénsavas italokkal;
• egészséges testsúly fenntartása
• rendszeres testmozgás;
• kiegyensúlyozott étrend.

Ami az étkezési napot illeti, ez három főétkezésre és két uzsonnára osztható, az egyik délelőtt és a másik délután.

Ez az alosztály lehetővé teszi az egyszerű szénhidrátok bevitele által előidézett glikémiás csúcsok visszatartását, amelyek alapját képezik a hasnyálmirigy inzulinszekréciójának, ami viszont felelős a gyulladásos állapot növekedési tényezőinek előállításáért.

A rendszeres fizikai aktivitás különösen fontos a metabolikus szindróma leküzdésében, mivel javítja a rendellenességben rejlő összes elváltozást, mivel

• növeli a kalória kiadásokat
• az izomzatból származó glükóz felhasználásának elősegítésével megkönnyíti az inzulin hatását, és ennek következtében csökkenti a glikémiát;
• csökkenti a triglicerideket és növeli a HDL -koleszterint;
• csökkenti a vérnyomást.

Az egészséges személy fizikai aktivitásának magában kell foglalnia az aerob tevékenységet (például tempós gyaloglás, kerékpározás, úszás, vízi aerobik, ellipszis, szobakerékpár vagy tánc) napi körülbelül 30 percig, legalább heti 5 napon keresztül.

A mindennapi életben a mozgásszegénység korlátozása és az egészséges testsúly fenntartása érdekében számos apró változtatást hajthat végre viselkedésén, például lépcsőt használhat a lift helyett, gyalog vagy kerékpározhat vezetés helyett, ha egy kicsit távolabb parkol az úti céltól, hogy rövid távolságot tudjon gyalogolni, és kerülje a túl hosszú ülést.

Mikor érdemes szakemberhez fordulni?

Általában első vonalbeli megközelítést kell követnie, azaz rendszeresen ellenőriznie kell háziorvosát, hogy figyelemmel kísérhesse általános egészségi állapotát, és visszajelzést kapjon a fizikai aktivitás és étrend kezeléséről.

Fontos, hogy rendszeresen ellenőrizze súlyát, derékbőségét és vérnyomását, valamint célzott vérvizsgálatokat végezzen (vércukorszint, teljes koleszterin, HDL, trigliceridek).

Ha azonban a beteg nem éri el a kívánt eredményt, szükségessé válik a probléma függvényében egy vagy több szakemberrel való konzultáció (pl. Cukorbeteg szakorvos, ha emelkedik a vércukorszint, dietetikus és/vagy táplálkozási szakértő a súly szabályozására, valamint kardiológus, ha vér nyomás emelkedik).

Olvassa el még:

Endokrin és metabolikus vészhelyzetek a sürgősségi orvoslásban

A metabolikus szindróma a stroke újbóli kialakulásának kockázatához kapcsolódik

Forrás:

Humanitas