A radikuláris patológiák vagy radikulopátiák előre látható szegmentális gyökérdeficiteket eredményeznek (pl. dermatomer eloszlású fájdalom vagy paresztézia, a gyökér által beidegzett izmok gyengesége)

A diagnózis alapozható neuroimaging vizsgálaton, elektrofiziológiai teszteken és általános vizsgálatokon a lehetséges alapbetegségek kimutatására.

A kezelés az októl függ, de tüneti gyógyszereket, például NSAID-okat, egyéb fájdalomcsillapítókat és kortikoszteroidokat is magában foglal.

A gyökérrendellenességeket (radikulopátiák) a gerinc szomszédos területén belüli ideggyökér akut vagy krónikus túlterhelése okozza.

Az ideggyökér betegségek etiológiája

A radikulopátiák leggyakoribb oka az

• Csigolyaközi porckorongsérv

A rheumatoid arthritis vagy arthrosis okozta csontelváltozások, különösen, ha a nyaki vagy ágyéki régióban lokalizálódnak, szintén az elszigetelt ideggyökerek összenyomódásához vezethetnek.

Ritkábban a meningealis carcinomatosis többszörös, több szegmensű gyökér diszfunkciót okoz.

Ritkán, gerinc- tömegek (pl. epidurális tályogok és daganatok, gerincvelői meningiomák, neurofibromák) a gerincvelői diszfunkció szokásos tünetei helyett radikuláris tünetekkel manifesztálódhatnak.

A cukorbetegség fájdalmas radiculopathiát okozhat a mellkasban vagy a végtagokban az ideggyökér ischaemia miatt.

A fertőző betegségek, például a mikobaktériumok (pl. tuberkulózis), gombák (pl. hisztoplazmózis) vagy a spirocheta betegségek (pl. Lyme-kór, szifilisz) által okozott betegségek esetenként az ideggyökereket érintik.

Az övsömör fertőzés általában fájdalmas radiculopathiát okoz dermatomer eloszlású érzékenységgel és jellegzetes kiütéssel, de motoros radikulopathiát is okozhat szegmentális gyengeséggel és a reflexek elvesztésével.

A citomegalovírus által kiváltott polyradiculitis az AIDS szövődménye.

Az ideggyökér-rendellenességek (radikulopátiák) tünetei

A radiculopathiák jellemzően fájdalmas radicularis szindrómát és szegmentális neurológiai deficitet okoznak az érintett gyökérnek megfelelő medulláris szinttől függően.

Az érintett motorgyökér által beidegzett izmok elgyengülnek és sorvadnak; petyhüdtté is válhatnak fasciculatiókkal.

Az érzékszervi gyökér érintettsége dermatomer eloszlású érzékszervi károsodást okoz.

A megfelelő szegmentális osteotendinosus reflexek csökkentek vagy hiányozhatnak.

Az áramütésszerű fájdalom kisugározhat az érintett ideggyök eloszlása ​​mentén.

A fájdalmat fokozhatják azok a mozgások, amelyek nyomást juttatnak az ideggyökhöz a subarachnoidális téren keresztül (pl. gerinc mozgatása, köhögés, tüsszögés, Valsalva manőver).

A cauda equina elváltozásai, amelyek több keresztcsonti és ágyéki gyökeret érintenek, mindkét lábon radikuláris tüneteket okoznak, és a záróizom és a szexuális funkció elváltozásait idézhetik elő.

A gerincvelő-kompresszióra utaló bizonyítékok a következők:

• Érzékszervi szint jelenléte (az érzés hirtelen megváltozása a dermatomer alatt, azaz a gerincvelőn áthaladó vízszintes vonal alatt, meghatározott szinten)
• Paraparesis vagy petyhüdt tetraparesis
• Változások a reflexekben a kompresszió helye alatt
• Kezdetben hyporeflexia, majd ezt követően hyperreflexia
• Sphincter diszfunkció

Az ideggyökerek patológiáinak diagnosztizálása

• Neuroimaging
• Néha elektrofiziológiai vizsgálatok

A radikuláris tünetek jelenléte az érintett terület MRI- vagy CT-vizsgálatát igényli.

Mielográfia csak akkor szükséges, ha az MRI ellenjavallt (pl. pacemaker vagy más fémek jelenléte miatt), és ha a CT nem meggyőző.

A vizsgált terület a tünetektől függ; ha a szint nem egyértelmű, elektrofiziológiai vizsgálatokat kell végezni az érintett gyökerek lokalizálására, bár ezek nem tesznek különbséget a különböző okok között.

Ha a neuroimaging nem észlel anatómiai rendellenességet, liquorelemzést végeznek a fertőző vagy gyulladásos ok kizárására, és éhgyomri plazma glükóz (FPG) mérést végeznek a cukorbetegség ellenőrzésére.

Ideggyökér-rendellenességek (radikulopátiák) kezelése

• Az ok és a fájdalom kezelése
• Sebészet (végső lehetőségként)

Az ideggyökér-betegségek sajátos okait kezelik.

Az akut fájdalom megfelelő fájdalomcsillapítókat igényel (pl. paracetamol, nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek, esetenként opioidok).

Az NSAID-ok különösen hasznosak gyulladással járó betegségek esetén.

A myorelaxánsok, altatók és helyi kezelések ritkán nyújtanak további előnyöket.

Ha a tünetek nem enyhülnek jelentősen nem opioid fájdalomcsillapítókkal, a kortikoszteroidok szisztémásan vagy epidurális injekció formájában adhatók be; a fájdalomcsillapítás azonban általában szerény és átmeneti.

A metilprednizolon alkalmazható, ezt követően 6 nap alatt fokozatosan növelve, napi egyszeri 24 mg-tól kezdve, és napi 4 mg-mal csökkentve.

A krónikus fájdalom kezelése nehéz lehet; Az acetaminofen (paracetamol) és az NSAID-k gyakran csak részben hatásosak, és az NSAID-ok hosszú távú alkalmazása jelentős kockázatokkal jár.

Az opioidoknak nagy a függőség kockázata.

Hatékonyak lehetnek a triciklikus antidepresszánsok és görcsoldók, akárcsak a fizioterápia és a pszichiáterrel végzett orvosi vizsgálat.

Néhány beteg esetében alternatív gyógyászati ​​kezelések (pl. transzdermális idegstimuláció, gerincvelő manipuláció, akupunktúra, gyógynövényes gyógyszerek) kipróbálhatók, ha az összes többi hatástalan.

Ha a fájdalom kezelhetetlen, vagy ha a záróizom progresszív gyengesége vagy diszfunkciója gerinckompresszióra utal, műtéti dekompresszióra lehet szükség.

Olvassa el még:

Emergency Live Még több…Élő: Töltse le újságja új ingyenes alkalmazását IOS és Android rendszerre

O.Therapy: Mi ez, hogyan működik, és milyen betegségek esetén alkalmazható

Oxigén-ózon terápia a fibromyalgia kezelésében

Amikor a beteg a jobb vagy a bal csípő fájdalmára panaszkodik: Íme a kapcsolódó patológiák

Miért fordulnak elő izomfasciculációk?

Forrás:

MSD