A gastritis áttekintése: mi ez, hogyan kell kezelni
A gyomornyálkahártya gyulladása a gyomornyálkahártya gyulladása, amelyet számos állapot bármelyike okoz, beleértve a fertőzést (Helicobacter pylori), a gyógyszereket és anyagokat (NSAID-ok, alkohol), a stresszt és az autoimmun jelenségeket (atrófiás gyomorhurut).
Sok eset tünetmentes, de néha dyspepsia és gyomor-bélrendszeri vérzés lép fel.
A diagnózist endoszkópia végzi.
A kezelés az okot célozza meg, de gyakran magában foglalja a sav elnyomását és Helicobacter pylori fertőzés esetén antibiotikumokat is.
A gyomorhurut többféleképpen osztályozható:
- A nyálkahártya sérülésének súlyossága szerint, például erozív gyomorhurut vagy nem eróziós gyomorhurut
- Az érintett hely szerint (azaz szív, test, antrum)
- Szövettanilag akut vagy krónikus (a gyulladásos sejtek típusától függően)
Egyetlen osztályozási séma sem illeszkedik tökéletesen a patofiziológiához; jelentős átfedés van.
A gyomorhurut egyes formái közé tartozik a sav-peptikus betegség és a H. pylori betegség (lásd még: A savszekréció áttekintése)
Ezenkívül a kifejezést gyakran lazán alkalmazzák a nem specifikus (és gyakran nem diagnosztizált) hasi panaszokra és gyomor-bélhurutokra.
Az akut formát a polimorfonukleátok infiltrációja jellemzi az antrum és a test nyálkahártyájában.
A krónikus forma bizonyos fokú atrófiával (a nyálkahártya funkciójának elvesztésével) vagy metaplasiával jár.
Főleg az antrumot érinti (ami a G-sejtek elvesztését és a gasztrin szekréció csökkenését eredményezi) vagy a testet (az oxintikus mirigyek elvesztésével, ami a sav, a pepszin és a belső faktor csökkenését idézi elő).
Olvassa el még:
Emergency Live Még több…Élő: Töltse le újságja új ingyenes alkalmazását IOS és Android rendszerre
Peptikus fekély: különbségek a gyomorfekély és a nyombélfekély között