Fájdalomkezelés és fájdalomcsillapító terápia: mi ez?
A fájdalomterápia olyan orvosi kezelésre utal, amelynek célja a fájdalom megszüntetése, legyen az nociceptív vagy neuropátiás
A fájdalomterápia, más néven fájdalomcsillapító terápia vagy algológia, a kezelendő fájdalom típusától és okaitól függően egyaránt magában foglalja a gyógyszeradagolást, a sebészeti kezelést, a rehabilitációs tevékenységeket és a pszichoterápiás támogatást.
A fájdalom kordában tartásának vágya mindig is minden emberi kultúrát jellemez.
Ebben az értelemben a fájdalomterápia (vagy inkább az algikus szimptomatológia módosítására irányuló kísérlet) valójában nagyon ősi eredetű.
Így már a primitív társadalmakban a sámánok és varázslók vallási mágikus gyakorlatokat alkalmaztak (minden esetben a tudattalanhoz kapcsolódnak), amelyek célja az egyén szenvedéséért felelős „gonosz szellem” elűzése volt.
A fájdalomnak ez az exogén, tisztán „behatoló” fogalma már az asszír-babiloni és egyiptomi civilizációban is megtalálható.
Ez utóbbira datálódik az érzékenység központjának a szívben való lokalizálása, amely koncepció évszázadokig változatlan marad.
A fájdalomterápia számos eszközt használ: fájdalomcsillapító gyógyszereket, fizikoterápiákat, sebészeti beavatkozásokhoz nagyon közel álló technikákat, úgynevezett „blokkokat”, sőt, ritka esetekben, valódi idegsebészeti eljárásokat is.
Fájdalomcsillapító gyógyszerek
A fájdalom gyógyszeres terápiával történő kezelése alapvetően NSAID-okat (nem szteroid gyulladáscsökkentő, mindig jó vagy kiváló fájdalomcsillapító hatású), gyenge és erős opioidokat, görcsoldó és antidepresszánsokat (széles körben alkalmaznak neuropátiás fájdalom esetén) és helyi érzéstelenítőket alkalmaz.
Az NSAID-ok általában a fájdalomterápia első lépései
Ezek a gyógyszerek különösen hatékonyak a „nociceptív” fájdalom esetén; azonban önmagukban alkalmazva általában csak korlátozott ideig alkalmazhatók mellékhatások miatt, különösen az első emésztőrendszerben (égés, vérzés, fekélyek).
Emellett az NSAID-ok fájdalomcsillapítására a „plafonhatás” jellemző: a fájdalomcsillapító forgalomba hozatalát megelőző klinikai vizsgálatok során megállapított, egy bizonyos maximális dózist meghaladó, korlátlanul növekvő dózisok csak a mellékhatások növekedését okozzák, a fájdalomcsillapítást nem.
Az antidepresszánsokat és antikonvulzív szereket főként neuropátiás típusú krónikus fájdalom esetén alkalmazzák.
A helyi érzéstelenítők, amelyek elsősorban a fájdalom nociceptív formáira hatnak, mind a perifériás idegekre, mind a központi idegrendszer neuronjaira hatnak.
Opioid gyógyszerek
A nociceptív fájdalom kezelésének második lépését a gyenge opioidok, például a kodein, majd az erős opioidok, például a morfium követik.
Minden opioid, legyen az erős és gyenge is, többé-kevésbé intenzív szűrő- vagy kapuhatáson keresztül fejti ki hatását a fájdalomimpulzus átvitelére gerinc- zsinór és a központi idegrendszer más részei.
A gyakorlatban az opioidok csak a fájdalomimpulzusok töredékét engedik át a kéregbe; megfelelő dózisok esetén a kapu teljesen bezárul, és az opioidok teljesen elnyomják a fájdalomimpulzusok átvitelét.
A gyenge opioidok nem képesek csillapítani a nagyon erős fájdalmat, de csökkentik a függőség kockázatát is, ezért enyhe vagy közepes fájdalom esetén használják őket.
A gyenge opioidok azonban gyakran átlagosan több mint négy hétig nem képesek csillapítani a krónikus fájdalmat, ezután általában erős opioidra kell váltani.
Az erős opioidok nem rendelkeznek a nem szteroid gyulladáscsökkentőkre jellemző mennyezeti hatással: jól csillapítják a különösen erős akut fájdalmakat, mint például a szívinfarktus, de mindenekelőtt éppen a „plafonhatás” hiánya és az adag növelésének lehetősége miatt. hasznosak, gyakran nélkülözhetetlenek a rosszindulatú daganatok által okozott heves krónikus fájdalom csillapítására.
A fájdalomcsillapításhoz hasonlóan a gyenge és erős opioidok nemkívánatos hatásai is a központi idegrendszerben jelentkeznek: szedáció, álmosság, hányás, szédülés, fizikai és pszichés függőség kockázata
Fizikoterápia: röntgenterápia
A fájdalomcsillapító sugárterápiás technikák közül a röntgenterápia (a röntgensugárzás célzott beadása) a leghatékonyabb.
A besugárzott szövetben felszabaduló elektronok erős gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatásúak.
A fájdalom keletkezésében és átvitelében részt vevő idegstruktúrák elektromos stimulálása is nagyon hasznos lehet.
A TENS ezen az elven alapul, amelyet a bőr és az idegszerkezetek stimulálására alkalmas hordozható eszközökkel hajtanak végre.
Fájdalom blokkok
A blokkok olyan fájdalomcsillapító technikák, amelyek természetüknél fogva nagyon közel állnak a sebészeti beavatkozásokhoz, bár általában járóbeteg alapon alkalmazzák őket.
A blokkok lehetnek farmakológiai vagy „neurolitikus” típusúak.
Az előbbi esetben helyi érzéstelenítőket használnak, amelyeket jól körülhatárolható idegstruktúrákba vagy azokkal szomszédos területekre fecskendeznek be: például a trigeminus ideghez kapcsolódó ganglionba a trigeminus neuralgia legsúlyosabb formáinak kezelésére vagy a gerinc közelébe. zsinór az úgynevezett „peridurális” fájdalomcsillapítás eléréséhez, amely megszünteti a fájdalmas érzékenységet anélkül, hogy a beteget teljesen elaltatni kellene.
Minden blokk célja, hogy reverzibilisen elnyomja az idegimpulzusok átvitelét a nociceptoroktól az agykéregig.
A helyi érzéstelenítőkkel elért blokád visszafordíthatóságának kérdése azért fontos, mert a neurolitikus típusú blokkokban idegi struktúrákat károsító anyagokat alkalmaznak, amelyeket ezekbe a struktúrákba fecskendeznek be azzal a céllal, hogy azok funkciójukat véglegesen elveszítsék.
Nagyon erős fájdalom esetén és általában terminális betegeknél ugyanezt a célt érhetjük el megfelelő sebészeti technikákkal bizonyos anatómiai struktúrák eltávolítására vagy metszésére: például a gerincvelőtől a talamuszig futó idegrostok kötegei.
Olvassa el még:
Emergency Live Még több…Élő: Töltse le újságja új ingyenes alkalmazását IOS és Android rendszerre
Epidermolysis Bullosa és bőrrák: diagnózis és kezelés
SkinNeutrAll®: Bőrkárosító és tűzveszélyes anyagok matt
Gyógyító sebek és perfúziós oximéter, az új bőrszerű érzékelő képes leképezni a vér-oxigén szintjét
Psoriasis, egy kortalan bőrbetegség
Psoriasis: Télen rosszabbodik, de nem csak a hideg a hibás
Gyermekkori pikkelysömör: mi ez, mik a tünetei és hogyan kell kezelni
A pikkelysömör helyi kezelései: Recept nélkül kapható és vényköteles lehetőségek
Melyek a pikkelysömör különböző típusai?
Fényterápia a pikkelysömör kezelésére: mi ez és mikor van rá szükség
Infravörös fájdalomterápia: miből áll?
Fibromyalgia: hol vannak a tapintásra fájdalmat okozó érzékeny pontok?
Farmakológiai beavatkozások mellkasi fájdalom alatt