Reumás betegségek: A teljes test MRI szerepe a diagnózisban

By Cristiano Antonino On 2. január 2023.

Különösen a gyulladásos ízületi megbetegedések (reumás betegségek) esetében a teljes test MRI a diagnosztikai referenciamódszerré vált, amennyiben minden diagnosztikai irányelvet beépített.

A reumás betegségek a patológiák nagy csoportját jelentik, amelyek változó gyakorisággal érintik az osteoartikuláris rendszert.

A túlnyomórészt az ízületeket érintő reumás betegségeket két nagy csoportra osztják

nem gyulladásos ízületi betegségek (a leggyakoribb az arthrosis, amelyben az ízületi degeneráció mechanizmusa van, gyulladásos komponens nélkül vagy minimális);
gyulladásos ízületi betegségek, amelyekben a jellemző elem a gyulladás (a leggyakoribb és legismertebb a rheumatoid arthritis, a köszvényes ízületi gyulladás, az arthritis psoriatica és a spondyloarthritis).

Ez utóbbi betegségcsoport esetében a mágneses magrezonancia képalkotás (MRI) valószínűleg a legátfogóbb diagnosztikai módszer, amely nagy érzékenységgel képes látni az összes gyulladással összefüggő megnyilvánulást, mint például effúziót, ízületi gyulladást és csontödémát.

A klinikai gyakorlatban ritkán alkalmazzák a perifériás ízületek (kéz, csukló, térd, láb, váll, csípő) esetében, mivel ezeken a helyeken az ultrahang kiválóan teljesít, praktikusabb és egyszerűbb, míg a gerinc gyulladásos érintettségeinél, A spondyloarthritisnek nevezett patológiák csoportjára jellemző, hogy az MRI olyannyira a diagnosztikai referenciamódszerré vált, hogy minden diagnosztikai irányelvbe beépül.

Sőt, tekintettel arra, hogy az elmúlt 20 évben az MRI-t, sajátos alkalmazásában, amelyet teljes test MRI-nek (WBMR: teljes test mágneses rezonancia) neveztek, széles körben tanulmányozták és alkalmazták az onkológiai területen a csontváz daganatos lokalizációinak tanulmányozására, köszönhetően annak, hogy nagy érzékenység a csont elváltozásainak kimutatásában, ezért úgy gondolták, hogy ezt a tulajdonságot kihasználják a csontváz vagy az izom-ín struktúrák gyulladásos elváltozásainak egyformán pontosan azonosítására gyulladásos reumás betegségek során.

A teljes test MRI fő előnyei a reumás betegségekben alapvetően kettősek

egyetlen vizsgálattal elemezhető a mozgásszervi rendszer bármely helyének gyulladásos érintettsége. Valójában a teljes test MRI lehetővé teszi a test „in toto” (több szerv) vizsgálatát egyetlen vizsgálat során.
A diffúzió fizikai elvét kihasználva egyesíti a klasszikus anatómiai morfológiai adatokat funkcionális adatokkal. A diffúzió az MRI egyik módja, amely magában foglalja az egyes szövetek molekuláris összetételének tanulmányozását. Normál körülmények között a molekulák szabadon mozoghatnak a szövetekben és a sejttérben, ilyen körülmények között bizonyos szekvenciákban nem generálnak jelet. Ehelyett azt fedezték fel, hogy patológiás körülmények között (beleértve a reumás betegségekre jellemző gyulladásos állapotokat is) a molekulák mozgása „korlátozáson” esik keresztül, ami erős jelet hoz létre, amelyet az MRI képekké alakít át. A diffúziót ezért funkcionális elemzésnek tekintik.

A teljes test diffúziós MRI technika egy non-invazív módszer, melynek felvételi ideje kb. 35-40 perc, amely alatt a betegnek mozdulatlannak kell maradnia.

Kontrasztanyag nem használható.

A koronális és szagittális síkban kapott képek abszolút biztonságos diagnosztikai tartalommal rendelkeznek (az MRI nem jár veszélyes ionizáló sugárzás alkalmazásával).

A teljes test MRI-t főként két feltétellel lehet elvégezni

spondyloarthritis differenciáldiagnosztikájában;
myositis diagnózisában.

A spondyloarthritis egy közös genetikai szubsztráttal rendelkező betegségek nagy csoportja, amelyet a gerinc, a perifériás ízületek és az entézisek gyulladásos érintettsége (ín-inszerció) jellemez, különböző típusokban változó gyakorisággal.

A legismertebbek az arthritis psoriatica és a spondylitis ankylopoetica.

Az esetek nem elhanyagolható százalékában a tünetek homályosak lehetnek, és a laboratóriumi vizsgálatok normálisak lehetnek; ilyen helyzetekben a differenciáldiagnózis nem gyulladásos ízületi patológiák, például fibromylagia és osteoarthritis, és általában mechanikai-testtartási patológiák esetén nagyon nehéz lehet.

Ilyen esetekben mindenképpen indokolt a teljes test MRI vizsgálata, amely nagy pontossággal teszi lehetővé a differenciáldiagnózist ezen állapotok esetén

A myositis ezzel szemben a betegségek meglehetősen ritka csoportja, amely magában foglalja a primer myositist, dermatomyositist, zárványtestes myositist, necrotising myopathiát és átfedési szindrómákat más autoimmun betegségekkel.

Mindegyikre jellemző a vázizomzat gyulladásos érintettsége; klinikailag intenzív izomgyengeséghez, laboratóriumi szinten pedig az izomenzimek (cpk) emelkedett vérértékéhez vezetnek.

A diagnózis leghatékonyabb diagnosztikai vizsgálata az izombiopszia, amely azonban nem minden betegnél végezhető el, és speciális szakértelemmel rendelkező diagnosztikai központokat igényel a biopszia szövettani értelmezésében.

Pontosan ilyen esetekben az MRI igen nagy érzékenységű a gyulladásos izomelváltozások kimutatásában, így teljes testre kiterjedő alkalmazása rendkívül hasznos az esetleges myositisek jelenlétének és lokalizációjának kimutatásában.

Lehetővé teszi továbbá a leginkább érintett izomterületek azonosítását, és ezáltal meghatározza azt a pontot, ahol az izombiopsziát végre kell hajtani, jelentősen csökkentve ezzel a hamis negatívok számát.