A rheumatoid arthritis (RA) egy krónikus, ankilozáló és progresszív gyulladásos polyarthritis, autoimmun patogenezissel és ismeretlen etiológiával, és főként a szinoviális ízületeket érinti.

A rheumatoid arthritis állapotát a betegen lévő elváltozások típusának elemzésével lehet azonosítani:

1. stádium: CD4+ limfociták és makrofágok infiltrátuma van jelen, makroszkóposan szimmetrikus duzzanatokat észlelünk, nincs bőrpír, szisztémás tünetek és reumás csomók vannak. A keringésben a gyulladásos indexek és a rheumatoid faktor növekedése figyelhető meg

2. szakasz: Gyulladás és szinoviális és endothel proliferáció (neoangiogenezis és ízületi szövetképződés) van, az effúzió ultrahangon hipoechogén területekként látható; ezzel szemben a hiperplasztikus területek hiperechogének. Csont erózió, porcfelszívódás és ínszakadás is jelen van. A csontelváltozások röntgenfelvételen, ultrahangon még jobban láthatók. Ebben a szakaszban a szinoviális hiperplázia visszafordíthatatlan.

3. szakasz: A csont deformációi, diszlokációi és fibrózisa nyilvánvaló.

A lefolyás nagyon változatos, és általában az exacerbáció és a remisszió szakaszai jellemzik.

Vannak enyhébb formák, amelyek jól reagálnak a terápiára, és vannak olyan súlyos formák, amelyek remissziós fázisok nélkül haladnak előre, ami súlyos ankylosishoz és funkcionális impotenciához vezet; A betegség sok esetben nem azért súlyos, mert életveszélyes, hanem azért, mert a végtagok és különösen a kezek megfelelő használatának megakadályozása miatt nagyon fogyatékos.

Az érintettek nemcsak dolgozni tudnak, hanem önmagukról is gondoskodni tudnak.

A legkedvezőtlenebb prognosztikai tényezők közé tartozik a magas FR-titer, a csomók vagy vasculitis károsodás jelenléte, valamint a terápiára adott rossz válasz.

A rheumatoid arthritis kezelései

A rheumatoid arthritis kezelése immunszuppresszánsok, például metotrexát vagy leflunomid alkalmazásán alapul; speciális esetekben hidroxiklorokin, ciklosporin, szulfaszalazin is alkalmazható.

A kortizon ciklusokban történő alkalmazása a megnövekedett betegségaktivitás fázisaiban is előirányzott, pl. a betegség kezdetén vagy fellángolásakor, a gyorsabb klinikai válasz elérése érdekében, valamint az NSAID-ok alkalmazása a fájdalomcsillapítás érdekében.

Az immunszuppresszánsokra nem reagáló vagy különösen agresszív betegségben szenvedő betegeknél lehetőség van biológiai gyógyszerek, monoklonális antitestek vagy receptorok alkalmazására, amelyek blokkolják a gyulladásos molekulákat (pl. anti-TNFalpha, anti-IL6, anti-IL1) vagy gyulladásos sejteket, például B-limfocitákat. (anti-CD20) és T-limfociták (CTLA4).

Olvassa el még:

Emergency Live Még több…Élő: Töltse le újságja új ingyenes alkalmazását IOS és Android rendszerre

Fibromialgia: A diagnózis fontossága

Reumás betegségek: ízületi gyulladás és ízületi gyulladás, mi a különbség?

Rheumatoid arthritis: tünetek, diagnózis és kezelés

Ízületi fájdalom: rheumatoid arthritis vagy arthrosis?

Fájdalom reumatológiai betegségekben: megnyilvánulások és kezelés

Reumás láz: okok, tünetek, diagnózis, kezelés, szövődmények, prognózis

Forrás:

Medicina Online