A füst belélegzése utáni kezelés során ügyeljen arra, hogy a mérgező égéstermékek károsítják a légutakat és/vagy anyagcsere-hatásokat okoznak.

A forró füst általában csak a garatot égeti meg, mert a beáramló gáz gyorsan lehűl.

Kivételt képez a gőz, amely sokkal több hőt hordoz, mint a füst, és ezért az alsó légutakat is megégetheti (a glottis alatt).

A lakástüzek során keletkező különféle mérgező vegyszerek (pl. hidrogén-klorid, foszgén, kén-dioxid, mérgező aldehidek, ammónium) kémiai égési sérüléseket okoznak.

Egyes mérgező égéstermékek, mint például a szén-monoxid vagy a cianid, veszélyeztetik a szisztémás sejtlégzést.

Az égési sérülések és a füst belélegzése gyakran egyszerre, de külön-külön is előfordulhat

A felső légutak károsodása általában néhány percen belül, de esetenként több órán belül is tüneteket okoz; a felső légutak ödémája stridort okozhat.

A súlyos orofacialis égési sérülések ödémát okozhatnak, ami jelentősen ellensúlyozza a füst belélegzése által okozott felső légúti problémákat.

Az alsó légúti sérülés a felső légúti sérüléssel is előfordulhat, és általában késleltetett tüneteket okoz (pl. oxigénellátási problémák, amelyeket megnövekedett oxigénigény vagy 24 órán keresztül vagy később tartó csökkent tüdőkomfort).

A füst belélegzésének tünetei közé tartozik

• Helyi irritáló jelenségek: köhögés, nehézlégzés, stridor
• Hipoxiás megnyilvánulások: zavartság, letargia, kóma
• Szén-monoxid-mérgezés: fejfájás, hányinger, gyengeség, zavartság, kóma

Füst belélegzés: diagnózis

• A karboxihemoglobin (COHb) szintje
• bronchoszkópia
• Mellkas röntgen

Füst belélegzését kell gyanítani azoknál az egyéneknél, akiknek légúti tünetei vannak, pozitív anamnézisben szerepelnek zárt környezetben, ahol tűz keletkezett, vagy széntartalmú köpetben.

A periorális égési sérülések és az orrszőrzet fellángolása hasznos nyomok lehetnek.

Az oropharynx vizsgálata, a hátsó garatra összpontosítva, olyan ödémát azonosíthat, amely korai profilaktikus intubálást igényel.

Hátsó garatduzzanat hiányában nem valószínű, hogy jelentős felső légúti sérülés jelentkezik.

A felső légúti sérülés diagnosztizálása endoszkópos vizsgálattal (laryngoscopia vagy bronchoscopia) történik, amely feltárja a felső légutakat és a légcsövet, és ödémát, szövetsérülést vagy kormot mutathat a légutakban; azonban néha a kezdeti normál vizsgálat után sérülés alakul ki.

Az endoszkópiát a lehető leghamarabb végezzük, általában rugalmas optikai csővel, általában az endotracheális intubációval egyidejűleg vagy azt követően, jelentős lelet esetén.

Az alsó légúti elváltozások diagnózisa mellkasröntgen és oximetria vagy haemogasanalízis alapján történik, de a változások korán vagy csak néhány nappal később alakulnak ki.

Figyelembe kell venni a lehetséges cianid- és szén-monoxid-toxicitást; A karboxihemoglobin (COHb) szintjét azoknál a betegeknél mérik, akiknél jelentős a füst belélegzése.

A szén-monoxidon kívüli más mérgező égéstermékek eleinte nem gyanakodhatnak, különösen súlyos égési sérülések és nyilvánvaló légúti érintettség esetén.

A cianidra gyanakodhat azoknál a betegeknél, akik a karboxihemoglobin (COHb) szintje alapján a vártnál jobban elhaltak, vagy akik nem reagálnak gyorsan az oxigénkezelésre; hasznos tesztek közé tartozik az arteriovenosus oxigénkülönbség csökkenése (a normálnál magasabb vénás oxigéntartalom miatt) és a magas anionrés acidózis megnövekedett laktáttal.

A betegek kezelése füst belélegzése után:

• Oxigén
• Néha endotracheális intubáció
• A maszkban lévő 100%-os oxigént minden olyan betegnek kell beadni, akinél fennáll a belégzési sérülés veszélye.

Az oxigén a szén-monoxid-mérgezés speciális gyógymódja; A hiperbár oxigén továbbra is némileg ellentmondásos, de hasznos lehet súlyos kardiopulmonális szövődmények, terhesség, kóma/érzékszervi kellemetlenség és emelkedett (>25%) karboxihemoglobinszint esetén.

Endotracheális intubáció és gépi lélegeztetés szükséges azoknál a betegeknél, akiknél

• Tudatosság
• Közvetlen légúti károsodás
• Folyadékos újraélesztés okozta légúti ödéma
• Légzési nehézség szindróma

Azokat a betegeket, akiknél a felső légutak ödémája vagy nagy mennyiségű korom van (különösen a garat hátsó részében), a lehető leghamarabb intubálni kell, mert a légúti intubáció az ödéma növekedésével nehezebbé válik.

A bronchoszkópiát általában az intubációval egy időben végzik.

Az alsó légúti sérülésekben szenvedő betegeknek kiegészítő oxigénre, hörgőtágítókra és egyéb támogató intézkedésekre lehet szükségük.

A cianid-antidotumot olyan betegeknek kell adni, akiknél cianidmérgezés gyanúja merül fel, és feltehetően szív- és érrendszeri szövődményekben, kómában vagy nagy anionrés mellett jelentős acidózisban szenvedőknél is alkalmazható.

Olvassa el még:

Emergency Live Még több…Élő: Töltse le újságja új ingyenes alkalmazását IOS és Android rendszerre

Tracheális intubáció: mikor, hogyan és miért kell mesterséges légutat létrehozni a beteg számára

Légzésleállás: hogyan kell kezelni? Áttekintés

Forrás:

MSD