A traumás pneumothorax a levegő jelenléte a pleurális térben trauma következtében, ami a tüdő részleges vagy teljes összeomlását okozza.

A tünetek közé tartozik a sérülés okozta mellkasi fájdalom és néha nehézlégzés. A diagnózist mellkasröntgen állapítja meg.

Traumás pneumothorax, általában mellkasi elvezetéssel kezelik

A pneumothoraxot tompa vagy átható trauma okozhatja; sok betegnek hemothoraxa is van (haemopneumothorax).

Azoknál a betegeknél, akiknél a mediastinumon keresztül behatoló sebek (pl. a mellbimbók vagy lapockák medialis sebei), vagy súlyos tompa traumás betegeknél a légmell a tracheobronchiális fa szakadása miatt jelentkezhet.

A pneumothoraxból származó levegő bejuthat a mellkas lágy szöveteibe és/vagy nyak (szubkután emphysema) vagy a mediastinumban (pneumomediastinum).

Az egyszerű egyoldali pneumothoraxot, még a nagyot is, a legtöbb beteg jól tolerálja, kivéve, ha jelentős tüdőbetegségben szenved.

A túlfeszített pneumothorax azonban súlyos hipotenziót okozhat, a nyitott pneumothorax pedig veszélyeztetheti a lélegeztetést.

A traumás pneumothorax szimptomatológiája

A traumás pneumothoraxban szenvedő betegeknél gyakran jelentkeznek mellkasi mellkasi fájdalom, dyspnoe, tachypnoe és tachycardia.

Ütőhangszerek hatására a légzési hangok gyengülhetnek, és az érintett haemithorax hipertimpanizálhat, különösen kiterjedt légmell esetén.

Ezek a leletek azonban nem mindig jelennek meg, és nehéz lehet észlelni a zajos újraélesztési környezetben.

A bőr alatti emfizéma tapintásra recsegő vagy csikorgó hangot okoz; a leletek kis területen lokalizálhatók, vagy a mellkasfal nagy részét lefedhetik és/vagy a nyakig terjedhetnek; kiterjedt érintettség a tracheobronchiális fa szakadására utal.

A mediastinumban lévő levegő jellegzetes csikorgó hangot kelthet, amely szinkronban van a szívveréssel (Hamman jele vagy Hamman ropogása), de ez a jel nem mindig van jelen, és esetenként a nyelőcső sérülése is okozza.

Traumás pneumothorax, diagnózis

• Mellkas röntgen

A diagnózist általában mellkasröntgen állapítja meg.

Az ultrahangvizsgálat (a beteg ágya mellett a kezdeti újraélesztés során) és a CT vizsgálat érzékenyebb a kis légmellákra, mint a mellkasröntgen.

A radiológiai leletekből megbecsülhető a pneumothorax mérete, amelyet az üres hemithorax százalékos aránya határoz meg.

A numerikusan kifejezett méret elsősorban a progresszió és a felbontás számszerűsítéséhez hasznos, nem pedig a prognózis meghatározásához.

Kezelés

• Általában thoracostomiás cső

A legtöbb pneumothoracus kezelése mellkasi drén (pl. 28 Fr) behelyezésével történik az 5 vagy 6 bordaközi térbe, a középső hónaljvonal előtt.

A kis légúti mellkasban szenvedő, légzőszervi tünetekkel nem rendelkező betegek egyszerűen megfigyelhetők egy sor mellkasröntgen segítségével, amíg a tüdő újra ki nem tágul. Alternatív megoldásként egy kis leeresztő pigtail katétert is elhelyezhet.

Mindazonáltal mellkasi drenázst kell elhelyezni azoknál a betegeknél, akiket általános érzéstelenítésben, pozitív nyomású lélegeztetésben és/vagy légúti kezelésben kell részesíteni, mivel ezek a beavatkozások egy kicsi, egyszerű (komplikációmentes) pneumothoraxot hipertóniás pneumothoraxná alakíthatnak.

Ha a mellkasi drenázs után is fennáll a nagymértékű légszivárgás, tracheobronchiális elváltozásokra kell gyanakodni, és bronchoszkópiát vagy azonnali sebészeti konzultációt kell kezdeményezni.

Olvassa el még:

Tracheális intubáció: mikor, hogyan és miért kell mesterséges légutat létrehozni a beteg számára

Mi az újszülöttkori átmeneti tachypnoe vagy az újszülöttkori nedves tüdő szindróma?

Forrás:

MSD