A diabetes mellitus egy olyan betegség, amelyet több tényező összessége okoz, különösen a nyugati országokban. Ide tartozik egyrészt a népesség progresszív elöregedése, a helytelen étkezési szokások és az elhízottak számának ebből adódó növekedése; másrészt a korai diagnózis növekedése, másrészt a cukorbetegek halálozási arányának csökkenése

Cukorbetegség: mi ez és mi okozza

A cukorbetegséget a hiperglikémia, azaz a vércukorszint emelkedése okozza, amely az inzulin, a hasnyálmirigy sejtjei által termelt és a cukorszint szabályozásáért felelős hormon szekréciójának hibája vagy nem megfelelő működése miatt következik be.

A diabetes mellitusnak két különböző típusa van: az 1-es típusú cukorbetegség, amely a cukorbetegek 3-5%-át érinti, és a gyakoribb 2-es típusú cukorbetegség, amely a cukorbetegek több mint 90%-át érinti.

Két nagyon eltérő betegségről van szó, mind kezdetüket, mind kezelésüket, mind a betegek életére gyakorolt ​​hatásukat tekintve.

Bár ez néha egy finom betegség, amely nyilvánvaló tünetek nélkül jelentkezhet, és egy ideig csendben marad, akut esetekben a jelentkező tünetek közé tartozik a fáradtság, a polyuria (megnövekedett vizeletmennyiség), majd a polidipsia (fokozott szomjúság), a súlycsökkenés és a hasi fájdalom. .

A hiperglikémia hosszú távú következményei a cukorbetegség rettegett szövődményeinek megjelenéséhez vezetnek: retinopátia, nephropathia, neuropátia és szív- és érrendszeri betegségek (koszorúér-betegség, stroke, alsó végtagok arteriopathiája).

A diabetes mellitus egy egyszerű vércukorszint-teszttel, normál vérmintával diagnosztizálható.

1-es típusú cukorbetegség: súlyos autoimmun betegség

Az 1-es típusú cukorbetegség elsősorban gyermek- és serdülőkorban fordul elő (de ritkábban felnőtt betegeknél is), és teljes inzulinhiány okozza, amelyet a hasnyálmirigy béta-sejtjeinek az autoantitestek megjelenése miatti pusztulása okoz.

Ennek a kóros immunválasznak a valódi okait még nem ismerjük, de úgy tűnik, hogy összefüggésbe hozható a környezeti tényezők által befolyásolt örökletes tényezőkkel (pl. bizonyos vírusfertőzések).

2-es típusú cukorbetegség: multifaktoriális betegség

A 2-es típusú cukorbetegség viszont 30-40 éves kor után alakul ki.

Ennek az anyagcsere-patológiának a kialakulásában több mechanizmus is szerepet játszik, de klasszikusan a kezdeti hiba az inzulinrezisztencia, azaz a célszervek csökkent inzulinhatása, ami egyrészt a májban túlzott glükóztermeléshez, másrészt annak csökkent felhasználásához vezet. az izmok által.

A 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának legfontosabb kockázati tényezői közé tartozik a családi anamnézis, a mozgásszegény életmód, a túl zsír- és cukordús étrend, valamint a túlsúly.

A hiperglikémia ebben a betegségben fokozatosan alakulhat ki, ezért a 2-es típusú cukorbetegség több évig csendben viselkedhet, mielőtt tünetek kialakulásához vezet, és gyakran már a betegség kezdetén jelen lehetnek a betegségre jellemző szövődmények.

Megelőzhető a cukorbetegség?

Sajnos jelenleg nem lehet megelőzni az 1-es típusú cukorbetegség kialakulását, bár folynak a vizsgálatok a betegség legkorábbi stádiumaiban történő beavatkozás lehetőségéről.

A 2-es típusú cukorbetegség azonban megelőzhető egészséges, zsír- és kalóriaszegény étrenddel, rendszeres testmozgással és a túlsúly elkerülésével.

Ezek az intézkedések különösen hatékonyak a 2-es típusú cukorbetegség esetén: vannak olyan tanulmányok, amelyek megerősítik, hogy a megfelelő életmód hatékonyabb a vércukorszint csökkentésében, mint a gyógyszeres beavatkozás.

Inzulin és hipoglikémiás szerek: kezelési lehetőségek

Az 1-es típusú cukorbetegség csak inzulinnal kezelhető.

Az inzulin beadható klasszikus szubkután injekciókkal vagy folyamatos infúziós rendszerekkel (pumpa).

Ezzel a kezeléssel, amelynek folyamatosnak és egész életen át tartónak kell lennie, a betegek normális mindennapi életet élhetnek.

Nagyon fontos azonban, hogy szakosodott és multidiszciplináris központokra hivatkozzanak, mind magának a cukorbetegségnek a kezelésére, mind a betegséggel összefüggésben esetlegesen felmerülő szövődmények kezelésére.

A 2-es típusú betegség kezelésére azonban számos terápiás lehetőség áll rendelkezésünkre, és az elmúlt években számos új „innovatív” gyógyszer bevezetését láthattuk, amelyek jelentősen megváltoztatják a klinikai gyakorlatot az elkövetkező néhány évben, és bebizonyosodott, hogy jelentős előnyökkel jár a kardiovaszkuláris kockázat tekintetében, amely a 2-es típusú cukorbetegségben a halálozás fő oka.

A hivatkozás különösen a GLP-1 (glükagonszerű peptid-1) analógjaira vonatkozik, egy olyan hormonra, amelynek feladata az inzulin kiválasztásának elősegítése, amelyet a bélsejtek táplálék elfogyasztása után termelnek; valamint a gliflozinokhoz vagy a nátrium-glükóz társtranszporter 2 (SGLT2) inhibitoraihoz, amelyek elősegítik a glükóz vizelettel történő kiürülését a vese receptoron keresztül.

Mindazonáltal le kell szögezni, hogy nincs egyetlen olyan gyógyszeres terápia, amely minden 2. típusú d.-ben szenvedő betegre érvényes: a terápiákat az adott beteg szükségleteihez kell igazítani, a beteg adottságai és klinikai előzményei alapján.

Olvassa el még:

A cukorbetegség felismerése, a betegbeavatkozás kulcsfontosságú pillanata

Cukorbetegség, Yale Egyetem kutatói kettős hatású orális gyógyszert fejlesztenek ki

Forrás:

Humanitas