A hasi diasztázis a nők körülbelül 30%-át érinti szülés után, de még mindig keveset beszélnek róla. A gyakran alábecsült vagy kozmetikai problémára korlátozódó hasi diasztázis valójában elsősorban funkcionális probléma, ezért megfelelő módon kell kezelni.

Mi az a hasi diasztázis?

A hasi diasztázis a centrális rectus abdominis izomzat hosszanti irányú megnagyobbodása és túlzott szétválása.

Ez az izomzat, amely az elülső hasfal egyik fő izma, egy jobb oldali egyenes hasizomból és egy bal egyenes hasizomból áll, amelyeket egy vékony kötőszöveti szalag, az úgynevezett linea alba tart össze, amely a hasfalból fut. a szegycsont alatt a kismedencei csontokig, összekötve a két egyenes hasizmot, és lehetővé téve a belső zsigerek kontinenciáját.

Ez a fascia nagyon erős, de nem túl rugalmas, ezért ha valamilyen oknál fogva törékennyé vagy elvékonyodik, nehezen tud spontán módon visszatérni eredeti állapotába.

Emiatt beszélünk hasi diasztázisról, mely probléma eltérő mértékű lehet attól függően, hogy a két egyenes hasizom többé-kevésbé távol van-e.

A hasi diasztázist, különösen méretétől függően, a következőkre osztják:

• enyhe diasztázis, kevesebb, mint 3 centiméter;
• mérsékelt diasztázis, 3 és 5 centiméter között;
• súlyos, 5 centiméternél nagyobb diasztázis.

Miért fordul elő hasi diasztázis a szülés után?

A hasi diasztázis előfordulásának fő oka a terhesség, különösen az ikerterhesség.

A magzat kilenc hónap alatti növekedéséből adódó súly és belső nyomás, a női élet ezen szakaszára jellemző hormonális változásokkal együtt az egyenes hasizmok megnyúlását és a kötőszövetek elvékonyodását okozzák, ami a női életszakaszra jellemző hormonális változásokkal jár együtt. a két egyenes hasizom.

A hasi diasztázis okai férfiaknál

Egyéb tényezők, amelyek befolyásolhatják a probléma megjelenését, a jelentős súlygyarapodás.

A férfiak is ki lehetnek téve a hasi diasztázisnak.

Ebben az esetben a leggyakoribb okok a súlygyarapodás mellett

• izomlazulás
• a hasi zsír nagy százalékával összefüggő elhízás;
• jelentős fogyás, például bariátriai műtéten átesett embereknél.

A diasztázis következményei

Ellentétben azzal, amit gyakran gondolnak, a következmények nemcsak esztétikaiak, hanem mindenekelőtt funkcionálisak.

A leglátványosabb következmények kétségtelenül jelentkeznek

• hosszanti bemélyedés megjelenése a has mentén;
• a lapos has lehetetlensége;
• a derékvonal elvesztése.

De nem szabad alábecsülni a kívülről kevésbé látható következményeket.

Ha az izmok által alkotott hasi fascia elveszíti a hasi zsigerek megtartó és helyben tartó funkcióját, akkor a zsigerek kinyúlhatnak (vagyis kilóghatnak természetes helyükből), így különböző mértékű és kiterjedésű hasi sérv keletkezik.

Az esetek jó százalékában a diasztázis valójában köldöksérvvel vagy epigasztrikus sérvvel (a has felső részén található), ami egyes esetekben súlyos szövődményekhez vezethet.

A tünetek

A „funkcionális” tünetek, amelyekkel a hasi diasztázis megnyilvánulhat, a következők:

• puffadás, különösen étkezés után
• hasi fájdalom
• emésztési nehézségek;
• hátfájás, még a medencében is;
• inkontinencia.

Hasi diasztázis: diagnózis

A hasi diasztázis diagnosztizálásához szakorvosi vizsgálat szükséges, melyhez a hasfal ultrahangos vizsgálata is társulhat.

A hasi diasztázis jelenlétének kimutatása után elengedhetetlen az izmok közötti valós távolság pontos felmérése, amely az egyik olyan paraméter, amely alapján a helyes terápiás megközelítés kialakul.

Hogyan kell kezelni

A hasi diasztázis megoldása sebészeti, és speciális sebészeti készségeket igényel.

A sebészeti beavatkozás mértékétől függően változik. Enyhe-közepes diasztázisok esetén hasplasztika történik, a rectus hasizmok egyidejű áthelyezésével.

A gyakorlatban a két egymástól távolodó izmot közelebb hozzák egymáshoz, és speciális, úgynevezett „kétsoros” varratokkal kötik össze.

Ha viszont súlyos a mértéke, vagy ha az izmok nem elég rugalmasak ahhoz, hogy újra egymáshoz jöjjenek, akkor szükségessé válik egy biokompatibilis, felszívódó háló behelyezése, amely összekötő szerepet tölt be, elősegítve az izmok újracsatlakozását és újracsatlakozását. a belső szerveket tartalmazó funkció kialakítása.

Az elbocsátás általában a műtét után 2-3 nappal történik.

A posztoperatív időszakban kb. 1 hónapig javasolt a támasztó rugalmas öv viselése.

Hasznosak a hasi diasztázis gyakorlatai?

A hasizmok erősítését célzó fizikai aktivitás nem segít a javulásban, de bizonyos esetekben akár ronthat is, és az amúgy is rosszul működő izmok hipertrófiájához vezethet.

Olvassa el még:

Emergency Live Még több…Élő: Töltse le újságja új ingyenes alkalmazását IOS és Android rendszerre

Szülés utáni pszichózis: Tudni kell, hogyan kell kezelni

Általános vagy helyi érzéstelenítés? Fedezze fel a különböző típusokat

Forrás:

GSD