Víz és pusztítás: a történelem legpusztítóbb árvizei

Mennyire lehet fenyegető egy kiterjedésű víz? Ez természetesen a kontextustól függ, de amikor a partjaikból kilépő folyókról beszélünk, és számos földcsuszamlást és iszapcsuszamlást okoznak ezek a katasztrófák, akkor minden bizonnyal nem lehet biztonságban érezni magunkat. A felhőszakadás valós veszélyt jelenthet, ha nem veszik időben annak figyelembe, és az évek során világszerte gyűjtöttünk néhány szörnyű példát ezekre a fenyegetésekre.

Nézzünk tehát néhány olyan árvizet, amelyek a legjobban megzavarták a világot, és milyen hatásai voltak:

Kína, a felhőszakadás a legnagyobb feljegyzett következményekkel

Kínát meglehetősen egyedülálló árvizek sorozata élte át, de egyik sem fogja túlszárnyalni az 1931-esét. A nemzet már télen is tapasztalt kivételes havazást, és a nyár beköszöntével az összes felgyülemlett hó elolvadt. Ez már nehéz forgatókönyv volt, de ezzel együtt jöttek az özönvízszerű esőzések és akár hét ciklon is, amelyek különböző városokat sújtottak. A folyók kiáradtak, a városok víz alá kerültek, és a vészhelyzeti eljárások és a mentőcsapatok beavatkozása ellenére több ezer ember halt meg a hullám megérkezésekor. Mivel 3.7 millió ember kényszerült elhagyni otthonát, sokan haltak meg éhezésben és betegségekben, amelyeket a tragédia elhúzott.

Amerikában az akkori legnagyobb kincse is óriási károkat okozott

Mindenki legalább nagyrészt ismeri a Mississippi-folyó jelenlétét az amerikai kultúrában. Ez egy olyan szimbólum, amely filmekben, történetekben, dalokban és egyebekben jelenik meg. Ennek ellenére ez a hatalmas kiterjedésű víz sok bajt is okozhat, ha nem irányítják. megfelelően. 1927 tavaszán olyan folyamatos és szakadó eső volt, hogy a folyó kiöntött. A károk hihetetlenül kiterjedtek, 16 millió hektárt borított el a víz, így egyes területek valóságos tavakká váltak. 250 ember vesztette életét, és legalább egymillióan evakuáltak otthonaikból, teljesen elveszítve őket.

Olaszországot nemzetközi szinten a felhőszakadás kulturális kárai miatt emlegetik.

Ebben az esetben emlékeznünk kell az Arno folyóra, amely magát Olaszországot sújtotta 1966-ban. A víz szintje olyan magas volt, hogy egyértelműen megmutatta, mi lehetett a hidrogeológiai veszély. Az iszap megszállta Firenzét és más városokat, óriási kulturális károkkal. A Nemzeti Könyvtár több millió könyvét víz alatt találja. 1,500 mű megsérült, helyreállítása sok évig tart. Ez a forgatókönyv azonban egyben annak a demonstrációja is, hogy az emberek hogyan tudnak az állampolgárok segítségére sietni. Valóban sokan voltak azok az önkéntesek, akik életüket kockáztatták, hogy visszaszerezzenek fontos történelmi és művészeti jelentőségű ingatlanokat.