HIV: meghatározás, okok, tünetek, diagnózis és átvitel

A HIV egy vírus, amely megtámadja és elpusztítja különösen a fehérvérsejtek egy fajtáját, a CD4 limfocitákat, amelyek felelősek a szervezet immunválaszáért.

A HIV-fertőzés következtében az immunrendszer egyre inkább legyengül, és már képtelen megvédeni magát más vírusok, baktériumok, protozoonok, gombák és daganatok támadásától.

Valójában a HIV-fertőzésnek nincsenek saját specifikus tünetei, hanem az általa az immunrendszerre gyakorolt ​​hatások révén alakul ki.

A fertőzés évekig hallgathat, tünetek nélkül, és csak az úgynevezett „opportunista” betegség megjelenése után lehet felismerni, hogy elkapta.

A HIV vírus keletkezése

Epidemiológiai szempontból úgy vélik, hogy az első HIV-fertőzés az 1950-es évek vége felé fordult elő Afrikában, a progresszív immunhiányos állapotot előidéző ​​vírus továbbterjedését – azaz fajok ugrását – követően.

A HIV tehát a SIV (Simian Immunodeficiency Virus) mutáns változatát képviselné, amely sok száz éve él a majmokkal.

A mai napig még mindig nincs gyógymód vagy vakcina a fertőzés felszámolására.

Azonban több mint 40 éve, hogy ezzel a patológiával világviszonylatban együtt élünk, óriási tudományos eredményeket értek el.

Ma valójában a HIV-fertőzöttek szinte normális életet tudnak élni

Ez az antiretrovirális gyógyszerek kombinált hatása által biztosított hatékony terápiák alkalmazásának köszönhető.

Ezek a gyógyszerek lehetővé teszik az immunrendszer működésének helyreállítását, és ezáltal a betegség progressziójának lelassulását.

A korai diagnózis fontossága

Tudományos bizonyítékok szerint azoknak a várható élettartama, akik ma felfedezik, hogy HIV-fertőzöttek, és azonnal elkezdik a kezelést, hasonlóak azokéihoz, akiket nem érint.

A törvény által anonim módon és gyorsan elvégzett HIV-teszt végrehajtása ezért nagyon fontos (az egyetlen) eszköz a szindróma korai diagnosztizálásában.

Az ELISA néven ismert teszt egy egyszerű, fájdalommentes, gyors, anonim vérmintából áll, amely ingyenesen beadható kórházakban és hivatalos állami/magán diagnosztikai központokban.

A HIV antitestek jelenlétét a vérben HIV szeropozitivitásnak nevezik.

Bár a jelenlegi terápiák képesek jó minőséget kínálni a HIV-fertőzöttnek, a társadalmi megbélyegzés (amelyet a témával kapcsolatos információhiány is táplál) kétségtelenül befolyásolja a beteg pszichés jólétét és terápiás útját.

A HIV általában két különböző szakaszon keresztül fejlődik ki

Az első, néhány héttel a fertőzés után a betegek influenzaszerű tüneteket, bőrmegnyilvánulásokat és éjszakai izzadást tapasztalhatnak.

Néha még ez a legelső fázis is teljesen tünetmentes, és jellemzően egy nagyon hosszú időszak (8-10 év) követi, amelyben a fertőzés látens marad, anélkül, hogy zavart okozna.

A második fázisban kialakulhatnak az úgynevezett „opportunista” betegségek.

Nevezetesen olyan vírusok, baktériumok vagy kórokozó gombák okozzák, amelyek nem súlyosan károsodott immunrendszerű alanyoknál nem okoznak szindrómát.

Ezek között van néhány olyan daganat is, amelyet az erősen károsodott immunválasz elősegít.

Pontosabban megkülönböztethető:

  • Akut primer fertőzés
  • Körülbelül 1-4 héttel a HIV-fertőzés után az emberek több mint 80%-a tapasztal bizonyos tüneteket, amelyek közé tartozhatnak
  • láz
  • bőrkiütés vagy kiütéses ízületi fájdalom
  • izomfájdalmak (myalgia)
  • asthenia (fáradtság érzése)
  • torokfájás és/vagy szájüregi candidiasis
  • duzzadt nyirokcsomók

Ritkábban ezek is megjelennek:

  • fejfájás,
  • hányinger és hány,
  • megnagyobbodott máj/lép,
  • fogyás,
  • szájüregi candidiasis
  • agyhártyagyulladáshoz hasonló neurológiai tünetek (a vírus központi idegrendszeri jelenlétére utaló jel).

A világon nagyon kevés esetet hoznak összefüggésbe az arcbénulás kialakulásával.

Minden egyes rendellenesség egyedileg értékelve nem specifikus.

Inkább a különböző tünetek kombinációja kell, hogy adjon klinikai gyanút kockázatos viselkedésű alanyok esetében.

Specifikus HIV-teszt elvégzése nélkül nem lehet akut fertőzést diagnosztizálni, csak a tüneti képet figyelembe véve.

Mint korábban említettük, egyes esetekben az akut primer fertőzés akár tünetmentes is.

Ez a kezdeti fázis 1-4 hétig tart, és ha jelen vannak, a tünetek általában spontán megszűnnek.

A fertőzés ezen szakaszában a bélrendszer immunrendszere szenved a legjelentősebb károsodástól.

Az ilyen károsodások „bélbaktérium-transzlokációt” okoznak.

Ez a jelenség felelős a HIV-betegségre jellemző krónikus gyulladásos állapotért

Az akut fázisban lévő egyének a HIV-fertőzés fő hordozói.

Egyrészt azért, mert gyakran nincsenek tisztában állapotukkal, másrészt azért, mert a betegségnek ebben a fázisában a vírusterhelés jellemzően nagyon magas.

Az akut fertőzésre adott válaszként az immunrendszer úgy próbál reagálni a vírus replikációjára, hogy HIV-ellenes antitesteket termel, beindítva az úgynevezett szerokonverziós folyamatot.

Lehetséges gyógymódok

A fertőzés kezdeti szakaszában, a fertőzés utáni első 3-4 hétben a HIV-antitest-szűrő teszt (ELISA) továbbra sem pozitív.

Ennek érdekében tanácsos olyan kombinált teszteket alkalmazni, amelyek egyszerre mutatják ki a HIV-ellenes antitestek és a vírusantigén, a p24 jelenlétét.

Mivel a HIV-antitestek kimutatása több hétbe is telhet, a tesztet a kockázatos érintkezés után legalább 4 héttel meg kell ismételni.

Ha sikertelen, 3 hónap elteltével csináljon még egyet, hogy eloszlassa a kételyeket.

Azt az időszakot, amikor az antitestek még nem mutathatók ki, „immunológiai ablaknak” nevezik.

Ebben az esetben, mint említettük, a HIV diagnosztizálásához más teszteket is alkalmazni kell, például a HIV minőségi vagy kvantitatív PRC-jét a plazmán vagy a limfocitákon.

Lappangási szakasz

Az akut fázis után sok ember spontán kezdi jobban érezni magát.

A HIV-vírus elvileg nagyon hosszú ideig, azaz akár 8-10 évig sem okozhat komolyabb zavarokat.

Ebben az időszakban azonban a vírus aktív, és a vérben és a szervezetben történő replikáció révén továbbra is károsítja az immunrendszert, jelentősen veszélyeztetve azt.

Tünetekkel járó HIV-fertőzés, AIDS (szerzett immunhiányos szindróma)

Ebben az utolsó fázisban, amelyben az immunrendszer rendkívül károsodott, a HIV-fertőzés AIDS-be való előrehaladását rögzítik, ha a megfelelő kezelést nem avatkozták be.

Az AIDS, a szerzett immunhiány-szindróma valószínűvé teszi, hogy súlyos fertőző vagy daganatos betegségek, úgynevezett „opportunisztikus” betegségek fordulnak elő.

Az opportunista fertőzéseket a környezetben általában jelen lévő mikroorganizmusok okozzák, amelyek nem patogének az ép immunvédelemmel rendelkező alanyoknál.

Ugyanakkor súlyos betegségeket is okozhatnak immunhiányos betegeknél.

Ebben a szakaszban a tünetek a következők:

  • fogyás
  • krónikus hasmenés
  • éjjeli izzadás
  • lázas állapotok
  • tartós köhögés
  • remegés
  • száj- és bőrproblémák
  • visszatérő fertőzések
  • súlyos patológiák

Néha tévesen azt gondolják, hogy a HIV és az AIDS ugyanaz

Valójában az AIDS nem határozható meg önálló patológiaként.

Klinikai megnyilvánulásai nem specifikusak, és opportunista betegségek és bizonyos típusú daganatok (például limfómák) képviselik, amelyeket a HIV-vírus súlyos immunrendszeri károsodása elősegít.

A leggyakoribb opportunista fertőzések, amelyek az AIDS-et azonosítják:

  • Pneumocistis girovecii tüdőgyulladás
  • agyi toxoplazmózis
  • nyelőcső candidiasis
  • cytomegalovirosis
  • zsigeri leishmaniasis

Az AIDS-re jellemző leggyakoribb daganatok a következők:

  • primer agyi limfóma
  • Burkit limfóma
  • Kaposi szarkóma
  • méhnyakrák
  • a végbélnyílás rákja

Ha egy HIV-fertőzött személynél bizonyos opportunista betegségek alakulnak ki (az immunrendszer súlyos károsodása miatt), akkor AIDS-esnek minősíthető.

Míg korábban ez az immunológiai károsodás visszafordíthatatlan állapota volt, ma még az AIDS-ben szenvedő személyek is részesülhetnek az antiretrovirális terápiákból, és az immunrendszer jó helyreállását érheti el.

Minél korábban diagnosztizálják a HIV-t, és megkezdik a megfelelő kezelést, annál nagyobb pozitív hatást gyakorol az egészségre és a várható élettartamra.

A nem túl távoli múltban a HIV-t minden szempontból halálos betegségnek tekintették, ma pedig egy súlyos krónikus betegséghez hasonlítható, amely folyamatos és gondos utánkövetést igényel.

HIV átvitel

A HIV csak a következő testnedveken keresztül terjedhet olyan HIV-fertőzött emberektől, akik nem ismerik a hatékony antiretrovirális kezelést, vagy nem részesülnek abban:

  • sperma és hüvelyváladék (közösség során)
  • vér és származékai (fecskendők cseréje vagy pszichoaktív anyagok használatához szükséges eszközök megosztása; fertőzött vér transzfúziója)
  • anyatej (vertikális átvitel); A valóságban az ilyen típusú fertőzésekre a szoptatás a legritkább módszer, míg a fertőzés terhesség alatti vagy szülés közbeni átadása gyakoribb.

A HIV-fertőzés átvitelének lehetősége függ a viselkedés típusától, és mindenekelőtt a vírus mennyiségétől (vírusterhelés) a HIV-fertőzött személy vérében vagy nemi váladékában.

A fertőzés utáni első hetekben a legmagasabb.

Az semmi, ha egy HIV-fertőzött személy hatékony gyógyszereket szed.

Ezek a kezelések a vírusterhelést (vagyis a vérben/váladékban jelenlévő vírus mennyiségét) tartósan mérhetetlen szinten tartják legalább 6 hónapig.

Ebben az esetben U=U Undetectable = Nem közvetíthető (azaz nem detektálható = nem közvetíthető).

A HIV-vírus által az immunrendszerben kiváltott degeneratív folyamat potenciálisan előrehaladhat a beteg klinikai halálához.

A terápiák

Amint azonban már kiemeltük, a járvány kezdete óta elért óriási tudományos haladásnak köszönhetően a ma HIV-fertőzöttek várható élettartama jó.

Ez az antiretrovirális terápiának köszönhető, amely olyan gyógyszerek kombinációját foglalja magában, amelyek képesek blokkolni a vírus replikációját azáltal, hogy lelassítják az immunrendszer pusztulását.

A szervezetre gyakorolt ​​kisebb hatás és a mellékhatások mérséklődése révén a betegek jó életminőséget élveznek a kontroll alatt álló vírusnak köszönhetően.

Az elvárások valójában hasonlóak azokhoz, akik nem rendelkeznek HIV-fertőzéssel (amennyiben azonban korai diagnózis történt).

Szerencsére ma már a vertikális (anyáról gyermekre) terjedés kockázata is csökkenthető, ha a terhesség alatt antiretrovirális terápiát kap az anya.

Ugyanezt a terápiát alkalmazzák az újszülöttnek az élet első 4/6 hetében.

Ezért a terhesség előtt vagy korai szakaszában HIV-tesztet kell végezni.

Olvassa el még

Emergency Live Még több…Élő: Töltse le újságja új ingyenes alkalmazását IOS és Android rendszerre

Antiretrovirális szerek: mi az Abacavir belsőleges oldat és mi a hatása?

HIV: kezdeti tünetek nőknél és férfiaknál

HIV: milyen hamar jelentkeznek a tünetek? A fertőzés 4 szakasza

A Sanofi Pasteur tanulmány kimutatta a COVID és influenza elleni vakcinák együttes alkalmazásának hatékonyságát

WHO: „A járvány tovább folytatódik, hacsak a védőoltásokat nem osztják ki szegény országoknak”

Covid és HIV: Monoklonális antitestek a jövő gyógymódjaiért

HIV, MRNA vakcina tanulmány Iavi és Moderna

Kaposi szarkóma: Fedezze fel, mi az

Az endothel szövetek daganatai: Kaposi-szarkóma

forrás

Bianche Pagina

Akár ez is tetszhet