Ízszalagsérülések: mik ezek és milyen problémákat okoznak?

By Cristiano Antonino On May 31, 2023

A szalagok erős struktúrák, amelyek összekötik a csontokat és nagyon fontos stabilizáló funkciót töltenek be

Bár erősek, ezek a szerkezetek nem túl rugalmasak.

Ezért, ha gyors nyújtásnak vagy túlzott terhelésnek vannak kitéve, megsérülhetnek, a kisebbtől a teljes szakadásig.

Az alábbiakban megtudhat mindent, amit tudnia kell a szalagokról, és arról, hogy mi történik részleges vagy teljes szalagsérülés esetén, mik a tünetek és milyen kezelések lehetségesek.

Mik azok a szalagok és mi a funkciójuk?

A szalagok erős rostos struktúrák, amelyek két csontot vagy ugyanannak a csontnak két részét kötik össze úgy, hogy összekapcsolják őket, és fontos feladatot látnak el a mozgékony ízületek stabilizálásában és rögzítésében.

Semmi esetre sem szabad összetéveszteni az inakkal, amelyek ehelyett az izmokat a csontokhoz vagy más beillesztési struktúrákhoz kötik.

A szalagok arra szolgálnak, hogy irányítsák és korlátozzák azokat a mozgásokat, amelyek megváltoztathatják azon struktúrák helyzetét, amelyekhez kapcsolódnak, így megakadályozzák, hogy a traumák és a túlzott stressz károsítsa az ízületeket, vagy a csontok elveszítsék természetes kapcsolatukat.

Az emberi testen belüli szalagok csak olyan esetekben vannak elhelyezve, hogy aktívan beavatkozzanak, amikor a mozgás mértéke szélsőséges, azaz amikor az ízület épsége súlyosan veszélyeztetett.

Ezért a szalagoknak amellett, hogy fontos elsődleges stabilizáló funkciójuk van, nagyon fontos proprioceptív szerepük is van.

Valójában az ínszalagok szintjén számos idegreceptor létezik, amelyek az izmokkal, inakkal és kapszulákkal együtt folyamatosan információval látják el a központi idegrendszert (CNS) a mozgásszervi apparátus állapotáról, így az aktívan beavatkozhat. az izomtónus szabályozása, a testtartás, az egyensúly, a koordináció és a helyzettől függően működésbe lépő izomcsoportok aktivitásának korrekciója.

Ezért minden fiziológiás mozgásnál az aktiválódó izmok megmozgatják a csontokat, amelyek azonban csak az ízület és a rögzítési eszközök által megengedett határokon belül tudnak olyan mozgást végrehajtani, amelynek feladata a különböző anatómiai struktúrák nemcsak mechanikai, hanem a központi idegrendszer támogatásának is köszönhetően.

Miért hajlamosak a szalagok a sérülésekre?

Mozgásszervi rendszerünk minden más szerkezetéhez hasonlóan a vázszalagoknak is megvannak a maguk sajátosságai, hogy ellenállnak a traumákkal és a stresszel szemben, és csak egy bizonyos határon belül tudnak ellenállni az alkalmazott erőknek.

Rostos szerkezetük miatt rendkívül erősek, de nagyon rugalmatlanok, ezért nem nagyon érzékenyek a nagy terhelés hatására bekövetkező deformációra.

Az inakhoz hasonlóan a szalagok is körülbelül 70-80%-ban I-es típusú kollagénrostokból állnak, amelyek különösen ellenállnak a nyúlásnak.

A nagyon nyújtható, de nem túl ellenálló elasztikus szálak aránya viszont különösen alacsony.

A szalagok rugalmassága azonban akár 150%-kal is növelhető speciális nyújtó gyakorlatokkal, amelyek különösen alacsony terhelést jelentenek; nagy terhelésnél azonban ezek a rostok hirtelen felszakadhatnak.

A nyújtással elérhető rendkívüli fokú ízületi mobilitás valóban lenyűgöző, de az ilyen fokú rugalmasság a túlzott merevséggel azonos szinten veszélyesnek tekinthető, mivel nagymértékben növeli az instabilitás és az ízületi lazaság mértékét.

Amikor a szalagokra ható erők meghaladják rostjaik maximális szakítószilárdságát, úgynevezett szalagsérülések lépnek fel.

A szalagrostok eleinte hajlamosak megnyúlni, majd elszakadni a teljes szakadásig.

Minél gyorsabb erőt fejtenek ki a szalagokra, annál érzékenyebbek a sérülésekre.

Különösen lassú traumák esetén a szalagok ellenállása olyan mértékű, hogy a hozzájuk kapcsolódó csont egy kis része leválik, ami csontrepedést eredményez.

A sérülés mértéke és a leggyakoribb szalagsérülések

Ha ínszalagsérülés következik be, annak mértéke arányos a traumával, és négy különböző súlyossági fokba sorolható:

0. fokozat: ízületi trauma esetén azonban nem figyelhető meg a szalagok anatómiai károsodása.

1. fokozat: ha olyan kisebb trauma következik be, amely a szalagon belüli rostok nagyon kis sérülését okozza; ezek a sérülések valóban mikroszkopikusak, és a legtöbb esetben semmilyen módon nem zavarják az érintett ízület normál stabilitását.

2. fokozat: közepes méretű trauma esetén, amely a szalag részleges szakadását okozza; Azokban az esetekben, amikor az elszakadt rostok az összes 50%-nál kevesebbet tesznek ki, II. fokozatú kisebb sérülésről beszélünk, míg ha a törött rostok száma meghaladja a felét, akkor II. Nyilvánvalóan a sérült kollagénrostok számának növekedésével az ízület instabilitásának mértéke is növekszik.

3. fokozat: ha olyan súlyos trauma következik be, amelyben a szalag teljes szakadása következik be, amely érintheti mind a központi területet, mind a csontban lévő ínszalag behelyezést.

Általában ficamok és elmozdulások, olyan traumák, amelyeknél az ízület a normál mozgási határán túlnyúlik, vagy rendellenes mozgásokat végez, okoz szalagsérüléseket.

A térdízületben például a legsérültebb szalag az elülső keresztszalag, amely különösen a sportolóknál gyakran ficamodik.

A sérülés leggyakoribb mechanizmusa a külső valgus-rotáció akaratlan mozgása, miközben a láb a talajhoz rögzítve marad.

A bokaficam is az egyik leggyakoribb ínszalagsérülés.

Általában az a szalag, amelyet leginkább érint a ficam sérülés, az elülső peronealis-astragalicus szalag, amely az oldalsó rekeszben található.

Csak a lábfejet helytelenül kell olyan helyzetbe helyezni, ahol a bokát hirtelen el kell távolítani a saroktól, erős ütést kell gyakorolni a talajra ugrás után, vagy gyorsan kell irányt váltani, hogy a boka erős inverziós traumát szenvedjen el. és sérülést okoz a szalagban.

A szalagsérülés tünetei

A tünetek és súlyosságuk nyilvánvalóan a szalagsérülés mértékétől függően változik.

Közepes-súlyos torzulásos sérülések esetén, ahol a rostok szakadása nagyon magas, vagy akár teljes, a legdominánsabb tünet a fájdalom, amelyet tapintással vagy bizonyos mozgásokkal erősíthetnek.

Ezt követően az ízület megduzzad az ízületi rés bevérzése miatt, és a trauma által érintett területen ecchymosis jelenhet meg.

Ha a sérülés teljes, lazaság és instabilitás érzése lesz érzékelhető.

Ha szalagsérülést okozó diszlokációról van szó, a végtag egyfajta védekező testhelyzetet vesz fel, ami szinte lehetetlenné teszi bármilyen mozgás végrehajtását, legyen az aktív vagy passzív.

Hogyan diagnosztizálható a szalagsérülés?

Néha egy gondos anamnézis és egy objektív vizsgálat, valamint a specifikus tesztek és a sérülési mechanizmus vizsgálata több mint elegendő a szalagsérülés diagnózisához.

A szakember azonban gyakran olyan műszeres diagnosztikai technikákat is alkalmaz, mint például a röntgensugarak, amelyek hasznosak az esetleges törések vagy a normál ízületi kapcsolatok megváltozásának kizárására.

Súlyosabb esetekben az orvos mágneses rezonancia képalkotást (MRI) vagy számítógépes tomográfiát (CT) is előírhat a klinikai diagnózis megerősítésére.

Mik a kezelések?

A sérülés legakutabb szakaszában a páciensnek azt tanácsolják, hogy alkalmazza a híres RICE protokollt:

Pihenés: maradj nyugalomban.

Jég: készítsen 20-30 perces jégcsomagokat óránként legalább 4 órán keresztül a trauma után.

Kompresszió: a sérülést követően legalább 24-48 órán keresztül kötéssel tömörítse az érintett területet.

Emelés: emelje meg a gyulladás által érintett területet, esetleg a szív szintje fölé, hogy elősegítse a vénás visszaáramlást és elkerülje a további vérgyülemlést.

A legtöbb esetben a szalagsérüléseket konzervatív módon kezelik.

Ez annak a ténynek köszönhető, hogy a szalagok meglehetősen vaszkularizáltak, és ezért megfelelő helyreállító képességgel rendelkeznek.

Csak néhány speciális esetben, és mindig a beteg életmódjának alapos elemzése után folyamodnak sebészeti beavatkozáshoz.

Ez a helyzet például az elülső keresztszalag sérülései esetén, mivel ez az ínszalag soha nem gyógyul spontán, hanem hajlamos felhalmozni a sérüléseket, amíg teljesen el nem szakad.

A szalagsérülés utáni felépülési idő meglehetősen hosszú, a közepes sérülések esetén 3-4 héttől a súlyosabb esetekben és a teljes szakadásokig 6 vagy több hónapig terjed.

A mobilitás és stabilitás visszanyerése érdekében a rehabilitáció rendkívül fontos, de semmilyen módon nem zavarhatja a beteg gyógyulási folyamatát.