Adenotonsillaris hipertrófia: az adenoidokat és a mandulákat érintő patológia

By Cristiano Antonino On 27. október 2022.

Az egyik leggyakoribb probléma, amellyel a fül-orr-gégészek találkoznak, a mandula- és adenoid hipertrófiás problémákkal küzdő, többnyire gyermekgyógyászati betegek kezelése.

Mandula- és adenoid hipertrófia: kivenni vagy bent hagyni?

Végül is ez a patológia a leggyakrabban megfigyelhető gyermekkorban.

Ismeretes a gyermekorvos (a mandulák és az adenoidok védelmezője!) és a fül-orr-gégész közötti örök diatribe: a kíméletlen hóhér, e szervek terminátora.

Valójában ezeknek a problémáknak a diagnosztikus és terápiás megközelítése nem „senki földje”, és nem is alkalmas a „többet operálok vagy csak kezelek” típus szabad értelmezésére!

Vannak nemzetközileg meghatározott irányelvek, amelyeket a Felsőoktatási Egészségügyi Intézet amelyek megalapozzák az adenotonsillaris patológia helyes klinikai és diagnosztikai, és ezért terápiás megközelítését.

Ezen irányelvek betartásával a páciens helyesen alakítható, és eldönthető, hogy kell-e beavatkozni, és hogyan.

Krónikus adenotonsillaris hipertrófiában szenvedő gyermekeknél a következő jelek és tünetek jelentkeznek

alvási apnoe és horkolás több mint hat hónapig;
a mandulák és a középfül visszatérő fertőzései (évente több mint hat), amelyek nem reagálnak az antibiotikum-terápiára;
a mandula tályogok pozitív története;
metafokális betegség (távoli ízületi gyulladás, kardiológiai, neurológiai problémák), amelyek emelkedett ESR-rel, TAS-szal, mandulatamponnal és gyulladásos indexekkel társulnak.

Ebben a tekintetben figyelembe kell venni, hogy a TAS önmagában (antistreptolizin titer) soha nem utal mandulafertőzésre, és nem igényel sebészeti beavatkozást.

Ez csak egy antitesttiter, amely immunitást mutat az A-csoportú béta hemolitikus streptococcus (SBEGA) ellen.

Felnőtteknél a fertőzés vagy a szövődmények (mandula tályog és metafokális betegség) kiújulása a mandulaműtét indikációja.

Minden gyermekbeteget értékel

fül-orr-gégészeti vizsgálat
impedenzometria
száloptikai endoszkópia.

Az alábbiakban foglaljuk össze azokat a javallatokat, amelyeket az ISS biztosít ezeknek a patológiáknak a kezelésére: „Adenotonsillectomia műtét javasolt jelentős obstruktív apnoéban szenvedő gyermekeknél.

Klinikai paraméterek (nappali álmosság jelenléte, horkolás, alvászavarok, nehézlégzés/apnoés krízisek, nyitott szájú légzés) javasoltak.

A nasopharyngealis üreg transznazális fibroendoszkópiája hasznos az adenotonsillaris hipertrófia által kiváltott mechanikai obstrukció mértékének megállapítására gyermekeknél.

A craniofacialis masszívum radiográfiáját ezzel szemben azokra az esetekre kell korlátozni, amikor csontos struktúrák rendellenességeinek gyanúja merül fel”.

A SIGN24 iránymutatásban szereplő ajánlások ésszerűsége és teljessége alapján, amelyek a betegség napi tevékenységre gyakorolt hatását is figyelembe veszik, azt javasoljuk, hogy a mandulaműtétre vonatkozó javallatokat az ismétlődő, bizonyítottan súlyosságú bakteriális mandulagyulladás eseteire korlátozzák, mind a gyermekek, mind a felnőttek esetében az alábbi kritériumok mindegyike

5 vagy több mandulagyulladás epizód évente
a normál tevékenységeket megakadályozó epizódok letiltása
a tünetek legalább 12 hónapig fennállnak.

Javasoljuk, hogy a fenti kritériumokat lazábban alkalmazzák a következők jelenlétében:

szignifikáns (>2 centiméter) és perzisztens laterocervicalis adenopathia antibiotikus kezelés után, visszatérő mandulagyulladás miatt
peritonsillaris tályog egy vagy több epizódja
lázas görcsök
a légzőrendszer és a szív- és érrendszer fejlődési rendellenességei vagy egyéb súlyos krónikus betegségek”.

Felnőtteknél a krónikus mandulagyulladás diagnózisának felállításához a fül-orr-gégészeti kivizsgáláson túl az alábbi haematokémiai vizsgálatok elvégzése szükséges legalább tíz nappal az antibiotikum és gyulladáscsökkentő kezelés abbahagyása után

Mandula-tampon tenyészettel, antibiogrammal és baktériumtelepszámmal
ESR, TAS, PCR és teljes vérkép
vesefunkciós vizsgálatok.

A tesztek csak a krónikus mandulagyulladásra utaló klinikai kórtörténettel összefüggésben jelentősek.

Az adenotonsillaris hipertrófia orvosi kezelése gyermekeknél a következők alkalmazását foglalja magában:

Kapcsolódó hozzászólások

Egészségügyi kiadások Olaszországban: növekvő teher a háztartásokra

11. április 2024.

Aviary Alert: A vírus evolúciója és az emberi kockázatok között

4. április 2024.

Egy nap sárgában endometriózis ellen

28. március 2024.

Remény és innováció a hasnyálmirigyrák elleni küzdelemben

27. március 2024.

általános és intranazális helyi kortikoszteroidok
orrzuhanyok
orrdugulásgátlók
immunstimulánsok
antileukotriének (bizonyos esetekben).

Krónikus formákban az általános kortizont rövid ideig (maximum 5 napig) alkalmazzák, ezt követi az intranazális helyi kortizon alkalmazása hosszú ideig.

A terápia körülbelül három hónapig tart, majd a fiatal beteget orr endoszkópiával újra kell értékelni.

Felnőtteknél a visszatérő mandulagyulladás orvosi terápiája a tenyésztési tesztek és immunstimulánsok által feltárt baktériumtörzsre specifikus antibiotikumok alkalmazásán alapul.

Az adenotonsillaris hipertrófia sebészeti kezelése akkor javasolt, ha a gyógyszeres kezelés sikertelen volt.

A technika hagyományos, és abból áll, hogy az adenoidokat a szájon keresztül távolítják el, és egy adenotómnak nevezett műszert vezetnek át a lágy szájpadlás és a uvula mögé.

Gyermekeknél a horkolás patológiája esetén csak mandulacsökkentést végeznek, ami abból áll, hogy elektrosebészeti szikével eltávolítják a mandulák légzési elzáródásért felelős felesleges részét.

A fennmaradó mandula gyógyulás után működőképes marad, és továbbra is ellátja alapvető funkcióját, az első légutak védelmét.

A mandulák eltávolítása hideg technikával (szikével) történik, a vérzést általában bipoláris kauterrel szabályozzák.

A posztoperatív időszakban a következő tünetek jelentkezhetnek