Véralvadásgátló gyógyszerek: lista és mellékhatások

By Cristiano Antonino On 27. július 2022.

Beszéljünk a véralvadásgátló gyógyszerekről: az antikoaguláns egy olyan vegyület, amely képes lassítani vagy megszakítani a véralvadási folyamatot, amelyet mind a laboratóriumi gyógyászatban, pl. vérképvizsgálatnál, mind a vér folyékonyságát szabályozó gyógyszerek formájában használnak, és mindkettőt megelőző célokra használják. olyan esetekben, amikor a betegnél magas a trombózis kockázata, pl. csonttörés után (pl. combcsonttörés időskorban), műtét után vagy pitvarfibrilláció során, vagy terápiás célokra, ha a trombózis már megtörtént és a leválás megelőzése szükséges vagy a thrombus kiterjesztése

Trombolitikumok, véralvadásgátlók vagy antiaggregánsok?

A trombolitikumokat (sztreptokináz, urokináz…) minden olyan állapot esetén alkalmazzák, amikor a trombus már kialakult, míg az új trombusok kialakulásának megakadályozására vérlemezke-gátló szereket (Aspirin, Plavix…) és véralvadásgátlókat (heparin, dicumarol…) adnak.

Antikoagulánsok és antiaggregánsok együtt

A véralvadásgátló és thrombocyta-aggregáció gátló szerek egyidejű szedése nem lehetetlen, de meghatározott esetekben és CSAK SZIGORÚ ORVOSI ELLENŐRZÉS KÖZÖTT kell megtenni, mivel szinergikusan növelik potenciális hatásukat.

MINDIG fontos, hogy tájékoztassa kezelőorvosát minden olyan thrombocyta-aggregációt gátló gyógyszeres kezelésről, amelyen Ön részt vesz.

Antikoagulánsok és optimális INR

Az antikoagulánsok hatása egyénenként nagymértékben változó, és idővel változhat még ugyanazon személy esetében is.

Az egy személyre jutó gyógyszer mennyisége nagyon eltérő lehet, a dózisok akár tízszer nagyobbak is lehetnek az egyének között, valamint ugyanazon egyénen belül is változhatnak.

A nagyságrend megváltoztatásával a szubjektív komponens olyan lényeges elem, hogy a gyógyszer hatékonyságának megítéléséhez nem a bevett mennyiségre kell hivatkozni, mint általában, hanem egy olyan laboratóriumi vizsgálatra, amely azt méri. a véralvadáshoz szükséges idő (protrombin aktivitási idő).

A protrombin időt (TP) az INR (Index Normalized Ratio) százalékos indexszel mérjük, amely a legbiztonságosabb és leghelyesebb indexünk: INR = páciens TP / normál alany TP.

A 2 alatti értékek túl vastag vért jeleznek, míg a 3.5 feletti értékek túl folyékony vért, 4 felett pedig akár halálos vérzés kockázatát.

Pitvarfibrillációban viszont átlagosan 40 százalékos protrombinaktivitás vagy 2-2.5 INR általában elegendő.

Az antikoagulánsokat kapó betegeknek időszakos vérvizsgálatot kell végezniük a protrombin idejük mérésére.

Antikoagulánsok: heparin

A heparin egy glikozaminoglikán, amely fiziológiásan jelen van a hízósejtek szekréciós szemcséiben.

A molekulák kölcsönhatásba lépnek a keringő antitrombinnal, hogy természetes antitrombotikus védelmet biztosítsanak.

Terápiában parenterálisan adják be, mert nem szívódik fel a bélnyálkahártyán.

Intravénás beadással (folyamatos infúzióban vagy szakaszos bólusokban) az antitrombotikus hatás azonnal megindul; szubkután beadással (kalcin heparin vagy kis molekulatömegű heparin esetén lehetséges) a hatás kezdete egy-két órával késik.

A heparin alkalmazása akkor is lehetséges, ha az orális antikoagulánsok ellenjavallt, pl. terhesség alatt, mivel a molekula nem jut át a placentán.

A szövődmények közül a leggyakrabban a vérzéses megnyilvánulások, amelyek dózisfüggőek, és érinthetik az injekció beadásának helyét (zúzódások vagy haematomák), vagy a távolabbi helyeket (orrvérzés, haematuria stb.).

A legrettegettebb szövődmény a heparin által kiváltott thrombocytopenia (HIT-szindróma): ez paradox módon egy potenciálisan fatális protrombotikus szövődmény, amelyet a frakcionálatlan heparinnal (ENF) kezelt betegek 3%-ánál és az alacsony molekulatömegű heparinnal (EBPM) kezeltek 0.5%-ánál figyeltek meg. ).

Előfordulása sebészeti betegeknél jóval gyakoribb, mint belgyógyászati betegeknél.

Orális antikoagulánsok

Az antikoaguláns terápia a választott kezelés a stroke primer és másodlagos megelőzésében pitvarfibrillációban (billentyűvel és nem billentyűvel), illetve tüdőembóliában vénás trombózisban szenvedő betegeknél: különösen indirekt orális antikoagulánsokkal, ha közepesen súlyos, ill. magas a vénás trombózis kockázata.

A dabigatránt és a X-es faktor inhibitorokat néhány évvel ezelőtt engedélyezték Európában a vénás thromboembolia kockázatának elsődleges megelőzésére az elektív térd- vagy csípőprotézis műtéten átesett felnőttek körében, a megszokottabb szubkután heparin-injekciók helyett.

Warfarin, acenokumarol, fenprokumon

A warfarin, acenokumarol, fenprokumon a dicumarolból, egy kumarin variánsból származnak.

Ezeket indirekt antikoagulánsoknak nevezik, mivel nem blokkolják a véralvadási kaszkádot, hanem gátolják a K-vitamin-függő véralvadási faktorok (II., VII., IX. és X. faktor) képződését.

Teljes hatásukat a beadás megkezdése után néhány nappal érik el, de a beadandó mennyiséget az INR időszakos ellenőrzésével ellenőrizni kell, tekintettel a molekula felszívódásának nagy változatosságára (alanyról alanyra és napi adagokkal, nagymértékben változhat ugyanazon a héten) és nagyon sok anyaggal (gyógyszerekkel és élelmiszerekkel) való interferencia.

Még ha a vér INR-jét havonta kétszer-háromszor ellenőrizzük is, a warfarinnal kezelt betegek mindössze 60%-ánál tartható az ideális INR 2 és 3 között.

Ez a fajta thrombocyta-aggregáció (dicumarol) és a K-vitamin kompetitív antagonisták: ezeknek a gyógyszereknek a túladagolása esetén (a vérzés kezdete előtt) hatásukat csökkenteni lehet a K-vitaminnal.

Ezzel szemben a K-vitaminban gazdag ételek fogyasztásakor a gyógyszerkölcsönhatások miatt óvatosnak kell lenni (mikrogramm = 1/1000 mg, 100 g/főzés nélküli ehető adag:

Kapcsolódó hozzászólások

Egészségügyi kiadások Olaszországban: növekvő teher a háztartásokra

11. április 2024.

Aviary Alert: A vírus evolúciója és az emberi kockázatok között

4. április 2024.

Egy nap sárgában endometriózis ellen

28. március 2024.

Remény és innováció a hasnyálmirigyrák elleni küzdelemben

27. március 2024.

nagyon magas (>1 milligramm): szárított bazsalikom, kakukkfű, zsálya (1 μg), petrezselyem, szárított korianderlevél
a biohasznosulás érdekében, bár a filokinon tartalma jóval alacsonyabb: spenót (498 µg), káposzta, brokkoli, karfiol.

A főzés nem távolítja el jelentős mennyiségű K-vitamint az élelmiszerekből, ezért nem változtat a gyógyszerkölcsönhatások kockázatán.

Másrészt, már 40 °C-on a C-vitamin, amely sok ilyen élelmiszerben jelen van, megsemmisül, hogy ellensúlyozza a K-vitamin esetleges véralvadó hatását.

A C-vitamin a vérrögök (lipidek, koleszterin, kalcium, makrofágok és esetenként elhalt sejtek vagy azokból eltávolított habarcs) ellen hat, mert általában jól képes megkötni a kalciumot: elősegíti a kalcium felszívódását a táplálékból az emésztés során – míg még bizonyítani kell, hogy elősegíti-e a vérből a csontokba és szövetekbe történő felszívódást, és felszabadítja-e az eltömődött hajszálereket a fertőzés folyamatában.

A többi zsírban oldódó vitaminhoz hasonlóan a K-vitamin is felhalmozódik a szervezetben, így a valószínűleg meg nem haladt napi adagon túlmenően az elfogyasztott táplálék mennyisége is számít egy hétre vonatkoztatva.

A paradicsom és az édeskömény esetében a főzés részben inaktiválja a K-vitamint.

Fontosabb élelmiszer-antikoaguláns kölcsönhatás a fokhagymával és a hagymával, amelyek gátolják a tromboxánt – ami az ADP-vel szükséges ahhoz, hogy a vérlemezkék utoljára felhalmozódjanak a vérrögben, és kialakuljon a hemosztatikus dugó.

A fokhagyma ajoént és adenozint, a hagyma adenozint (amelynek receptorai szabályozzák a koszorúerek véráramlását) tartalmaz.

Ezenkívül biológiailag hozzáférhető ként is tartalmaznak: a kén aminosavak (Sulphur aminosavs -SAA) megfelelő egyensúlya, mint a cisztein, homocisztein, metionin és taurin, kardiovaszkuláris kockázati tényezőnek számít, azonban a vérkeringést hígító tulajdonságait tekintve Figyelembe kell venni, hogy a vérerek tágulása elsősorban az arginintől és az ornitintől függ, amelyek molekulái nem tartalmaznak ként, és úgy tűnik, hogy a kén aminosavakkal való kölcsönhatás sem közvetlenül befolyásolja őket.

Az acetilszalicilsav nem tartozik a véralvadásgátló gyógyszerek csoportjába, de ennek ellenére vérlemezke- és vérhígító hatású, és gyakran használják fokozó hatással is véralvadásgátló szerekkel (pl. klopidogrél) kombinálva.

A véralvadásgátló szerek és a K-vitaminban gazdag élelmiszerek kölcsönhatása mellett (amelyek csökkentik egyes gyógyszerek hatékonyságát) a szalicilsavban gazdag ételek potencírozó hatása sem elhanyagolható.

A legmagasabb szaliciltartalmú zöldségek közül a következőket találjuk:

nagyon magas (> 1 mg): szeder, áfonya, indiai körte, szultán; paprika, paradicsom, radicchio, cikória; mandula, földimogyoró; Canella, kömény, curry por, szárított kapor, garam masalla, oregánó, csípős chili paprika, rozmaring, kakukkfű, kurkuma, mustár;
magas (0.5 és 1 mg között): lucerna, brokkoli, uborka, szemes bab, spenót, édesburgonya, granny smith alma, friss avokádó, cseresznye, vörös szőlő, friss mandarin, friss tangelo, fenyőmag, makadámia dió, pisztácia, vegemita.

A gyógyszerekben található ASA dózisok jóval magasabbak, gyermekeknél 0.6-0.9 g/nap, felnőtteknél 1-3 g/nap nagyságrendűek, így nem valószínű, hogy azokat jelentősen módosítja a táplálékkal elfogyasztott szalicilátok mennyisége (még akkor sem). ha elfogyasztunk néhány unciát a legmagasabb szalicilát tartalmú élelmiszerekből, akkor néhány mg-ot kapunk), ezért a szalicilátokkal és az ASA-t tartalmazó gyógyszerekkel való élelmiszerek közötti kölcsönhatás elhanyagolható.

Ezzel szemben a szalicilátokkal (mg/100 g ehető adag) és a kumarin antikoaguláns gyógyszerekkel való kölcsönhatás nem áll fenn, hiszen azonos nagyságrendű dózisban (2.5-5 mg/nap) veszik őket. hogy vizsgálat alatt áll, és nem teljesen világos, hogy az ASA hogyan fokozza bizonyos véralvadásgátlók hatását, és a belső vérzések kapcsolódó mellékhatásait, különösen az agyvérzést és/vagy idős személyeknél, akik ilyenkor a leginkább ki vannak téve az ellenkező thrombosis kockázatának .

Dabigatránnal

A közelmúltban bevezetett dabigatrán közvetlen trombingátló.

Orálisan adják be, és nem igényel rendszeres INR-ellenőrzést vagy dózismódosítást.

Hatékonysága és biztonságossága megegyezett vagy jobb volt, mint a warfarin korrigált dózisaié olyan betegeknél, akiknél nem billentyűs pitvarfibrilláció áll fenn, akiket legalább két évig követtek klinikai vizsgálatban.

Kölcsönhatások étrend-kiegészítőkkel és növényi gyógyszerekkel

Gyógyszerkölcsönhatások lehetségesek az étrend-kiegészítők, a növényi gyógyszerek és az orális antikoagulánsok között:

véralvadásgátló hatás fokozása: ganoderma japonicum, salvia miltiorrhiza, ginkgo, cinchona, fokhagyma, orbáncfű, fehér fűz, spirea, tamarind;
csökkenti a véralvadásgátló hatást: golgotavirág, boróka, verbena officinale és ginzeng.