A bipoláris zavarok (korábbi nevén mániás-depressziós szindróma) a pszichiátriai rendellenességek egy csoportja, amelyet az váltakozó hangulatzavarok két végletével jellemeznek: a depressziót és a mániát (vagy egy kevésbé súlyos formát, az úgynevezett hipomániát).

Változó intenzitással a lakosság körülbelül 4%-át érintik.

A bipoláris zavarok egyformán érintik a férfiakat és a nőket, különösen a felnőtteket, míg gyermekeknél ritkák.

A fő bipoláris zavarok a következők:

• I. típusú bipoláris zavar: az alanynak legalább egy teljes mániás epizódja volt (például a funkcionális normalitás gátlása, vagy beleértve a hallucinációkat), és általában depressziós epizódja volt.
• II. típusú bipoláris zavar: az alanynak volt legalább egy súlyos depressziós epizódja, legalább egy súlyos mániás epizódja (hipománia), de teljes mániás epizódja nem volt.

Néhány alanynak azonban vannak olyan epizódjai, amelyek bipoláris zavarra emlékeztetnek, de nem felelnek meg az I. vagy II. típusú bipoláris zavar specifikus kritériumainak.

Az ilyen epizódokat meghatározatlan bipoláris zavarnak vagy ciklotímiás rendellenességnek minősítik.

A bipoláris zavarok okai

A bipoláris zavar pontos oka nem ismert.

Úgy gondolják, hogy az öröklődés szerepet játszik a bipoláris zavar kialakulásában.

Ezenkívül előfordulhat, hogy bizonyos, a szervezet által termelt anyagok, például a noradrenalin vagy a szerotonin neurotranszmitterek nem szabályozhatók megfelelően (a neurotranszmitterek olyan anyagok, amelyeket az idegsejtek használnak a kommunikációhoz).

A bipoláris zavarok néha egy stresszes esemény után jelentkeznek, vagy egy ilyen esemény újabb epizódot válthat ki

Ok-okozati összefüggést azonban nem sikerült bizonyítani. A bipoláris zavar, a depresszió és a mánia tünetei bizonyos betegségekben jelentkezhetnek, például magas pajzsmirigyhormonszint esetén (hyperthyreosis).

Ezenkívül az epizódokat különféle anyagok, például kokain és amfetaminok is kiválthatják.

Bipoláris zavarok, tünetek

Bipoláris zavarban a tünetekkel járó epizódok váltakoznak gyakorlatilag tünetmentes időszakokkal (remisszió).

Az epizódok néhány héttől 3-6 hónapig tarthatnak.

A ciklusok (az egyik epizód kezdetétől a következő időpontjáig) eltérő időtartamúak.

Egyes egyének ritkán, élete során talán csak kettőt mutatnak fel, míg mások évente négynél több epizódot tapasztalnak (gyors ciklusú bipoláris zavar).

E nagy változatosság ellenére a ciklus időtartama egyénenként viszonylag szabályos.

Az epizódok depresszióból, mániából vagy kevésbé súlyos mániából (hipomániából) állnak.

Csak az alanyok kisebb része váltogatja a mániás és a depressziós epizódokat minden ciklusban.

A legtöbb esetben a két epizód egyike részben domináns.

Depresszió

A bipoláris zavar depressziója az unipoláris depresszióhoz hasonlít.

A személy túlzottan szomorúnak érzi magát, elveszti érdeklődését tevékenységei iránt, lassan gondolkodik és cselekszik, a szokásosnál többet alszik, étvágya és súlya növekedhet vagy csökkenhet, értéktelenség és bűntudat kerítheti hatalmába.

Előfordulhat, hogy nem tud koncentrálni vagy döntéseket hozni.

A pszichotikus tünetek (például hallucinációk és fixációk) gyakrabban fordulnak elő a bipoláris zavart kísérő depresszióban, mint az unipoláris depresszióban.

Mánia

A mániás epizódok hirtelen véget érnek, mint a depresszióé, és általában rövidebbek, körülbelül egy hétig tartanak.

Az alany túláradónak, energikusnak, magasztosnak vagy ingerlékenynek érzi magát, és túlságosan magabiztosnak érzi magát, extravagánsan viselkedik vagy öltözködik, keveset alszik és többet beszél a szokásosnál.

Gondolatai gyorsan átfedik egymást.

A téma könnyen elterelhető, és folyamatosan egyik témáról a másikra vagy egyik foglalkozásról a másikra mozog; egyik tevékenységet a másik után végez (munkakötelezettség, fogadás vagy veszélyes szexuális magatartás), anélkül, hogy a következményekre gondolna (például pénzvesztés vagy sérülés).

Az alany azonban gyakran hajlamos azt hinni, hogy a lehető legjobb lelkiállapotban van, és nem képes megérteni saját állapotát.

Ez a hiány a nagy cselekvőképességgel együtt türelmetlenné, tolakodóvá, pimasztá és agresszíven ingerlékenysé teheti, ha bosszankodik.

Ez problémákhoz vezet a társas kapcsolatokban, és igazságtalanság vagy üldöztetés érzéséhez vezet.

Egyes egyének hallucinációkat tapasztalnak, azaz olyan dolgokat látnak vagy hallanak, amelyek nincsenek ott.

Bipoláris zavarok, mániás pszichózis

A mániás pszichózis a mánia szélsőséges formája.

Az alany pszichotikus tüneteket mutat, amelyek a skizofréniához hasonlítanak.

Lehetnek szélsőséges téveszméi a nagyságról, például azt hiszi, hogy ő Jézus.

Mások üldözve érezhetik magukat, például az FBI keresi őket.

Az aktivitási szint drámaian növekszik; az alany mindenhová kiabálva, káromkodva vagy énekelve rohangálhat.

A pszicho-fizikai aktivitás annyira megváltozhat, hogy a koherens elképzelések és a megfelelő viselkedés teljes elvesztése (téveszmés mánia), ami rendkívüli kimerültséget eredményez.

Az érintett személy azonnali kezelést igényel.

hypomania

A hipománia nem olyan súlyos, mint a mánia.

Az alany vidámnak érzi magát, keveset kell aludnia, szellemileg és fizikailag aktív.

Egyes alanyok számára a hipománia produktív állapot.

Az ember energikusnak, kreatívnak és magabiztosnak érzi magát, gyakran pozitív visszajelzéseket kap a társas helyzetekben, és nem feltétlenül akarja elhagyni ezt a kielégítő állapotot.

Más hipomániában szenvedők azonban könnyen elterelődnek és ingerültek, néha dührohamokkal.

Az alany gyakran vállal kötelezettségeket, amelyeket nem tud betartani, vagy olyan projektekbe kezd, amelyeket aztán nem fejez be, és gyorsan megváltozik a hangulata; felismerheti ezeket a reakciókat, és feldúlhatja őket, akárcsak a körülötte lévő emberek.

Vegyes epizódok

Amikor a depresszió és a mánia vagy hipománia egyetlen epizódban jelentkezik, az alany hirtelen sírni kezdhet a felemelkedés pillanatában, vagy gondolatai vágtatni kezdhetnek a depresszió alatt.

Az alany gyakran depressziósan fekszik le, és kora reggel magasztosnak és energikusnak érzi magát.

Az öngyilkosság kockázata vegyes epizódokban különösen magas.

A bipoláris zavarok diagnózisa

A diagnózis a tünetek jellegzetes képe alapján történik.

Előfordulhat azonban, hogy a mániás alany nem számol be megfelelően a tüneteiről, mert úgy gondolja, hogy nincsenek problémái.

Emiatt az orvosnak gyakran a családtagoktól kell információkat szereznie.

Az alany és családja egy rövid kérdőív segítségével felmérheti a bipoláris zavar kockázatát.

Ezenkívül az orvos megkérdezi az alanyt, hogy vannak-e öngyilkossági gondolatai, megvizsgálja a bevett gyógyszert, hogy megállapítsa, hogy ezek közül valamelyik hozzájárulhat-e a tünetek kialakulásához, és ellenőrzi, hogy vannak-e olyan egyéb betegségek jelei, amelyek alátámaszthatják a tüneteket.

Például vérvizsgálatot kérhet a pajzsmirigy túlműködésének ellenőrzésére, illetve vizeletvizsgálatot a kábítószerrel való visszaélés ellenőrzésére.

Az orvos megállapítja, hogy a személynek mániás vagy depressziós epizódja van-e, hogy a megfelelő kezelést be lehessen adni.

Bipoláris zavarok kezelése

Súlyos mánia vagy depresszió esetén gyakran kórházi kezelésre van szükség.

Enyhébb mániás formákban a hiperaktivitás időszakában kórházi ápolásra lehet szükség, hogy megvédjük az alanyt és családját a veszélyes pénzügyi tevékenységektől és szexuális viselkedéstől.

A legtöbb hipomániában szenvedő alany kórházi kezelés nélkül is kezelhető.

A gyors ciklusú személyeket nehezebb kezelni. Kezelés nélkül a bipoláris zavar szinte minden alanynál kiújul.

A kezelés lehet:

• fényterápia, amely hasznos lehet a szezonális bipoláris zavar kezelésében;
• stabilizáló szerek (hangulatstabilizátorok), például lítium és egyes görcsoldó szerek (általában epilepsziás rohamok kezelésére használt gyógyszerek);
• antipszichotikus szerek;
• antidepresszáns gyógyszerek;
• pszichoterápia;
• elektrokonvulzív terápia, amelyet néha más rendszerek meghibásodása esetén alkalmaznak.

Lítium

A lítium csökkentheti a mániás és depressziós tüneteket, és sok embernél segít elkerülni a hangulati ingadozásokat.

Mivel a lítium hatása 4-10 napig tart, a mániás gondolatok és aktivitás szabályozására gyakran adnak gyorsabban ható gyógyszert, például görcsoldót vagy újabb (második generációs) antipszichotikus szert.

A lítiumnak lehetnek mellékhatásai, álmosságot, akaratlan görcsöket (remegést), izomgörcsöt, hányingert, hányás, hasmenés, szomjúság, túlzott diurézis és súlygyarapodás.

Az alany aknéja vagy pikkelysömöre gyakran rosszabbodik.

Ezek a mellékhatások azonban általában átmenetiek, és az orvos csökkentheti vagy enyhítheti őket az adagolás módosításával.

Néha a lítium bevitelét fel kell függeszteni a mellékhatások miatt, amelyek a kezelés abbahagyása után megszűnnek.

Az orvos rendszeres vérvizsgálattal ellenőrzi a vér lítiumszintjét, mert ha a szint túl magas, akkor nagyobb valószínűséggel jelentkeznek mellékhatások.

A lítium hosszú távú alkalmazása csökkentheti a pajzsmirigyhormonok szintjét (hipotireózis), és ritkán károsíthatja a veseműködést.

Emiatt rendszeres vérvizsgálatot kell végezni a pajzsmirigy és a veseműködés ellenőrzése érdekében.

Lítium-toxicitás akkor fordul elő, ha a vér lítiumszintje rendkívül magas.

Tartós fejfájást, mentális zavartságot, álmosságot, görcsöket és szívritmuszavarokat okozhat.

A mellékhatások gyakrabban fordulnak elő időseknél és veseelégtelenségben szenvedőknél.

Azoknak a nőknek, akik teherbe szeretnének esni, abba kell hagyniuk a lítium szedését, mert ritka esetekben szívfejlődési rendellenességeket okozhat a magzatban.

Antikonvulzív szerek

A görcsoldó szerek, a valproát és a karbamazepin alkalmazható a mánia kezelésére, amikor először jelentkezik, vagy a mánia és a depresszió kezelésére, ha azok egyidejűleg jelentkeznek (vegyes epizód).

A lítiummal ellentétben ezek a gyógyszerek nem károsítják a vesét, azonban a karbamazepin jelentősen csökkentheti az eritrocita- és leukocitaszámot.

Bár ritka, a valproát károsíthatja a májat (főleg gyermekeknél) vagy súlyosan károsíthatja a hasnyálmirigyet.

Gondos orvosi megfigyeléssel ezek a problémák időben észlelhetők.

A valproát nem javasolt bipoláris zavarban szenvedő nők számára, akik terhesek vagy szoptatnak, mivel úgy tűnik, hogy növeli a genetikai rendellenességek kockázatát az agyban vagy gerinc- zsinór (idegcső defektusok) és az autizmus a magzatban.

A valproát és a karbamazepin hasznos lehet, különösen akkor, ha az alany más kezelésekre nem reagált.

A lamotrigint néha a hangulati ingadozások szabályozására használják, különösen a depressziós epizódok idején.

A lamotrigin súlyos bőrkiütést okozhat. Ritkán a kiütés Stevens-Johnson szindrómává alakul, amely potenciálisan halálos kimenetelű.

A lamotrigin szedése során az alanynak figyelnie kell az új kiütések megjelenésére (különösen a végbélnyílás és a nemi szervek környékén), a lázra, a mirigyek megnagyobbodására, a száj- vagy szemsebekre, valamint az ajkak vagy a nyelv duzzanatára, és mindenről jelentenie kell az orvosnak.

E tünetek kialakulásának kockázatának csökkentése érdekében az orvosnak szigorúan be kell tartania az adag emelésének javasolt ütemezését.

A gyógyszer szedése viszonylag alacsony adaggal kezdődik, amelyet lassan (néhány hét alatt) az ajánlott fenntartó adagig emelnek.

Ha az adagolást legalább 3 napig megszakítják, a fokozatosan növekvő ütemezést újra kell kezdeni.

Antipszichotikumok

A mániás epizódokat egyre gyakrabban kezelik második generációs antipszichotikumokkal, mivel ezek gyorsan hatnak, és kisebb a súlyos mellékhatások kockázata, mint a bipoláris zavar kezelésére használt egyéb gyógyszereknél.

E gyógyszerek közé tartozik az aripiprazol, a lurazidon, az olanzapin, a kvetiapin, a riszperidon és a ziprasidon.

Bipoláris depresszió esetén bizonyos antipszichotikumok lehetnek a legjobb választás.

Néhányukat antidepresszánssal adják be.

Az antipszichotikumok hosszú távú hatásai közé tartozik a súlygyarapodás és a metabolikus szindróma.

A metabolikus szindróma a hasüregben lévő zsírtöbblet, csökkent érzékenységgel az inzulin hatásaival szemben (inzulinrezisztencia), hiperglikémiával, kóros koleszterinszinttel és magas vérnyomással.

Az ilyen szindróma kockázata alacsonyabb lehet aripiprazol és ziprazidon esetén.

Antidepresszánsok

Egyes antidepresszánsokat néha súlyos depresszió kezelésére használnak bipoláris zavarban szenvedőknél, de a kérdés ellentmondásos.

Ezért ezeket a gyógyszereket csak rövid ideig alkalmazzák, és általában hangulatstabilizáló szerrel, például antipszichotikummal együtt adják be.

Pszichoterápia

A pszichoterápiát gyakran ajánlják azoknak az egyéneknek, akik hangulatstabilizáló gyógyszerekkel kezelnek, különösen azért, hogy segítsenek nekik az utasításoknak megfelelően követni a kezelést.

A csoportterápia gyakran segít az egyéneknek és partnereiknek vagy családtagjaiknak megérteni a bipoláris zavart és annak hatásait.

Az egyéni pszichoterápia segíthet az alanynak megérteni, hogyan élhet a legjobban a mindennapi problémákkal.

Olvassa el még:

Emergency Live Még több…Élő: Töltse le újságja új ingyenes alkalmazását IOS és Android rendszerre

Amit az anyaghasználati zavarról tudni kell

Szezonális depresszió előfordulhat tavasszal: Íme, miért és hogyan kell megbirkózni vele

Ne tiltsa be a ketamint: ennek az érzéstelenítőnek a valódi lehetősége a kórházi gyógyászatban a Lancetből

Intranazális ketamin ED-ben szenvedő akut fájdalommal küzdő betegek kezelésére

Delírium és demencia: mi a különbség?

A ketamin használata a kórház előtti körülmények között – VIDEÓ

A ketamin rendkívüli elrettentő eszköz lehet az öngyilkosság kockázatának kitett emberek számára

Minden, amit a bipoláris zavarról tudni kell

Bipoláris zavar kezelésére szolgáló gyógyszerek

Mi váltja ki a bipoláris zavart? Mik az okok és mik a tünetek?

Forrás:

Medicina Online