A demyelinizáció, amely az idegrostokat fedő hüvely elvesztése, különféle betegségekhez kapcsolódik, és a perifériás és a központi idegrendszert egyaránt érintheti.

A demyelinizáció a mielinhüvely elvékonyodása vagy teljes elvesztése

A mielinhüvely egy olyan réteg, amely mind a központi, mind a perifériás idegrendszerben borítja az idegrostokat, és elengedhetetlen azok megfelelő működéséhez.

A mielin szigetelőként és védőként is működik: károsodás esetén az elektromos jel lassabban halad és elvész vagy blokkolódik, az idegsejtek sebezhetőbbek és hajlamosabbak a degenerációra.

Ez az oka annak, hogy a demyelinisatiós betegségek közül sok, azaz a demyelinisatióval kapcsolatos betegség egyben neurodegeneratív betegség is, mint például a sclerosis multiplex.

A demyelinizáció okai

A demyelinizáció okai sokfélék, és nagyon eltérőek lehetnek.

Ezek közül a leggyakoribbak az autoimmun állapotok, például a sclerosis multiplex, amikor az immunrendszer bizonyos autoantitestei és sejtjei a központi idegrendszerbe vándorolva gyulladásos folyamatot indítanak el, amely a mielinhüvely károsodásához vezet.

A demyelinizáció a fertőzést követő abnormális immunválasz eredménye lehet, ahogyan a Guillain-Barré-szindróma, a perifériás idegrendszer demyelinizáló betegsége esetén is előfordulhat.

A mielinvesztést okozhatja anyagcsere-rendellenességek, kábítószerrel való visszaélés, különösen alkoholfogyasztás, vagy B12-vitamin-hiány is.

Végül léteznek genetikai eredetű demielinizáló betegségek is, mint például a Tay-Sachs szindróma, amelyek korai stádiumban jelentkeznek.

Csak alapkutatások révén leszünk képesek eseti alapon azonosítani a demyelinizációs folyamat mögött meghúzódó molekuláris mechanizmusokat, és ezáltal egyre célzottabb és hatékonyabb terápiákat kidolgozni.

Demyelinizáció – a tünetek

Mivel ez a betegségek olyan kategóriája, amely nagyon különböző állapotokat foglal magában, mind az ok, mind a klinikai progresszió tekintetében, a tünetek és jelek is nagymértékben változnak az érintett idegrostok típusától és a progresszió sebességétől függően.

Ezek közül néhány a leggyakoribb:

• az érzékenység és az izomerő elvesztése, ami bénuláshoz vezet;
• merevség;
• károsodott motoros koordináció.

De előfordulhatnak látási vagy hallási problémák, kognitív hiányosságok és depresszió is.

Diagnózis

A központi idegrendszer demyelinisatiós megbetegedései esetében a leghatékonyabb eszközünk az ok helyes azonosítására az MRI.

Az MRI által gyűjtött adatok a betegségspecifikus biomarkerek azonosítását célzó klinikai értékelésekkel, neurofiziológiai vizsgálatokkal, általában agy-gerincvelői folyadékon végzett laboratóriumi vizsgálatokkal és esetleges genetikai tesztekkel integrálódnak.

Demyelinizáló betegségek kezelése

Sajnos sok olyan betegségre, amelyet a mielin elvesztése jellemez, nincs gyógymód.

Azonban egyre több olyan hatékony gyógyszer áll rendelkezésre, amelyek szabályozzák azokat a folyamatokat, amelyek a mielinhüvely károsodása révén visszafordíthatatlan neurológiai rendellenességekhez vezetnek, különösen sclerosis multiplex esetén.

Ha korán és helyesen alkalmazzák, javíthatják az életminőséget és lassíthatják a betegség progresszióját.

Az ilyen betegségekben szenvedő betegeknél elengedhetetlen a korai diagnózis felállítása és egy olyan átfogó terápiás tanfolyam megkezdése, amelyben az egyes gyógyszerek lehetséges alkalmazását fizioterápiás foglalkozásoknak, esetleg kognitív tréningnek kell kísérnie, amelyek alapvető szerepet játszanak. a károk helyreállításának elősegítésében.

Olvassa el még:

Emergency Live Még több…Élő: Töltse le újságja új ingyenes alkalmazását IOS és Android rendszerre

Rehabilitációs terápiák a szisztémás szklerózis kezelésében

Hátfájás: a testtartási rehabilitáció jelentősége

ALS: Az amiotrófiás laterális szklerózisért új géneket azonosítottak

Neurológiai rehabilitáció: mi ez és mik a céljai

Forrás:

GSD